A húsvét örök üzenete

Túl vagyunk már az áruláson, lezajlott az első koncepciós per is, ahogy az a szokásos forgatókönyvben meg van írva, hamis tanúkkal és előre meghozott ítélettel. A Messiás halott, Annás és Kaifás elégedetten koccint a húsvéti bárány és a kovásztalan kenyér felett. Pilátus ugyan mosta a kezeit, de a piszkos munkát mégis sikerült vele elvégeztetni. Már megírták a másnapi sajtóközleményt is: „Jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintha a nép veszne el egy miatt.” Az apostolok szétfutottak, bebizonyosodott, ezek a vidéki fiúk nem mentek semmire, bár egy hete még minden másként látszott. Az utcán mindenki nekik éljenzett, ott volt a teljes média, a Názáreti győztesként vonult be, lábai előtt Jeruzsálem, a tanítványai büszkén sétáltak mellette, azt hitték, beért a hároméves gyümölcs. A jó hír, amely sokakat megfogott, a sok csoda, a betegek meggyógyítása, s főként amikor ötezer férfit etetett meg ingyen, a semmiből.
Aki ezt hitte, nem ismeri a farizeusokat meg az írástudókat. Kéz a kézben egy hét alatt megfordították a helyzetet. A tanítványokat ezzel a nagy ünnepléssel megtévesztették, akik azt hitték, mögöttük áll az utca embere. De az utca emberének csak el kellett mesélni, miket tanít ez a próféta. Hogy itt nem lesz közbiztonság, mert elveszik a ruhádat, és akkor még a köntösödet is oda kell adni. Meg jobb, ha szegény maradsz, mint ha gazdag lennél. Ez azt mondja, hogy szeresd az ellenségeidet, add át nekik a lakásodat, a munkahelyedet, mindenedet, azok meg majd idejönnek, és mindent elvesznek előled. Igaz, ezeket nem így mondta, de így érthetőbb a népnek. A szakszervezeteket azzal nyerték meg, hogy ez a szerencsétlen ugyanannyi bért akar fizetni majd mindenkinek, mindegy, mennyit dolgozik naponta, egy órát vagy a teljes munkaidőt. A kereskedőket csak emlékeztetni kellett, miként verte ki őket a templomból, figyelmen kívül hagyva érvényes működési engedélyüket, s ez megtette hatását. Előástak egy jegyzőkönyvet a kánai vám- és pénzügyőrség iratai közül, amely szerint három évvel ezelőtt bort hamisított, és ezért utólag eljárást indítottak ellene.
Mindez elégnek mutatkozott csütörtökre, de még az ünnep előtt végezni akartak vele, kellett hát egy áruló a tanítványok közül. Nincs olyan kicsiny emberi közösség, ahol ne lenne fellelhető egy áruló. Harminc ezüst elég volt egy júdáscsókért. Titokban fogták el, és titokban tárgyalták le az ügyét, hogy reggelre már a helytartó elé vihessék, aki ráüti a pecsétet az ítéletre. Pilátus nehezebb diónak bizonyult, mint gondolták, mert nem szerette a farizeusokat és a főtanács tagjait. Ismerte őket, tudta, hogy régi hatalmukat őrző, megkövesedett, ortodox múmiák, akik semmi mást nem akarnak, mint ahogy eddig, ezután is kézben tartani, nemcsak az országot, de a gondolatokat is. Ebben az országban csak ők és az írástudók mondhatják meg, mi az igazság, és csak az az igazság, amit ők annak mondanak. Szeretik a főhelyeket meg a nyilvános köszöntéseket a médiában, kemény terhet rónak az emberekre, de ők maguk egy ujjal sem mozdítanak rajta. Pilátus nem szerette a farizeusokat, de szerette a hatalmat, s ezért amikor ellenkezéséért megfenyegették, hogy ha nem ítéli halálra Jézust, akkor nem a császár barátja, és majd gondoskodnak arról, hogy ezt a császár is megtudja, ítélőszékébe ült, és jóváhagyta az előre kézhez kapott ítéletet.
