A bajok eredete

Aligha kétséges, hogy a legtöbb társadalomtudós az amerikai vallási fundamentalizmus megerősödésének jeleként értékeli majd egy frissen végzett közvélemény-kutatás eredményét, amelyből kiderül: az Egyesült Államok mind több iskolájában vetik el az evolúció elméletét.

Fáy Zoltán
2002. 03. 23. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Scientific American ez év februári számában megjelent felmérés nemcsak az oktatás területén tapasztalható visszásságokra mutat rá, hanem vizsgálja a felnőtt lakosság körében elterjedt nézeteket is. Eszerint ma az amerikai katolikusok mintegy 40 százaléka veti el a darwinizmust, és gondolja úgy, hogy a pápa csupán hajlott kora miatt meggyöngült ítélőképessége következtében véli összeegyeztethetőnek az evolúció elméletét a katolikus egyház tanításával. A cikk szerzője a Magyarországon is ismert Michael Shermer, a Hogyan hiszünk (How we believe) című könyv szerzője, a Skeptic Society alapítója, aki nagy körültekintéssel és igényességgel igyekszik kimutatni, hogy a vallás atavisztikus képtelenség, és tanításai összeegyeztethetetlenek a tudomány mai álláspontjával.

EURÓPAI SZEMMEL NÉZVE az amerikai vallásosságnak csakugyan számtalan különös vonása van. A Fides et Ratio enciklikát bíráló, II. János Pál tanítását fölényesen kifigurázó Shermer szerint a legszokatlanabb az a tény, hogy egyáltalán létezik és virul, minden emberi számítás ellenére. Talán Andrew C. Greeley volt az első, aki A katolikus mítosz (The Catholic Myth. The Behavior and Beliefs of American Catholics) című, 1990-ben megjelent könyvében szembenézett azzal a ténnyel, hogy bár a hetvenes–nyolcvanas évek társadalmi mozgásai alapján a szekularizáció felgyorsulását és a vallásgyakorlás rohamos csökkenését prognosztizálták, a fejlődés alaposan rácáfolt az előrejelzésekre. Ugyanakkor a katolikus egyház tagjai az Amerikai Egyesült Államokban korábban soha nem látott mértékben idegenültek el Rómától és a hivatalos egyházi tanítóhivataltól. Az összehasonlító elemzések tapasztalatai azt mutatják, hogy azok a vallási közösségek tudnak ellenállni a változó és bizonyos értelemben redukálódó vallásgyakorlási szokásoknak, amelyek konzervatívak és decentralizáltak. A konzervativizmus persze elsősorban a hitbeli kérdéseket illeti, és ha az evolucionizmus helyzetét nézzük, nem is kifejezetten értékmegőrzést jelent, hanem bizonyos doktrínákhoz való merev ragaszkodást. Ez az eljárás azonban nagyon sokszor a lényeg megismerését teszi lehetetlenné.
A sors iróniája, hogy éppen abban az országban szorul vissza drasztikusan az evolucionizmus elfogadása, amelyik a tudományos kutatások terén élenjáró. Igaz, Amerikában nagy hagyományai vannak az „antidarwinizmusnak”. Tennessee államban például John Scopes emlékezetes 1925-ös pere óta – ekkor marasztalták el az evolucionizmust oktató tanárt 100 dollár pénzbírságra – egészen 1967-ig érvényben volt a darwinizmust elítélő állami törvény. A közelmúltban pedig Kansas állam oktatási tanácsa tiltotta meg a darwini elmélet iskolai említését, bár ezt a rendelkezést később visszavonták.
Jellemző az is, hogy Teilhard de Chardin jezsuita teológus és paleontológus élete utolsó éveit – nem egészen önszántából – éppen az Egyesült Államokban töltötte, és New Yorkban halt meg 1955-ben. Teilhard de Chardin ugyan hamar ellentétbe került Rómával evolucionista felfogása miatt, de XII. Pius Humani generis enciklikájának megjelenése (1950) után már sokkal kevesebb támadás érte.

