A magyarok kitelepítéséről Prága döntött

Sem a potsdami értekezleten, sem a párizsi béketárgyaláson nem fogadták el a felvidéki magyarok kitelepítésére vonatkozó csehszlovákiai igényeket. A szlovák és cseh politikusok erre való hivatkozásának nincs történelmi alapja – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szerencsés Károly, az ELTE-BTK újkori magyar történeti tanszékének történésze. A docens szerint Pozsony és Prága nem várhatja el, hogy Magyarország helyeselje a kollektív bűnösség elvén alapuló Benes-dekrétumokat.

Benes nemzetállami elképzeléseinek megértéséhez vissza kell mennünk az első világháború utáni eseményekig, amikor Masaryk és Benes önálló cseh és szlovák államról álmodott, s zseniális politikájukkal sikerült is elérniük Csehszlovákia létrehozását, magyarázta a történész. Az 1918–1919-ben létrejött államban azonban minden harmadik állampolgár nem cseh és nem szlovák volt, hanem német, lengyel, magyar, rutén. Csakhogy a németek és a magyarok 1920-tól egyre erőteljesebben hangoztatták, hogy saját anyanemzetükhöz vágynak. Csehszlovákiára nézve ez veszélyessé is vált, amikor a 30-as évek második felében ez az elképzelés találkozott a hitleri eszmékkel, a nemzeti szocializmussal és a harmadik birodalom túlsúlyával Közép-Európában. Ezután az első világháború győztes nagyhatalmai Csehszlovákia vonatkozásában revízió alá vették a békeszerződést és kötelezték Prágát, hogy a németek lakta területeket engedje át Németországnak. A müncheni egyezmény szellemében Magyarország is visszakapta a zömmel magyarok lakta Felvidék déli részét. „A csehek és a szlovákok szerint ez a revízió Csehszlovákia szétesésének kezdete volt, a németeket és a magyarokat ezért kollektíve tették felelőssé országuk feldarabolásáért” – fogalmazott Szerencsés Károly.
A londoni emigrációból később győztesként hazatérő Benes 1943-tól új taktikát választott, úgy döntött, hogy lemond azokról a területekről, amelyeket nem tudott megtartani – ez Kárpátalja volt –, országa többi részén ugyanakkor tiszta szláv államot akart létrehozni, megszabadulva az ellenségnek titulált németektől és magyaroktól. E cél érdekében sikerült megnyernie Sztálint, Molotovot, a szovjet vezetést, valamint az összes cseh és szlovák pártot. Így született meg a kassai kormányprogram, majd a már köztársasági elnök Benes dekrétumai 1945-ben. Ezek értelmében a nem szláv nemzetiségűeket többek között megfosztották állampolgárságuktól és elhatározták kitelepítésüket.
Benes óriási erőfeszítéseket tett, hogy terveihez megnyerje az angolokat és az amerikaiakat is, de ők csak a németek kollektív felelősségét ismerték el. Így több mint hárommillió németet telepített ki Csehszlovákiából. A magyarok eltávolításához azonban a békekonferencia sem járult hozzá, ezért a felvidéki magyarság kálváriája még évekig tartott, erőszakos lakosságcserével, kitelepítésekkel, deportálásokkal, reszlovakizációval és más sérelmekkel, mutatott rá Szerencsés Károly. Mint mondta, bár az 1949-ben aláírt magyar– csehszlovák barátsági szerződéssel ezek a diszkriminációk megszűntek, a köztudatból sohasem tudtak megnyugtató mértékig eltűnni. Talán nem véletlen, hogy főként német kezdeményezésre újra és újra napirendre kerül a benesi dekrétumok kérdése. A történész úgy véli, a cseheknek és a szlovákoknak be kellene látniuk, hogy ezek a rendelkezések beleütköznek minden alapvető emberi és politikai normába. Nem lehet és nem is lehetett embereket nemzetiségük alapján diszkriminálni, kitaszítani, megbélyegezni. Minden fennálló normába ütközik, ha egy beteg ember azért nem juthat penicilinhez, mert nem szláv, hanem magyar nemzetiségű.
A történész érvelése alapján a dekrétumok hatálytalanításának megakadályozása főként gazdasági motivációval magyarázható, hiszen valószínűleg súlyos kárpótlási kérdések merülnének fel a hárommillió német vagy a több százezer magyar részéről. Szerencsés Károly úgy véli, elég erősnek kell lenni ahhoz, hogy belássuk, milyen hibákat vétettünk a XX. században. Ezekkel szembe kell néznünk, persze ennek csak úgy van értelme, ha partnereink is elismerik hibájukat. A magyarság képes arra, hogy felülemelkedjen a helyzeten, s mint Orbán Viktor miniszterelnök leszögezte, Budapest a kétoldalú kapcsolatok keretében nem veti fel ezt a kérdést. „Prága és Pozsony elvárhatja, hogy ezt az ügyet Magyarország ne hozza szóba a kétoldalú tárgyalások során, azt azonban nem kérheti, hogy Budapest helyeselje a dekrétumokat. Ez elképzelhetetlen, s ezért nem érthető, hogy miért nem jött létre a visegrádi négyek magyarországi találkozója” – fogalmazott a történész. Meglátása szerint a XXI. század elején el kell kerülnünk a csapdákat, hiszen az Európai Unióban is egymás mellett fogunk élni itt, Közép-Európában, s e probléma remélhetőleg végleg visszakerül oda, ahová már régen való, a történelemkönyv lapjaira.

Vizsgálják a Benes-dekrétumokat. Az Európai Parlament jogszolgálatát immár hivatalosan is megbízták azzal, hogy vizsgálja meg a Benes-dekrétumokat. A központi kérdés a dekrétumok hatása és joghatálya, valamint az európai uniós joggal való összeegyeztethetősége. A véleményezés elvégzéséhez nem szabtak időhatárt, feltételezik azonban, hogy április végéig elkészül, vagyis még az Európai Parlament májusi ülése előtt, amelyen nagy vitát folytatnak az Európai Unió bővítéséről. (MTI)