Szocialista kultúra

A létezett szocializmus javára kell írnunk, hogy a kulturális javakhoz olcsón lehetett hozzájutni. Ideológiai alapon és szűkösen mérték azokat a javakat, de nem kerültek sokba. A sokszínűséget hivatott biztosítani, hogy azonos áron kínálták a leghitványabb terméket és az örökbecsű klasszikusokat, ezáltal sikerült széles körű fogyasztói igénytelenséget kialakítani. Erre az igénytelenségre építi az MSZP a maga kulturális programját.
A párt koncepciója – kell-e mondanunk? – szigorúan szakmai, főleg azon részeiben, amelyeket a jelenlegi kormányzat már megvalósított. Természetesen a szocialistáknak vannak eredeti elképzeléseik is, hiszen szerintük általános kultúrpolitikai fordulatra van szükség. A fordulathoz a már megszokott, pénzügyi fedezet nélküli ígérgetésekből és a hajdani KISZ-táborok nosztalgikus romantikájából merítenék az energiát. S persze kultúrpolitikusaik vitathatatlan szakértelméből. Mert van-e alkalmasabb személy nemzeti kultúránk értékeinek védelmére, mint Lendvai Ildikó, aki már két évtizede ténykedik ezen a területen, s az MSZMP KB tudományos, közművelődési és kulturális osztályának alosztályvezetőjeként szerzett bőséges tapasztalatokat.
Lendvainak szívügye a film, amelyről a nagy Vlagyimir Iljics is megmondta, hogy az összes művészetek közül számunkra (a bolsevikok számára) a legfontosabb. Lendvai nem akar cenzor lenni, helyette filmtörvényt ígér és a filmforgalmazás állami támogatását. Elfelejti hozzátenni, hogy a filmtörvény 1997-ben, az akkori pénzügyminiszter – Medgyessy Péternek hívták az illetőt – ellenállásán megbukott, a forgalmazás meg ma is kap állami támogatást. De ezek olyan apróságok, amelyeken kultúrember nem akad fenn. Egyébként annyi film soha nem készült hazánkban, mint az elmúlt években, a jelek szerint „törvénytelenül”. Ám a kultúra igazi nagy barátja: Medgyessy Péter. A kifinomult lelkű pénzügyér nem szeretné, hogy megosztott legyen a kulturális társadalom és folytatódjék az árokásás. Nem értjük pontosan, inkább csak sejtjük Medgyessy szándékát, talán a népi fafaragókat meg az alternatív exhibicionistákat kívánja egy nevezőre hozni, ilyesmihez a szocialista realizmus jó alapot nyújt. Különben a kulturális megosztottság hasznos jelenség, biztosítja a sokszínűséget és alkotói energiákat szabadít fel még akkor is, ha az MSZP (meg az SZDSZ) nem kedveli ezeket.
Medgyessy arról is szólt, hogy a szocialisták nem akarják és nem vállalják az önmutogató udvari kultúrát, nem szeretik, ha a politikának kedvenc színésze és rendezője van. Nem soroljuk azok nevét, akik az MSZP ölében ülnek, de betyár világ vár rájuk a párt választási győzelme esetén. A szocialisták miniszterelnök-jelöltje külön kiemelte, a parádék kultúrája helyett a hétköznapi élet kultúrájára helyeznék a hangsúlyt. Már csak ez hiányzott nekünk, meg a Himnusz átírása diszkó stílusba. Pokolba a tűzijátékkal, legyen helyette május elsejei felvonulás. Az olyan öntevékeny meg spontán. Költségkímélés céljából hozzácsaphatnák a Szent Jobb-körmenetet is. Toller László pedig kurzusokat tarthatna Kulturált magyar beszéd címen.
Az Országos Közoktatási Intézet felmérése szerint a fiatalok egyre kevesebbet olvasnak, a 15 éves korosztály felének gondot okoz az olvasott szöveg megértése. Az MSZP-nek van utánpótlása.