Visegráddal érdemes újra próbálkozni

Most, amikor az uniós csatlakozás legbonyolultabb, komoly pénzügyi vonatkozású kérdéseihez értünk, az esetleges korábbi rossz tapasztalatok ellenére is érdemes még egyszer próbálkozni a visegrádi együttműködés intenzívebbé tételével. Mindezt Wlodzimierz Cimoszewicz lengyel külügyminiszter hangsúlyozta elutazása előtt magyar újságírókkal találkozva.

Lengyelországnak nincsenek fenntartásai a regionális együttműködés gondolatát illetően, de az embernek tudatában kell lennie azzal is, hogy a jövőben esetleg sikertelenségek érhetik, ugyanis egyszerűen nem hunyhatunk szemet a múltban történtek felett, utalt Cimoszewicz arra a Varsóban megütközést keltő esetre, amikor a munkaerő szabad áramlása kérdésében Budapest a lengyelek szerint felrúgva a közös álláspontot, megegyezett Brüsszellel. A külügyminiszter ugyanakkor leszögezte azt is, hogy a visegrádi keretnél rendszeresebb és gyümölcsözőbb együttműködést ez idáig nem sikerült létrehozni. Magyarázatot lehetne találni szerinte a sikertelenségekre is, így az országok gazdaságai között lévő eltéréseket, az ebből adódó érdekkülönbségeket, most azonban mindezt félre kell tenni. Mint aláhúzta, az Európai Bizottság javaslatára reagáló magyar és a lengyel vélemények nagyon közel állnak egymáshoz, így e két ország perspektívájában mindenképpen elérhetőnek tűnik a szorosabb érdekegyeztetés. Az álláspontok közös elemeiként Cimoszewicz kiemelte, hogy lássuk meg az unió véleményének pozitív, negatív és ellentmondásos részeit is. Respektálandónak tartja a lengyel diplomácia vezetője, hogy az unió 2004–2006 közötti időszakra vonatkozó döntéseit, aláhúzva, hogy a kiadások az ez időre előirányzottaknál nem lehetnek alacsonyabbak. Az is közös elem lehet szerinte a visegrádiak álláspontjában, hogy a végső megállapodásnak majd tisztességben kell tartania a becsületes versenyt és az esélyegyenlőséget. Ezeket az elveket érdemes megszondázni a visegrádi és a luxemburgi csoporton belül is. Mindezek ugyanis Cimoszewicz szerint evidens célkitűzéseknek tűnnek, bár úgy véli, ugyancsak lehetnek most kétségeink azzal kapcsolatban, hogy Brüsszelben ezeket respektálják-e.
A külügyminiszter kételyeit (vagy inkább realitásérzékét?) mintegy alátámasztandó, az EU bővítésével, konkrétan a regionális fejlesztési alapok fokozatos emelésével kapcsolatban Romano Prodi, az Európa Bizottság elnöke legfrissebb nyilatkozatában – arra a felvetésre, hogy néhány megfigyelő szerint több csatlakozásról tárgyaló ország kizárólag a tagság előnyeire koncentrál – kijelentette: „Komoly politikát kell folytatni, még ha az gyakran népszerűtlen is”.
A társadalmak és a politikai elitek heves reagálását kommentálva Cimoszewicz józan mérlegelésre, a bizottság javaslatainak alapos elemzésére intett és racionális válaszokat ajánlott. Mint mondta, a reagálásokban ma elsősorban az emóciók dominálnak nemcsak a jelölt, de a tagországokban is. Az erős szavak időszaka talán kivédhetetlen, de szerinte ez nem tárgyalási módszer. Egy felvetésre válaszolva a külügyminiszter elismerte azt is, hogy a jelölteknek nagyon sokat kell még tenniük a tekintetben is, hogy alkalmasak legyenek a pénzek fogadására, felszívására. Lengyelországban főképp az agráradminisztráció intézményei gyengék, míg a strukturális alapok esetében a saját rész előteremtése problémás.