A TEOLÓGUSOK TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGE ugyanis A fajok eredetének megjelenése után hevesen elítélte Darwin nézeteit. Ugyanakkor a Biblia teremtéstörténetének szó szerinti magyarázatát az egyházatyák már a negyedik században is lehetetlennek tartották. Az evolucionizmus elleni támadás fő érve nem is a hagyományos, szó szerinti értelmezésekkel való szembehelyezkedés volt, hanem az, hogy az evolucionizmus bizonyos ágainak hívei szerint a fejlődéselméletet az egész világra érvényesítve a legfőbb célszerűségből merített istenérvet kerülhetjük meg. Ennek az elgondolásnak az egyik jelentős képviselője Ernst Heinrich Haeckel (1834–1919) volt, aki Natur und Mensch című összefoglaló munkájában fejtette ki nézeteit. Haeckel véleményét sokan támadták: Lasson, Paulsen, Troeltsch filozófiai szempontból; de még többen ítélték el tudományos etikai megfontolásokból, Haeckel ugyanis nem riadt vissza bonctani rajzainak meghamisításától sem, hogy saját nézeteit alátámassza.
A katolikus egyház hivatalos állásfoglalásainak sorában fordulatot jelentett XII. Pius említett 1950-es enciklikája: „Az egyház nem tiltja meg, hogy az evolúció tana a két oldalon álló tudósok körében kutatás és vita tárgya legyen, amennyiben azt keresi, hogy vajon az emberi test már létező és élő anyagból vétetett – mert a katolikus hit kötelez bennünket, hogy fenntartsuk az emberi lélek közvetlen Isten általi teremtését – a tudományok és a teológia jelenlegi állása szerint.” Ezt követően nemcsak Teilhard de Chardin munkáit érte kevesebb támadás, hanem egyre több teológus-filozófus érezte úgy, hogy a fejlődés elméletét alaposabban is meg kell vizsgálni. 1965-ben jelent meg Paul Overhage és Karl Rahner korszakhatárt jelentő könyve a hominizációról (Das Problem der Hominisation. Über den biologischen Ursprung des Menschen). Rahner volt az első, aki úgy vélte, hogy fölösleges és vulgáris olyan módon elképzelni az emberi léleknek a teremtését, mintha Isten az evolúció egy bizonyos fokán mintegy közvetlenül „nyúlt volna bele” a világ rendjébe az emberi lélek teremtésével. Az isteni okság ugyanis nem olyan, mint az e világi; hiszen ha a Teremtő a teremtményi ok kikapcsolásával, annak helyére lépve tevékenykedne, akkor csupán egy e világi tényező lenne a többi e világi tényező között. A Teremtő azonban az egész világnak, így a fejlődésnek is az ura, terveit az evolúción keresztül valósította meg. Rahner nézetei II. János Pál számtalan megnyilatkozásában köszönnek vissza; de a pápa a természettudományos érvelést is figyelemmel kísérte. 1996-os beszédében ezt mondta: „Csakugyan figyelemre méltó, ahogy ezt az elméletet progresszív módon elfogadták a kutatók, miután fölfedezések sora zajlott le a legkülönfélébb tudományterületeken. Az egymástól független kutatások eredményeinek sem nem keresett, sem nem koholt összhangja önmagában is jelentős érv az elmélet mellett.”