A többit néhány óra alatt befejezték. A kereszt súlyos volt, a vasszögek élesek, és a gravitáció elvégezte a munkáját. Sötétedésre már a latrokkal is végeztek, a holttest a sírban, a tanítványok szétfutottak, a világ újra kerek, jöhet a húsvéti lakoma. A megváltás befejeződött. A megváltás befejeződött? Ha Isten azt akarta, hogy egyszülött fia meghaljon vétkeink miatt, akkor a terv beteljesedett, ahogy a Megváltó utolsó szava is ez volt. Beteljesedett. Jézus földi élete véget ért, de a megváltás elmaradna, ha itt érne véget a történet. Minek volt hát e három év? Minek a sok böjt és a sok ima, minek az akarat, hogy a fogat fogért elv helyett végre érvényes legyen a szeresd felebarátodat parancsa? Minek a tanítványok kettesével való szétküldése, minek az ördögtől megszállottak meggyógyítása, minek a tékozló fiú példája, ha soha nem várhatja otthon megbocsátó apa? Minek a nyolc boldogság, mitől lesznek majd boldogok a szegények, az éhezők, a sírók, a rossz hírbe hozottak, ha a Mester meghalt, és minden marad változatlan? Minek a magvetés, ha minden mag a tövisek közé esett? Hát lehet, hogy újra minden úgy legyen, ahogy rég volt? A prófétákat megölik, a népet ismét megalázzák, és minden lesz, mint volt? Megint Kaifás fogja megmondani, mi a nemzet érdeke? És Heródes-leszármazottak ülnek majd a trónon? Annak a Heródesnek a gyermekei, aki egykor százával ölette meg a kisdedeket hatalomféltésből, és aki megölette Jánost is, aki előkészítette az Úr útját? A főtanács ugyanazokból áll, mint évtizedeken át? És az írástudók megint megírják, hogy most már béke van és demokrácia, a főpapok békéje és az írástudók demokráciája.
De a húsvét nem erről szól, mert mit sem érne a kereszt a megnyílt sír nélkül. A húsvét a feltámadás ünnepe, nem a halálé. Tavasz van, a virágok már nyílnak, a rügyek kirobbanóban, vége a böjtnek, nagyszombat este menjünk ki az utcákra, induljanak a körmenetek, töltse be a templomokat a tömjén füstje és az alleluja, mert Jézus feltámadt, mert Jézust nem lehetett elpusztítani, mert Jézus él! Az asszonyok már tudják, már szaladnak a városba, már fellármázzák a tanítványokat, már remeg az egész főtanács, mert híre ment, mert napfényre került, mert mindenki tudja már, hogy feltámadt a Megváltó, hogy él, és vele együtt mi is élünk! Mert tavasz van a lelkünkben is, mert győzött a Jó a Gonosz fölött, mert győzött az igazság a hazugság fölött, mert lehet, ha akarjuk, hogy legyen!
Támadjunk hát fel mi is, hagyjuk el évtizedeken át megszokott vétkeinket, belénk rögződött, rossz szokásainkat, kishitűségünket, esendőségünket, egymás gyilkolását gondolattal, szóval és cselekedettel. Ne üljünk tovább bűneink és rossz szokásaink langyos vizében, akarjunk megváltozni, kövessük a Megváltót, mert kell a feltámadás! Ingyen kaptuk Istentől, kisujjunkat sem kellett mozdítani érte, úgy hullt ölünkbe a megváltás. Isten kifizette minden adósságunkat, letörölte bűneinket, tiszta lapot tett elénk, azt írunk rá, amit akarunk. Öltsünk lélekben új ruhát, mert aki nem él a kapott lehetőséggel, az többet nem fog lehetőséget kapni. Nem lesz még egy megváltás. Isten megsegített, most már csak nekünk kell magunkon segíteni.
Ez a húsvét üzenete, Isten megváltott minket bűneinktől, és megnyitotta előttünk a tiszta jövőt. Ne kövessük el újra a régi hibákat, mert az újbort nem lehet a régi tömlőkbe tölteni. Fogjunk össze, mai magyarok! Nem handabandázva, nem a mellünket verve, nem mások ellen, hanem magunk mellett. Nem szélsőségesen, hanem józan kereszténységgel, becsülettel és értelmesen. Istennel, de nem címkének használva, hanem a szívünkbe zárva.
Mert húsvét van. Mert csak akkor fejeződik be a megváltás, ha mi is megváltjuk magunkat!

A szerző ügyvéd, a Nemzeti Kör tagja