Ön szerint mi a XVIII. kerület legnagyobb problémája, és hogyan lehetne megoldani azt?
– A vezetésnek nincsen átgondolt jövőképe, nem tudja, hogy pontosan milyennek szeretné látni a városrészt. Éppen ezért fejlődési lehetőség sincsen, így nem csoda, hogy a XVIII. kerület 1992 óta – amióta szocialista vezetés van – semmit nem lépett előre. Az önkormányzat mindent a működőképesség oltárán áldoz fel, a vagyongazdálkodástól az ingatlanhasznosításon át egészen a kerületi intézmények fenntartásáig. Pedig láthatjuk, hogy van Magyarországon más városfejlődési lehetőség is. Hódmezővásárhely példája, amely a rendszerváltozás idején Szeged árnyékában egy önálló ipar és perspektíva nélküli város volt, mára a térség legdinamikusabban fejlődő régiójává alakult át. Ehhez nem volt szükség másra, mint egy agilis és tehetséges polgármesterre és azokra a a polgárokra, akik elhitték azt, hogy a városuk kiemelkedhet és ezért tenni is hajlandók voltak. Ezzel szemben a kerületi önkormányzat koncepciótlan városfejlesztési terveinek se szeri, se száma. Az egyik példa az Akadály utca ügye. Ezen a területen korábban egy fecskendőgyár állt. Az ingatlannak egymás után több tulajdonosa volt, többször átalakították az épületet. Az önkormányzat minderre úgy adott engedélyt, hogy a terület nehézgépjárművekkel való megközelíthetőségét nem biztosította, az ipartelep megközelítése csak a kertvárosi Akadály utcán keresztül lehetséges. Ez egy szűk utca, ahol egymással szemben nem fér el két kamion. A sofőrök ezért félrehúzódnak, és a családi házak ablakai alatt parkolnak. Az ottani ingatlanok értékesek lehetnének, ám húsz-harmincmillió forint helyett nyolc-tízmilliót lehet elkérni értük. A legtöbb érdeklődő azonban a kamionok láttán még ennyi pénzt sem hajlandó adni a lakásokért. Az itt élők már többször fordultak az önkormányzathoz segítségért, de sikertelenül. Ez az egész ügy jó példa arra, hogy nem gondolják végig, mit hova lehet építeni, és ez milyen következményekkel jár. A megoldás egyszerű: fel kell mérni a vagyont és erre egy koncepciót alapozni, amelynek segítégével már elkerülhetők az előkészítetlen döntések, a végiggondolatlan, kárt okozó beruházások. De említhetném még a katasztrofálisan elöregedett út- és járdahálózatot is, amelyet a szocialista városvezetés éveken keresztül csak foltozott, s amely most a teljes szétesés határán áll. Ez elkerülhető lett volna, ha évenként szakszerűen karbanartják.
– A kerület tavaly 140 millió forintot nyert a Széchenyi-terv bérlakás-építési pályázatán. Hol épülnek ezek a lakások, és mikor készülnek el?
– Itt a tervszerűtlenség mellett a végrehajtás akadozását említhetem. A lakásépítéshez szükséges szerződéseket nem kötötték még meg, hiányoznak a beruházás tervei. Úgy tudom, hogy a rehabilitálásra váró területről még a lakókat sem sikerült kiköltöztetni. Közben tavaly decemberben leváltották a kerületben dolgozó fideszes pályázati tanácsnokot, aki nagyon sokat segített, és a későbbiekben is segíthetett volna a fenti beruházás menedzselésében. Az önkormányzat az utóbbi években alig pár lakás felépítésében vett részt, miközben vállalkozások tucatjai százszámra építik társasházaikat a kerület minden pontján. A kerület összes hozzájárulása ehhez, hogy eladja értékesebbnél értékesebb telkeit, hogy a befolyt összegekből fedezze a költségvetés egyre tetemesebb hiányát.
– Véleménye szerint a legsürgetőbben mit kellene megoldani?
– Van a kerületben két volt orosz laktanya, ám ezek hasznosítására sincs elképzelése az önkormányzatnak. Olyannyira, hogy amikor egy vállalkozó vízi vidámpark létesítését tervezte, az önkormányzatnál ezt el is hitték neki. Annak ellenére elhitték, hogy tudták: azon a területen nincs csatorna. A két szovjet laktanya hasznosítására kellene tehát valamit kitalálni. Szükség lenne például egy szállodára. Hivatalos szálláshely ugyanis nincsen a kerületben, annak ellenére, hogy itt a repülőtér, és számos esetben előfordul: egy-egy utas itt ragad Budapesten. A reptér közelségét kihasználhatnánk úgy is, hogy rakodásra, összeszerelésre alkalmas helyet alakítunk ki a laktanyákból, vagy más területből, de építhetnénk egy kisebb konferenciaközpontot is. A kerület tehát annak ellenére sem fejlődik semmit, hogy itt van a repülőtér, két fő vasútvonal, az M5-ös autópálya, a 4-es út, a gyorsforgalmi út és az M0-s körgyűrű. Egy ilyen városrészben a legegyszerűbb befektetőket szerezni, ám a XVIII. kerületnek ez még sem megy. Ugyanakkor ha az ember az Üllői úton autózik, akkor azt látja, hogy Kispestről a XVIII. kerületbe érve még a lámpák is sötétebben világítanak.
