Mai Belvárosunk egyik legkisebb utcája – a Pilvax köz – és a Petőfi Sándor utca sarkán állt az 1848-as forradalomban betöltött szerepéről elhíresült kávézó, amelynek emlékét egykori helyén egy márványtábla, nevét pedig a néhány házzal arrébb található étterem őrzi.
A XIX. század első felére a mai Belváros fejlődésével együtt egyre jobban elszaporodtak az irodalmi, politikai és művész- kávézók is. Minden idők egyik leghíresebb pesti kávésa, Privorszky Ferenc a Vörösmarty téri Virágbokor nevű üzlete után 1841-ben új kávézót vett át az akkori Úri (a mai Petőfi Sándor) utca sarkán, Libasinszky épületében. A Privorszky név már ekkoriban is jól csengett a szakmában, és az új kávéház vendégei ismét nem csalódhattak. A Renaissance néven megnyílt üzlet az akkori főváros talán legkorszerűbb kávécsarnoka volt, ahol gázlámpák fénye ragyogta be a helyiséget. Egyik törzsvendége, Vahot Imre, a Pesti Divatlap szerkesztője írta róla ekkoriban: „Télen-nyáron oly tömve van ezen mulatóhely, hogy a sokaság közt alig lehet járni… Privorszky mindent elkövet megújult vendégseregének jókedvben tartására s kielégítésére, s minthogy udvarias, szíves s nem szolgalelkű magyar ember, a fiatalság bizalmasan társalog és játszik vele. Ő kávéháza csinos termét mind inkább díszesíti… Bezerédy, Deák Ferenc, Eötvös, Kossuth, Klauzál stb. derék hazánkfiai arcképét függeszté fel a falra.” A legendás kávés azonban már egy év múlva átadta a bérleti jogot egykori kávéslegényének, Pilvax Károlynak, és új, egyre nagyobb volumenű vállalkozásokba kezdett. Privorszky távozásakor az Úri utcai kávézóról lekerül a régi cégtábla, és új bérlőjéről Pilvax kávéházként válik ismertté. Pilvax Károly hirdetése megjelenik a lapokban is, miszerint „Tisztelettel jelentem a’ t. cz. Közönségnek, miké’pen az Uri-utczában, Libaschinszky-féle házában lévő, jelességéről ismeretes, és minden kéjelemmel ellátott kávéházat átvevém, valódi italokkal (a kávéhoz reggelenkint fris tejföl vagyon) és pontos szolgálattal ’s tisztasággal törökedem minden ohajtásnak megfelelni. E terjedelmes kávéházi teremben legolvasottabb magyar és német lapok nagy választékban lelhetők; van benne négy jeles tekeasztal, ’s nem hibázik semmi sem, mi a’ mulató társaság örömét emeli.” A kávéház egyre inkább a forradalmi eszmék otthona lett, a rendőrkémek látogatásainak célpontja. Itt szervezték meg az első magyar írósztrájkot, és alakították meg a Tízek Társaságát. Törzsvendégei között volt Petőfi Sándor, Jókai Mór, Bulyovszky Gyula, Vasvári Pál, Nyári Albert vagy Degré Lajos is. Hamarosan azonban Pilvax Károly is megvált a kávéháztól, és visszavonult csendes budai otthonába. Fillinger István bérelte ki a boltot, amelynek neve változatlanul Pilvax maradt, sőt így került be a történelembe a nagy márciusi nappal. Francia mintájú nyilvános klubként üzemelt ekkoriban, amelynek falai között – amit a Bastille, Marat, Robespierre és Lafayette képei díszítettek – törzsvendégei titokban francia forradalmi lapokat olvasgattak. A forrongó 1848-as év márciusának tizennegyedik napján a pozsonyi ifjúság küldötte hozta meg a bécsi forradalom kirobbanásának hírét a kis kávézóba, amely izgatott vitát váltott ki az ifjakból. Petőfi felszólított mindenkit a másnap reggeli találkozóra, még aznap éjjel végleges formába öntötte a Nemzeti dalt, a kávéházra pedig kitették a „forradalmi csarnok” táblát. A másnapi eseményeket nincs, aki ne ismerné. Március 15-én reggel itt fogalmazták meg a tizenkét pontot, ezt követően Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt, majd innen indultak Landerer és Heckenast nyomdája elé. A kávéház a későbbiekben is a pesti tömegek meg-megújuló tüntetéseinek kiindulópontja volt. A forradalom szimbólumává vált kávéházat később keresztelték Kaffe Herrengassenek, amely besúgók, rendőrkopók fészkévé vált, talán nem véletlenül. Majd viszszakerül a falakra a Nemzeti dal és a tizenkét pont egy-egy díszes példánya, ám a hangulat már nem volt éppen forradalmi. A dicső falak között ugyanis a Belváros elaggott emberei szunyókáltak, ahol posztócipős pincérmatuzsálem csoszogott az asztalok között, és vendégeik nyugalmának érdekében délutánonként még a biliárd is szünetelt. Végül 1911-ben úgy döntöttek: lebontják a régi épületet. Rövidesen az utcácskát Pilvax köz névre keresztelték, és az 1–3. szám alatt megnyílt az új kávézó, amely napjainkban Pilvax étterem néven üzemel, és – a hagyományokat megőrizendő – az ünnep alatt 1848-as menüvel várja vendégeit. A kávéház fénykora azonban a fényes márciusi eseményekhez kötődik. Zsolt Béla a Kávéházi sirató című könyv 1939-ben született előszavában így méltatta a helyet: „A Pilvaxban született meg a polgári szabadság és jogegyenlőség, a polgári sajtó s a polgári Magyarország azóta is megvalósulatlan reménye.” Hosszú időnek kellett eltelnie, mire végre napjainkban megvalósulni látszanak a nagy remények, az egykori márciusi ifjak Pilvaxban szőtt álmai.
origo.hu
Ezért tartotta különlegesnek Ferenc pápa a magyarokat
