A híres Ludwig Rohbock pest-budai acélmetszetei

-KOPOGTATÓ-
H unfalvy János, a kitűnő földrajztudós a XIX. század közepén írta meg a Magyarország és Erdély eredeti képekben című munkáját. A kötethez a Nürnbergből származó Ludwig Rohbock készített illusztrációkat, nevezetes acélmetszeteket. A mű egyik fejezete Pest-Budát mutatja be, és az ehhez készült tizenhat Rohbock-kép becses emléke a várostörténetnek.
A művész tájképi környezetben ábrázolja a főváros nevezetes épületeit, köztük azokat a városképet meghatározó alkotásokat – például a Lánchidat és a Nemzeti Múzeumot –, melyek a reformkorban készültek el. A Császármalmok és a Császárfördő Budán című alkotás a tornyos, ódon épületeket mutatja be az előtérben, a hangulatos Malom-tó partján, a háttérben a fürdő modern épületegyüttesét. A leromlott, középkori hangulatú – mohos várkastélyra emlékeztető – malmok, a tó partvonalának kuszasága meg a vízen úszkáló récék éles ellentétben állnak a parton sétáló elegáns párral és a fürdő kissé rideg, új épületével. Évszázadok találkoznak ezen a képen, mely érzékeltetni tudja, milyen lehetett valaha Felhévíz, a budai fürdők környéke, de már némi ízelítőt ad a későbbi városképből is. Hasonlatosan a Szentháromság tere és a Nagyboldogasszony egyháza Budán című metszethez, mely az ódon templomépület és a körötte álló, új házak kontrasztjára épít.
A Pest és Ráczváros című remek acélmetszet szintén különböző korszakokat ütköztet. Távol a pesti Duna-part épületsora látszik, ahogy templomai és lakóházai a folyóban tükröződnek. Gőzhajók és uszályok jelzik az eleven vízi életet. A kép előterében hangulatos szüreti jelenet: puttonyosok hordják a szőlőt a hatalmas, dongák övezte kádba, melyben ott áll a „taposó” is, fogadva az újabb és újabb puttonyok szállítmányát. Maga a Rácváros nem látszik, csak az itteni templom felmeredő tornya, meg néhány háztető és kémény. Hasonló hangulatú a Budavár és a Krisztinaváros című metszet, középpontjában a Várral, az előtérben pedig gyümölcsöskertekkel és „életképpel”: szüreti kád és kézikocsi mellett egy – fején korsót tartó – leány áll, akinek egy huszárruhás férfi teszi a szépet. A mai Krisztinavárost hiába is keresné a szemlélő, csak néhány, szinte eldugott épület húzódik meg a fák mögött.
A Buda és Pest a Gellért-hegyről balra a Rácvárost ábrázolja a várral, jobbra a pesti partot – látszik a Lánchíd is –, és ami érdekes: a háttérben a budai hegyek vonulata és a Duna különös kanyarulatai figyelhetők meg. Mintha köd ülné meg a partot: a távolabbi apró tornyok árnyékként merednek föl. És ősi állapotában látható a Margit-sziget: több kisebb-nagyobb sziget és zátony együtteseként, melyekből később hozták létre mai, „egységesített” formáját.
A budai képek idilli hangulatától élesen elütnek Rohbock pesti metszetei. Itt az épületek, az Aldunasor, a Nemzeti Múzeum, a „Görög Egyház az Aldunasoron”, a Redout meg az ódon Haltér házai szinte kulisszaként hatnak a nyüzsgő tömeg hátterében. Budán idilli kertek, szüreti jelenet és a Malomtó, itt viszont a hemzsegő tömeg a piactereken, bódék és szekerek, kirakodó uszályok, jövő-menő alkalmi árusok. A tömegben pedig összekeveredik a modern, gyarapodó város népe: a gatyás-lajbis parasztok, a batyus árusasszonyok, a lovas katonák meg a napernyővel sétálgató polgárlányok. Szamár húzta lajtoskocsik, ekhós szekerek, a piactér oldalában kérődző, íves szarvú szürkemarhák, elkoszlott kóbor kutyák és egy-egy elegáns konflis, melynek utasa patriarchális magasságból néz le a hemzsegő tömegre, a görbe koldusokra meg a bámész utcakölykökre.