Úgy tűnik, a darwinizmus körüli vihar kezdeti és később is csak nehezen csillapodó hullámai mind a támogatók, mind az ellenzők táborában az érzelmi argumentáció következményei. A maguk igazát szenvedélyesen védők közül néhányan az érvelés során a hamisítás eszközéhez folyamodtak. A legismertebb csalás az úgynevezett piltdowni lelet volt 1912-ben. Az Anglia déli részén előkerült koponyaboltozat-töredékek mellé valaki odacsempészett egy mesterségesen „megöregített” csimpánzállkapocs-maradványt is. A lelet bekerült a British Museum gyűjteményébe, és csak az ötvenes évek közepén sikerült egyértelműen bebizonyítani a csalást. De nemcsak az ilyen és ehhez hasonló tudományos felültetések mutatják a vita szenvedélyességét, hanem az a célzatosság is, amely a bizonyítás során az érzelmekre való hatás eszközéhez nyúl. Eleinte gyakran írták az elmélet gúnyolói, hogy nyilván a darwinizmus hívei azok, akik a majomtól származnak. A Scientific American pedig idézi Lawrence Lerner véleményét, aki szerint az evolucionizmus elvetése olyan, mint a holokauszt tagadása. Ez a hasonlat aligha illik tudományos vitába.
A viharoktól függetlenül: szakmai szempontból ma már nincs olyan mértékadó kutató, aki ne tekintené ténynek az evolúciót. A maga korában azonban Darwin elmélete tudományos szempontból is komoly felháborodást váltott ki, de a társadalmi értetlenség mellett hamarosan filozófiai iskolák sokasága épült az evolucionizmusra. Kortársai között természetesen szép számmal voltak olyan természettudósok is, akik elvetették az elméletet. Közéjük tartozik Adam Sedgwick (1785–1873) neves geológus, paleontológus is, aki Darwin fő művének, A fajok eredetének olvasása után baráti levelet írt a szerzőnek, amelyben kifejtette: „Széles körű következtetéseid közül számos olyan feltételezésekre épül, amelyeket sem bizonyítani, sem megcáfolni nem lehet, akkor meg miért vannak a filozófiai következtetés nyelvén és elrendezésében kifejezve?” Sedgwick a szemére hányja Darwinnak, hogy munkájában hiányos az argumentáció. A mai olvasó sokszor éppen azt tartja zseniálisnak A fajok eredetében, amit a kor tudományos ismereteinek hiányossága miatt Darwin még nem tudott kellőképpen alátámasztani, csupán megérzéseire kellett hagyatkoznia. Sedgwick felhánytorgatja az elgondolásban implicite benne rejlő „szociáldarwinizmust” is: „Ez a manapság széles körben elfogadott elmélet pusztító hatással van társadalmunkra. Látjuk, amint férfiak és nők egymás ellen harcolnak a munkahelyeken, az üzleti és a magánéletben.” Sedgwick azon sejtését, hogy a darwinizmus hamarosan társadalmi elméletek sokaságát indukálja, az idő fényesen igazolta.

IGYEKEZETT FÖLHASZNÁLNI és a maga számára hasznosítani a darwinizmust a marxizmus is. Marx szerint a fejlődéselmélet a történelmi osztályharc természettudományos alátámasztása. Persze akkor látjuk kellőképpen dialektikusan a kérdést, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a magukat ortodoxnak tartó marxisták milyen össztüzet zúdítottak Thomas Robert Malthus (1766–1834) direkt szociáldarwinizmusára.
Napjainkban Michael A. Cremo az egyik legelszántabb támadója az evolucionizmusnak. Az emberi faj rejtélyes eredete és a Tiltott régészet című könyvek szerzője úgy véli, hogy azok az ásatási eredmények, amelyek nem állnak összhangban Darwin fejlődéselméletével, egyszerűen feledésbe merültek, rosszabb esetben elhallgatják, sőt eltitkolják őket; ha mégis megjelenhet ilyen híradás, a tudományos élet komoly szankciókkal sújtja a renitenskedőt. Cremo írásait magyar nyelven is olvashatjuk a Hare Krisna Központi Iroda jóvoltából, sőt Az emberi faj rejtélyes eredete már több kiadást is megért… Ez a tény legalábbis elgondolkodtató abban a tekintetben, hogy Magyarországon is van egy olyan kisebbség, amelyik vallási okokból elfogadhatatlannak tartja az evolúció elméletét.
