A gyűlöletkampány boszorkánykonyhái

Romániában a nyolcvan éve tartó elnemzetietlenítő politika nemcsak a mindennapi életben folyik, hanem a népszámlálások alkalmával is – jelentette ki lapunknak adott interjújában Tőkés László. A nagyváradi református püspök ugyanakkor úgy véli: biztos, hogy az asszimilált réteggel együtt legkevesebb kétmillióra tehető az erdélyi magyarság valós lélekszáma. A püspök a húsvét tanulságaként azt hangsúlyozta, hogy Jézus maga vállalta élete feláldozását, vagyis áldozat nélkül nincs eredmény. A magyar nemzet keresztáldozata az 1848–49-es szabadságharc és az 1956-os forradalom volt. Ezek az áldozatok pedig megtermik gyümölcseiket – szögezte le Tőkés László.

Stefka István
2002. 03. 30. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A romániai népszámlálás kapcsán szaporodnak a romániai magyarok panaszai. Egyes népszámláló biztosok csupán ceruzával, s nem pedig golyóstollal akarják bevezetni a nemzetiségre, anyanyelvre és vallásra vonatkozó adatokat. Kolozsváron egy biztos kérdezés nélkül románnak és ortodoxnak tüntetett fel több magyar személyt is. Püspök úr, mit szól ehhez a „fű alatti” asszimilációs technikához?
– A román hatalom számára a népszámlálás, az eddig folytatott asszimilációs politika eredményességének fontos felmérési lehetőségét jelenti. Másfelől, a magyarság számára a nemzetiségi kimutatás az asszimiláció elleni küzdelem sikerességének eredménye is lehet. A nyolcvan éve tartó elnemzetietlenítő politika nemcsak a mindennapi életben folyik, hanem a népszámlálások alkalmával is.
– Markó Béla, az RMDSZ elnöke nemrégiben azt nyilatkozta, hogy Pusztinán és környékén a népszámlálási biztosok megtagadták a magyar vagy csángó nemzetiség, illetve a magyar anyanyelv bejegyzését.
– Ez az ellenérdekeltség ütközik a népszámláláskor. A négy történelmi egyház mintegy negyvenezer felvilágosító röpcédulát osztott ki a nehezebben elérhető magyarlakta területeken, de az RMDSZ is erősen agitál, hogy miként kell értelmezni a népszámlálási íveket. A román hatalom viszont a népszámlálási nyomtatványokon az összromán érdekeket próbálja érvényesíteni kisebbség- ellenes céllal. Például a kérdőíveken csak az egyeduralkodó ortodox vallás neve szerepel, a többi vallás az ,,egyebek” kategóriába került. Vagy az anyanyelv meghatározásánál, a magyar nyelv mellett megjelenik a székely és a csángó nyelv, azaz nemzetiség.
– Holott tudjuk, hogy ők magyarok.
– Pontosan, már itt hátrányba kerülünk. Ráadásul a román számlálóbiztosok, például Kolozsváron, csak román nemzetiségűek. Nyilván Funar polgármester instrukciói vagy bátorítása nyomán, a népszámlálók sok esetben nem hajlandók beírni a valós adatokat. Kolozsvárott is mindenféle bürokratikus akadályokat találnak ki, hogy az emberek szabad akaratukból ne tudjanak nyilatkozni. Bukarestben is hasonló esetek fordultak elő. Ráadásul olyan jeles személyek családjánál, mint Boros Zoltán, a román tv magyar adásának főszerkesztője, vagy Czédly József, aki alprefektusa volt Bukarestnek, nos ilyen helyeken is merészkedtek hamis adatokat beírni vagy ceruzával feltüntetni nemzetiségüket. Vannak sajnos olyan szórvány magyarlakta vidékeink, ahol még tudomást sem szerezhetünk az esetleges visszaélésekről.
