Tűzijáték és doppingbotrány a zárónapon

Doppingbotránnyal zárult az olimpia: a sífutó spanyol Johann Mühlegg, az orosz Larissza Lazutyina és honfitársa, Olga Danyilova szervezetében egyformán az EPO-nál tízszer erősebb darbopoetin nevű szer használatát mutatták ki. Mühlegget az 50, Lazutyinát pedig a 30 km-en szerzett aranyérmétől, Danyilovát a szintén 30 km-en elért nyolcadik helyezésétől fosztották meg. A XIX. téli olimpia látványos záróünnepségén a tűzijáték után a 77 résztvevő nemzet válogatottja vonult fel 65 ezer néző előtt. A magyar zászlót Sebestyén Júlia, a csapat legelőkelőbb helyen végzett tagja vitte. Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság belga elnöke beszédében köszönetet mondott a házigazdáknak és a sportolóknak a színvonalas versenyekért. ,,Nagyszerű olimpiát rendeztek” – mondta a sportvezető, majd érdeméremmel tüntette ki Mitt Romneyt, az SLOC főnökét.

Salt Lake Cityben kialudt az olimpiai láng, amely tizenhat napig hirdette a világ legjobb téli sportolóinak biztonságos, de ezúttal nem mindig békés vetélkedését. A XIX. téli olimpia nagyrészt csodálatos, felejthetetlen versenyeket, izgalmas küzdelmeket hozott, de sajnos képet kaptunk arról is, hogy az új évszázadban mire számíthatunk, milyenek lesznek az ötkarikás játékok. A magyar elnevezésből az „öt karika” ugyan megmaradt, de a „játék” szót felejtsük el, mert a világ legnagyobb sporteseményére – már 2000-ben, Sydneyben, és most Salt Lake Cityben is jobban illett a „show” vagy az „üzleti vállalkozás” kifejezés. Túlzó, de találó vélemény: az olimpia hivatalos résztvevői egy hatalmas kaszárnyában érezhették magukat, mert sok-sok ezer rendőr és katona vigyázott a biztonságukra. Az olimpiák barátságos, családias hangulata persze nem az új évszázadban ért véget, hanem sokkal előbb: 1972-ben a müncheni olimpián, amikor az izraeli sportolókat terrortámadás érte. A készültség azóta az olimpiákon fokozatosan erősödött, a tavaly szeptember 11-i terrortámadás óta viszont már-már elviselhetetlenné vált.
Szerencsére az árnyékok mellett sok volt a fény a XIX. olimpián, ilyen volt például a síugrók kiélezett, látványos vetélkedése, amelyben Simon Ammann nevű sportcsillag született: a 20 éves svájci versenyző mindkét sáncon nyert. Tovább tündökölt a norvégok állócsillaga, Kjetil Andre Aamodt, aki 32 évesen 2 aranyérmet nyert, és minden idők legeredményesebb alpesi sízője lett. Honfitársa, a sílövő Ole Einar Björndalen is történelmet írt, mert mindhárom egyéni számban első lett, a győztes váltónak is a tagja volt, így 4 aranyérmével az olimpia legeredményesebb versenyzője lett. Nehéz jelzőt találni Janica Kostelic teljesítményére: a 20 éves lány 3 arany- és 1 ezüstérmével nem kisebb bravúrt hajtott végre, minthogy Horvátország a nemzetek éremtáblázatán megelőzte az alpesi sízésben nagyhatalomnak számító Ausztriát.
Világcsúcseső kísérte a gyorskorcsolyázók versenyeit, amelyben a német Claudia Pechstein és a holland Jochem Uytdehaage, valamint az amerikai Derek Parra tündökölt.
A jégkorong mögött a második legnépszerűbb téli sportág, a műkorcsolya színvonalas versenyeit viszont beárnyékolta a bírómaffia tevékenysége. Még a versenyek előtt elterjedt, hogy a négy aranyérmet előre elosztották: a párosban és a férfiaknál orosz, a nőknél amerikai, jégtáncban pedig francia győztes lesz. Ez hihetetlennek tűnt, de aztán ez lett a végeredmény, annyi szépséghibával, hogy óvás után a kanadai páros is aranyérmet kapott. A semleges szakemberek szerint ugyan jégtáncban és a nők viadalán is orosz elsőség született, de hogy nézett volna ki, ha az Egyesült Államokban rendkívül népszerű sportágban nincs hazai aranyérem? Még jó, hogy a jégkorong nem pontozásos sportág, így ugyanis a téli olimpia fináléja, a hokidöntő is amerikai győzelemmel zárult volna, tűzijátékos eredményhirdetéssel.