A Horn–Kuncze-kormány egyik legnagyobb, a privatizációhoz kapcsolódó botrányának előzménye az volt, hogy a Bokros-csomag költségvetési megszorításai az ÁPV Rt.-t alkudozásokra kényszerítették az önkormányzatokkal. Hiába kötelezte a törvény az ÁPV Rt.-t arra, hogy fizessen az önkormányzatoknak azokért a telkekért, amelyeken a privatizált állami vállalatok épületei álltak. Végül az úgynevezett belterületi földek ellenértékéért az önkormányzatok sorra beperelték az állami privatizációs céget, a bíróságok pedig a javukra döntöttek. 1995 nyarán az ÁPV Rt. vezetői úgy határoztak, hogy felülvizsgálati kérelmekkel és esetleg alkotmányjogi panasszal igyekeznek ezt a bírói gyakorlatot megváltoztatni. Amikor azonban 1995. november 9-én a Legfelsőbb Bíróság (LB) a precedensértékű Dunaferr-ügyben elutasította az ÁPV Rt. felülvizsgálati kérelmét, be kellett látniuk, hogy elképzeléseiken változtatni kell. Ezt követően arra az elhatározásra jutottak, hogy fizetnek ugyan az önkormányzatoknak, de a lehető legkevesebbet. Ehhez az alkufolyamathoz szerződtettek egy külső szakértőt, Tocsik Mártát.
A privatizációs botrány 1996 szeptemberében kezdődött, aminek következtében október 4-én a kormány azonnali hatállyal viszszahívta az ÁPV Rt. igazgatótanácsát. Október 6-án Horn Gyula kezdeményezte Suchman Tamás felmentését miniszteri tisztsége alól, majd másnap cáfolta Deutsch Tamás (Fidesz) állítását, amely szerint a kormánynak és magának a miniszterelnöknek már korábban tudomása volt a sikerdíjról. Suchman Tamás október 10-én az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága előtti meghallgatását követően kijelentette: „A világ korrupt, nem az ÁPV Rt.”, majd az MSZP vezetőihez írt nyílt levelében így fogalmazott: „Vizsgálta valaki közületek a koalíciós partner szerepét és érdekeltségét az ügy botránnyá nagyításában? S általában kinek hisztek? Deutsch Tamásnak? Torgyán Józsefnek? Nem tudjátok, hogy Mindszenty-, Rajk-, Nagy Imre-perek országa vagyunk?”
Október 8-án Kocsis István, az ÁPV Rt. vezérigazgatója felszólította Tocsik Mártát, hogy függessze fel az önkormányzatokkal folytatott tárgyalásokat. Ugyanezen a napon a Legfőbb Ügyészség elrendelte a nyomozást a sikerdíjügyben. Tocsikot először október 15-én hallgatták ki a Gyorskocsi utcában.
Október 17-én Deutsch Tamás elnökletével országgyűlési vizsgálóbizottság alakult, amelyik az üggyel kapcsolatban meghallgatta Pintér Sándor országos rendőrfőkapitányt, Györgyi Kálmán legfőbb ügyészt, Rubicsek Sándort, a Kormányzati Ellenőrzési Iroda vezetőjét, Horn Gyula miniszterelnököt, Pető Ivánt, az SZDSZ elnökét és még számos közéleti személyiséget.
Az első bírósági tárgyalás 1997. november 27-én kezdődött a Fővárosi Bíróságon. Itt Spanyol József, az ÁPV Rt. igazgatóságának volt tagja, hatodrendű vádlott kijelentette: „Tocsik Márta sikerdíja a legalsó kategóriába tartozott, előzőleg két hónap alatt 400 milliárd forintról döntöttünk, ennek a tanácsadói költsége is milliárdforintos volt.”
Suchman Tamás privatizációs exminiszter, akit tanúként hallgattak meg a perben, azt állította, hogy „a sajtó és az ellenzék politikai hisztériakeltése miatt több tíz milliárd forintos kár érte az országot”. Arra a kérdésre, hogy miért szántak az önkormányzatoknak csupán 16 milliárd forintot, amikor becslések szerint azokat legalább hetvenmilliárd illette volna meg, Suchman azt mondta: „A Bokros-csomag időszakát éltük, s a kormányzat jelszava az volt, hogy minél kevesebből kell megúszni.” Szerinte Tocsik Márta keményen dolgozott, bár beérhette volna szerényebb sikerdíjjal. Annál inkább is, mert a volt miniszter úgy érezte, hogy „a szabályos sikerdíj is mesés összeg egy gyári munkásnak.” Negyvenegy tárgyalási nap után, 1999. február 8-án Diós Erzsébet büntetőtanácsa elsőfokú ítéletében Tocsik Mártát, Liszkai Pétert, Szokai Imrét, Lascsik Attilát, Bessenyei Zoltánt és Spanyol Józsefet felmentette, ellenben Boldvai Lászlót, Budai Györgyöt és Vitos Zoltánt befolyással üzérkedésért fogházbüntetésre, vagyonelkobzásra, illetve pénzmellékbüntetésre ítélte. Boldvai Lászlót és Budai Györgyöt a bíróság mellékbüntetésül eltiltotta a közügyek gyakorlásától is. Az ítélet írásbeli indoklásában Diós Erzsébet büntetőtanácsa kiemelte, hogy a szocialista országgyűlési képviselő és az SZDSZ-hez közel álló üzletember „a közélet tisztaságát súlyosan sértő korrupciós bűncselekmény miatt méltatlan a közügyekben való részvételre”.