– Vegyük az adatokat. A legutóbbi népszámlálás és az egyházak adatai szerint mennyi magyar él Romániában, Erdélyben?
– A gond azzal a réteggel van, amelyik már az asszimiláció fázisába került, de identitástudata még nem dőlt el. Több százezerre tehető a vegyes házasságban élők száma. A vegyes identitású személyek esetében többnyire ellenérdekeltek abban, hogy megvallják hovatartozásukat. Ez jó irányba mozdult el az 1989-es változással, felszabadulással, de a tizenkét évvel ezelőtti véres, marosvásárhelyi események, majd az azt követő kisebbségellenes politika ismét visszafordította ezt a kedvező folyamatot. A katolikus vallásúak száma tíz évvel ezelőtt meghaladta az egymillió-háromszázezret. A magyar katolikusok viszont egymilliónál kevesebben vannak és így mindjárt megjelenik az a különbözet, amit a csángók vagy akár a székelyek letagadása, elrománosítása jelent. Sajnos sem a református, de a többi egyházak nyilvántartásai sem pontosak. Szekularizált világban élünk, ahol az egyházhoz való hovatartozás nem fedi teljességgel a nemzetiséghez való hovatartozást. Mi, reformátusok nyolcszázezer hívet tartunk nyilván. Joggal feltételezhető, hogy többen vagyunk. Az biztos, hogy az asszimilált réteggel együtt legkevesebb kétmillióra tehető az erdélyi magyarság valós lélekszáma.
– Mi a tétje ennek a népszámlálásnak?
– Az a gyakorlati tétje, hogy a közigazgatási törvény csak a húsz- százalékos küszöbtől ad lehetőséget, jogot arra, hogy településeinken a közigazgatásban anyanyelvünket használhassuk, magyar iskoláink legyenek. De fontos a népszámlálás politikai üzenete is, hogy lehet-e tovább bagatelizálni a magyar kisebbség súlyát, szerepét, jelentőségét, különösen abban az esetben, amikor a huszonkétmilliós összlakosságnak a keretén belül állapítják meg a százalékarányunkat. Holott egy egészséges, regionális és történelmi megközelítésben, valójában erdélyi összefüggésben kellene megállapítani a számarányokat, s az volna eligazító a magyarságra nézve.
– A Magyar Nemzet 2002. március 2-án megjelent írása azt kutatta, hogy van-e hasonlóság Ion Iliescu 1996-os, valamint az MSZP mostani kampányának kommunikációs stratégiájában. Vajon közrejátszott-e Ron Werber izraeli szakember ténykedése a román és most a magyar közélet eldurvulásában? Tőkés László ezt hogyan élte meg?
– 1996-ban Iliescu a gyűlölet szításának eszközével, a magyar- gyűlölettel kampányolt, s talán ennek is tulajdonítható, hogy elveszítette a választást. Nagyon beleillik abba a képbe, amiről a magyar származású Josif Boda, volt elnöki tanácsadó is beszélt a Magyar Nemzetben, csak előtte nem tudtuk, hogy milyen boszorkánykonyhán főzik ezt a gyűlöletkampányt, most világossá vált minden. Itt egy módszerről van szó, összeugratni a magyarokat a románokkal. Jelen esetben a cél összeugratni az anyaországi magyarokat az erdélyi magyarokkal, ellentéteket szítani az európai integráció ügyében is. Nem felejtem el azt, amikor Kovács László volt szocialista miniszterrel vitáztam arról a nézetéről, miszerint Magyarország nem áldozhatja fel az európai integrációs érdekeit, a tízmillió magyart a hárommillió határon kívüli magyarért. Már ez a fajta megközelítés is idegen számunkra, hiszen a nemzet az egy.
– De ők ezt nem így gondolják.