– Évek óta megoldatlan a pakuratavak ügye is. Várható e probléma orvoslása a közeljövőben?
– A pakuratavak története már-már tengeri kígyó hosszúságú, a hetvenes évek óta húzódik. A Tüzép privatizációjakor úgy tűnt, hogy megoldódik a probléma, hiszen a vevő olcsóbban kapta meg ezt a területet, hogy a saját pénzéből felszámolja a tavakat. A terület végül mégis az önkormányzathoz került, amelynek azonban nem volt pénze a kármentesítésre. Az eredeti tervek szerint néhány száz millió forintból oldották volna meg a feladatot. Mára elköltöttek több mint négyszázmillió forintot, és a várható kármentesítési költség további kilencszázmillió forint lesz. Az önkormányzat 1998 elején hozzákezdett a kármentesítéshez, amelyre 360 millió forintot kapott a környezetvédelmi tárcától. A választások után azonban ezt a támogatást visszavonták, mert az önkormányzat több szabálytalanságot követett el. Törvénysértően írták ki például a közbeszerzési eljárást, és a kerület nem rendelkezett a szükséges bankgaranciával. Ekkor a környezetvédelmi bizottság elé vittem az ügyet, mert így nem maradhat ez az egyébként értékes terület. A bizottsági ülés után egy áruházlánc jelentkezett, hogy a területért cserében elvégzi a kármentesítést. A cég opciós szerződést kötött az önkormányzattal, ám a tényleges adásvételhez még számos dolog hiányzik. A társaság szeretne például több környező területet megvásárolni, de a fővárosnak is engedélyeznie kell a bekötő- utak megépítéséről szóló terveket.
– A XVIII. kerületben nem csak a pakuratavak szennyezik a környezetet. Mi lesz a Cséry Antalról elnevezett szeméttelep sorsa?
– Egyelőre nem látható a megoldás. A telep története még az 1800-as évek végén kezdődött, a báró akkor ajánlotta fel a területet a székesfővárosnak, és egészen a negyvenes évek végéig ide hordták Budapest szemetét. Azóta a szeméthalom ott van és károsítja a környezetet. Ez a probléma is előkerült a környezetvédelmi bizottság ülésén. A megoldást nehezíti, hogy a főváros egy kommunális hulladékátrakó és -tömörítő berendezést akar a területen elhelyezni, amelyhez azonban megfelelő feltételek nélkül nem szabad hozzájárulni. Először is alaposan mérlegelni kell a teleptől alig két kilométerre élők érdekeit és védelmét. Emellett ha a városvezetés egyszerűen jóváhagyja a terveket, és nem kér cserébe semmit, évtizedekre konzerválja a jelenlegi tarthatatlan állapotot. Véleményem szerint csak akkor szabad bármiféle beruházáshoz hozzájárulást adni a Cséry-telepen, ha a főváros elvégzi a telep rekultivációját és az összes járulékos közműhálózatot megépíti.
– A Sallai utcán áthaladó kamionok miatt már több demonstrációt is tartottak az ott élők. Ebben az ügyben látszik az alagút vége?
– A Sallai utcából a kerületi és a fővárosi önkormányzat nyolc éve képtelen kitiltani a kamionforgalmat. Ez az utca mintegy 2,5 kilométer hosszú, és a kertvároson vezet át. Egy felmérés szerint csúcsidőben óránként 40-75 kamion megy itt el. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy percenként egy kamion halad át az utcán. Az itt élők már több demonstrációt is tartottak, én négyszer szólaltam fel a Parlamentben ez ügyben, és több levelet is írtam Demszky Gábor főpolgármesternek. Választ egyszer sem kaptam, holott több olyan útvonal is létezik, amelyen a kamionok a lakosság zavarása nélkül közlekedhetnének. Az egyik ilyen például egy ipartelepen halad át. Az ügy megoldása érdekében Fekete György önkormányzati képviselővel egy próbapert indítottunk, amelynek első tárgyalása március elejére várható. Azt kérjük a bíróságtól, hogy kötelezze a fővárosi önkormányzatot a kamionforgalom kitiltására. Jelenleg ugyanis az ott élőknek nincs biztosítva az alkotmányban is megfogalmazott joguk a megfelelő életminőséghez. Ezzel az üggyel már az Alkotmánybíróság is foglalkozott, és az ombudsman kétszer is igazat adott az itt élőknek. Ezzel párhuzamosan azt már sikerült elérnünk, hogy a polgári kormányzat előrébb hozta az M0-s továbbépítését ezen a szakaszon.
Barcelona
Hatalmas fordulat következett be a Barca és a vezére háborújában