***
Darwin Ohióban

Első pillantásra meglehetősen anakronisztikus nyilvános vita zajlott ezen a héten az amerikai Ohio állam iskolai tanácsában: több ezer érdeklődő előtt csaptak össze az evolúció hívei és ellenzői. A tét az, vajon az állam iskolái ezután is kizárólagos tudományos igazságként oktathatják-e majd Darwin tanait, vagy az osztálytermekben helyet kell szorítani egy új, mind ez idáig hevesen támadott teóriának.
Az utóbbi években ugyanis az evolúciós tanokat ellenzők minden eddiginél hatékonyabb fegyverrel bővítették arzenáljukat, amellyel a jelek szerint a kreacionisták sikeresebben szállhatnak szembe a darwini elméletet védelmező mérvadó tudományos körökkel. Az új teória neve „intelligens terv” (intelligent design), amely a teremtés elvét vallók korábbi elméleteivel szemben nem tagadja Darwin megfigyeléseinek helyességét az idővel változást mutató fajokkal kapcsolatban. Sőt elfogadja azt a tudományos tényt is, hogy földünkön több milliárd év alatt alakult ki az élet jelenlegi formája, ám az érvelés szerint a darwini tanokban olyan fehér foltok vannak, amelyeket csak ezzel az elmélettel lehet kitölteni. Ezek szerint az evolúciónak nem a természetes szelekció a fő mozgatórugója, hanem valamiféle deus ex machina, amely egy „intelligens terv” alapján igazgatja a nagy színjátékot a végkifejlet felé. Hogy mi ez a végkifejlet, és ki a mozgató, arról az elmélet bölcsen hallgat.
Vajon eléggé tudományos köntöst öltött-e ezáltal a kreacionizmus ahhoz, hogy az osztálytermekben, a tantervekben is helyet és időt kapjon az új teória? Ez az a kérdés, amelyre az amerikai Ohio állam iskolai tanácsának most választ kell adnia. Az „intelligens terv” hirdetői ugyanis taktikusan nem kizárólagosságot követelnek elméletüknek, hanem csupán helyet számára a darwini elmélet mellett. A kérés ezúttal az – és ezzel sok amerikai konzervatív szülő támogatását is elnyerték –, hogy a darwini tanokat ezentúl egy tudományos vita részeként oktassák az ohiói iskolákban.
„Az igazi veszély abban rejlik, hogy most megpróbáljuk Istent belegyömöszölni ezekbe a fehér foltokba” – vélekedett az iskolai tanács a héten rendezett nagyszabású vitáján Lawrence Krauss, a Case Western University fizikusa. Kenneth Miller, a Brown University biológusa hangsúlyozta, hogy ő vallásos ember, ám félelmének adott hangot. Szerinte azáltal, hogy az iskolákban tudományos vitaként tárnák a diákok elé az evolúciós elméletet, arra kényszerítenék a tanulókat, hogy válaszszanak a tudomány és a vallás között. Ugyanakkor Stephen C. Meyer, Washington államban élő filozófus és az „intelligens terv” elméletének egyik támogatója azt hangsúlyozta, hogy az efféle viták az osztálytermekben csak színvonalasabbá tehetik az oktatást.
A valószínű válasz ez esetben mégis a „nem” lesz az iskolai tanács részéről annak ellenére, hogy Kansas államban három évvel ezelőtt – ha rövid időre is – egyszer már törölték a tantervből az evolúció oktatását, mivel az ottani tanácsot akkor meggyőzte az „intelligens terv” elmélete. A döntést azonban egy újonnan megválasztott tanács Kansasban azóta felülvizsgálta, és elemzők szerint hasonló következtetésre jut az ohiói testület is. Nem csupán azért, mert az új teóriát heves ellenérzésekkel fogadja a tudományos közösség, hanem azért is, mivel az „intelligens terv” mögött egyelőre nincsenek és logikájából adódóan nem is lehetnek meggyőző tudományos kísérletek.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.