– Éppen a napokban tartott sajtóértekezletet Horn Gyula, ahol is kárhoztatta az Orbán-kormány kisebbségpolitikáját. A volt szocialista miniszterelnök véleménye nem lepett meg, hiszen hónapok óta folyik az MSZP kampányolása a státustörvény mentén és ellenében, azt helyezve kilátásba, ha megnyerik a választást, akkor felfüggesztik a státustörvényt. Engedjék meg nekünk, hogy mi határon túli magyarok nyilatkozzunk a minket érintő kérdésekben. Megítélésünk szerint korszakos változás történt a határon túli magyarság életében, ennek egyik fontos eleme maga a státustörvény. Ha a törvény mégis bajt okozna a szomszédos államok közötti kapcsolatokban, az nem utolsósorban éppen az ilyenfajta MSZP-s politikának is tulajdonítható. Mert ha az SZDSZ azt mondja, hogy diszkriminatív a státustörvény a románokra nézve és módosítani kell, akkor ezzel egyértelműen a mi elnyomóink érdekeit szolgálja. Világos, hogy a magyarországi ellenzék próbálja ellehetetleníteni az Orbán-kormány nemzetstratégiában gondolkodó kisebbségpolitikáját.
– Az Orbán–Nastase-megállapodást hisztérikus, baloldali tiltakozás kísérte. Az MSZP huszonhárommillió román munkavállalóval riogatta az embereket.
– Erdélyben, Háromszéken aláírásgyűjtés is indult az MSZP félrevezetése ellen. Engem személy szerint emberi méltóságomban, és magyar nemzeti öntudatomban sért az, hogy az MSZP a magyarság létérdekeit képviselő, egyébként saját maga által is megszavazott törvény végrehajtását próbálja akadályozni. Miközben tudjuk, hogy a román hatalom egyes személyiségei mindent megtesznek a státustörvény végrehajtása ellen. Ez gyűlöletbeszéd! Méghogy a román munkaerőtől féltik a magyar piacot! Az egy dolog, de ez a fajgyűlölő rendszerek rossz emlékét juttatja eszünkbe és Magyarországon tudat alatt van alapja a románellenes szövegeknek. Meglepett, hogy amíg az MSZP a román–magyar megbékélésről beszél, az SZDSZ pedig a fajgyűlölet ellen ágál, aközben éppen ők populista módon védik a román munkaerőtől Magyarországot. Holott a szabad munkaerő- áramlás eurokonform, európai norma. Keserűen jut eszembe, sokszor azt mondják nekünk Magyarországon, hogy mi erdélyi románok vagyunk. Van egyfajta látens Erdély-ellenesség Magyarországon. Ennek több oka van, de a szocialista kormányzás alatt ez felerősödött, felerősítették. Tabajdi Csaba szocialista politikus mindig hangsúlyozta, hogy mi csak ne legyünk oda a magyar–magyar csúcsértekezletért és az össznemzeti összefogásért, mert a felmérések szerint igen kicsi a támogatottsága a határon túl élő magyarok ügyének Magyarországon. Tehát vegyük figyelembe ezt a társadalmi realitást – mondta. Érdekes, hogy az utóbbi években az akkori felmérésekkel egészen ellentétes felmérési adatok birtokába jutottunk, igenis az anyaországi magyarság többsége támogatta a státustörvényt és támogatja a magyar kormánynak a határon túli magyarok megsegítésére irányuló politikáját. Igy jutunk el addig a pontig, amit Orbán Viktor miniszterelnök fejtett ki, hogy a magyarság határokon átívelő egyesítésének programja lehetővé teszi, hogy egy tízmilliós országból egy tizenötmilliós nemzetté válhatunk. Ezt kellene felismernie az ellenzéknek. A nemzeti integráció valamennyiünk közös érdeke.
– Püspök úr, a magyarigazolvány fogadtatása milyen Erdélyben?