2000 tavaszán a Legfelsőbb Bíróság másodfokon tárgyalta a Tocsik-ügyet. Édes Tamás büntetőtanácsa április 12-én kihirdetett végzésében a Fővárosi Bíróság elsőfokú ítéletét teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte. Döntése indoklásakor az LB kiemelte azokat az eljárási jogszabálysértéseket, amelyek miatt megalapozatlannak és felülbírálatra alkalmatlannak minősítette az elsőfokú ítéletet, ugyanakkor felvetette, hogy Boldvai és Budai esetében megállapítható lehet a vádiratban és az elsőfokú ítéletben szereplő befolyással üzérkedés vétsége helyett a sokkal súlyosabbnak minősülő zsarolás bűntette. A Legfelsőbb Bíróság új eljárásra kötelezte a Fővárosi Bíróságot, és előírta azt is, hogy tisztázni kell azokat az ellentmondásokat, amelyek egyes nyomozati vallomások és a bíróságon elhangzottak között mutatkoztak.
A megismételt elsőfokú eljárás 2000 novembere végén kezdődött a Fővárosi Bíróságon. Ekkor Somodi János ügyész Vitos Zoltán, Boldvai László és Budai György esetében zsarolás bűntettére módosította a vádat. Az újrakezdett elsőfokú eljárást valamennyire lelassította az, hogy Tocsik Márta tavalyi rosszulléte után a bíróság a korábbi elképzelésekkel ellentétben csak hetente kétszer tárgyalta az ügyet. Tocsik egyébként a megismételt eljárásban sem tett vallomást Boldvai, Budai és Vitos ügyében. Így a zsarolással vádolt három férfi ellen változatlanul Tocsik Márta úgynevezett pizsamás vallomása a legfontosabb bizonyíték, amelyet a jogásznő 1996. október 15-én tett a Gyorskocsi utcában. Ezt a vallomását Tocsik még 1997. január 13-án visszavonta, mondván, akkoriban gyógyszerek hatása alatt állt. Ennek ellentmond Papp Csaba rendőr ezredes tanúvallomása, amelyben azt mondta: Tocsik Márta összefüggő, logikus vallomást tett.
Miközben a megismételt büntetőeljárás folytatódott, ugyancsak a Fővárosi Bíróságon lezajlott egy polgári per is. Ebben a Legfőbb Ügyészség az ÁPV Rt.-t és Tocsik Mártát perelte, mert szerinte a privatizációs cég és a jogásznő közötti sikerdíjas keretszerződések jogszabályokba és a jó erkölcsbe ütköznek, így azok semmisek. A bíróság a Legfőbb Ügyészség keresetét elutasította, és kimondta, hogy Tocsik Márta és az ÁPV Rt. szerződése érvényes. Csikyné Szobácsi Julianna bírónő az ítélet indoklásakor hangoztatta, hogy a bíróság megítélése szerint „nem lehetett arra a következtetésre jutni, hogy Tocsik Márta semmilyen tevékenységet nem végzett, és ezért semmiféle díjazás nem illeti”.
Időközben véget ért egy harmadik per is, amelyben Tocsik Márta volt a felperes. Ebben az ügyben a jogásznő azt kérte a bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül az adóhivatali határozatát, amelyben őt adóbírsággal és késedelmi pótlékkal sújtotta. Tocsik Márta a közigazgatási perben arra hivatkozott, hogy annak idején az adóbevallások benyújtásában betegsége akadályozta. A Legfelsőbb Bíróság az idén január 30-án hozott jogerős ítéletében helybenhagyta a Fővárosi Bíróság korábbi ítéletét, amely Tocsik Márta keresetét elutasította, mert nem fogadta el annak hivatkozását: „A bíróság megállapította, hogy Tocsik Márta a vizsgált időszakban szerződéseket készített, pályázatokat írt, számlákat bocsátott ki. A komoly szellemi tevékenységet igénylő okiratok azt bizonyítják, hogy 1996-ban és 1997-ben munkaképes volt, betegsége nem akadályozta munkájában és az adóbevallás elkészítésében sem.”
A Fővárosi Bíróságon a büntetőperben befejeződött a bizonyítási eljárás, amelyet követően az ügyész háromórás vádbeszédében kiemelte, hogy mielőtt az ÁPV Rt. igazgatótanácsa választhatott volna az alternatívák között, „valahol valakik már eldöntötték”: alku lesz, amit Tocsik Mártára bíznak. Somodi János ügyész előbb idézett szavai gondolatmenetükben emlékeztetnek arra, amit 1998. november 26-án elhangzott perbeszédében mondott: „Ebben a nagyon bonyolult, sok érdekeltségi viszonyt érintő ügyben mások is tettek etikailag kifogásolhatót, sőt talán még többet is…” Az ügyész bizonyítottnak látta valamennyi vádlott bűnösségét, ezért Tocsik, Liszkai, Boldvai, Budai és Vitos esetében letöltendő szabadságvesztést kért. A négy volt ÁPV
rt.-s vezető esetében pedig felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott.
A védők kivétel nélkül védenceik ártatlansága mellett érveltek perbeszédükben, és felmentésüket kérték a vádak alól.
Kenéz Andrea büntetőtanácsa március 18-án hirdeti ki ítéletét.
iskolakezdés
Tízórai zölden: így csomagoljunk fenntarthatóan a gyereknek