– A legfrissebb adatok szerint mintegy százezren nyújtották be a kérelmüket. Úgy tudom, hogy a Kárpát-medencében a magyarigazolvány kiváltásának igénye meghaladta már a kétszázezret. Nagy lelkesedéssel indult ez a folyamat, de a kezdetektől fogva érzékelhető volt a magyar kisebbség egy részének tartózkodása, félelme. Hatásos volt a kolozsvári polgármesternek az a fenyegetése, hogy aki ki meri váltani a magyarigazolványt, azt elbocsátják a közhivatalokból. Ez a megfélemlítő politika tovább tart.
– Az Orbán–Nastase-megállapodás nem hozott nyugalmat?
– Nem oszlatta el teljesen a félelmeket, sőt új elemekkel bővült a propaganda. Az új rémhír, hogy akik kiváltják a magyarigazolványt, azok tizenöt évig nem települhetnek át Magyarországra.
– Az áttelepülés viszont nem érdeke a magyarságnak.
– Ezért nehéz az álhíresztelés ellen védekezni, mert az ellenkezőjével sem akarjuk megnyugtatni az érintetteket. Ezek ravaszul kitervelt dolgok. A román belpolitika mindig is ügyesebben dolgozott, mint a többi kisantant országok külpolitikája.
– Tőkés László nagyváradi püspök átvette a magyarigazolványt. Ez gondot okoz önnek?
– Isten őrizzen, hogy gondot okozzon. Mindenesetre van egy olyan réteg nálunk, amelyik nem kifejezetten félelemből nem igényelte a magyarigazolványt, hanem kivár. Ugyanis Romániában soha nem lehet tudni, hogy amit aláír egy román politikus, abból mennyit lehet komolyan venni. Nekem is az a véleményem, hogy konjunkturális, propagandisztikus volt Nastase beleegyezése a státustörvény aláírásánál, mert ő már a prágai csúcsra tekint, ahol eldőlhet Románia NATO-tagsága. Ugyanezt tették most a zsidótörvény elfogadásával is, amivel megtiltják az Antonescu-kultuszt, szobrát lebontják. A kedvező politikai körülmény tehát lehetővé tette a státustörvény érvényesítését Romániában, de ha ez a kedvező körülmény megszűnik, akkor minden nehezebb lesz. Ennek ellenére egyházunk igazgatótanácsa körlevelet adott ki, amelyben leírtuk, hogy híveink ne bátortalanodjanak el, ne engedjenek a félrevezető propagandának, hanem ameddig lehetséges, éljenek ezzel a nemzeti, Európa által is szavatolt jogukkal és váltsák ki a magyarigazolványt.
– A keresztény világ legnagyobb ünnepe húsvét. A nagyhét mit jelent egy erdélyi püspöknek, van-e megfogalmazható húsvéti üzenete?
– A magyar történelem, a magyar sorstörténet igencsak a krisztusi szenvedés történetének markáns jegyeit hordozza magán. Gondoljunk csak a nagy történelmi tragédiánkra, Mohácsra vagy Trianonra, az örökös magyar újrakezdések és feltámadások sorozatára vagy elnyomott kisebbségi sorsunkra. Húsvét tanulságaként azt szeretném kihangsúlyozni, hogy Jézus maga vállalta a keresztet, vállalta az áldozatot, a legfőbb áldozatot, élete önfeláldozását. Hétköznapi módon ezt úgy fogalmaznám meg, hogy áldozat nélkül nincs eredmény. Nem igaz az, hogy nem volt értelme az 1848– 49-es szabadságharcnak, az 1956-os forradalomnak, vagy ahogyan Camus írja, ne lett volna értelme a magyarok vére kiontásának. Ez a magyar nemzet keresztáldozata volt történelmi távlatokban fogalmazva, és ezek az áldozatok megtermik gyümölcseiket. Még prózaibban, a haza most nem kíván tőlünk véráldozatot, de nemzetünk felemelkedése, a magyar feltámadás érdekében legalább azokat az áldozatokat hozzuk meg, amelyeket egy öntudatos polgárság, egy öntudatos nemzet meghozhat a köz érdekében.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.