Négy éve, a szövetségi választások előtt a szociáldemokrata kancellárjelölt, Gerhard Schröder maradéktalanul élvezte a hazai szakszervezetek támogatását, amelyek nyolcmillió márkát felemésztő kampánnyal járultak hozzá a Kohl-kormány megbuktatásához. Most – a szeptemberi újabb parlamenti választás előtt – egészen más a helyzet, és kormányfőnek komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy gátat vessen a munkavállalók közel nyolcmilliós tagsággal rendelkező érdekképviseletei részéről elhangzó kritikáknak. A szakszervezetek elégedetlenek ugyanis az SPD/Zöldek- koalíció szociálpolitikájával, és e véleményüket nem hajlandók véka alá rejteni. „A piros-zöld szövetség politikájának középpontjában mindeddig nem álltak olyan reformtervek, amelyek a munka, a befektetés és az igazságosság célját szolgálták volna!” – hangoztatta Klaus Zwickel, a kétmillió-hétszázezer tagot számláló Fémipari Szakszervezet (IG Metall) elnöke. Válaszul Gerhard Schröder megbeszélésre hívta össze a legjelentősebb szakszervezeti vezetőket, hogy ígéretet tegyen érdekeik fokozott képviseletére a jövőben, ugyanakkor azonban rá akarta bírni őket egyre hangosabb bírálataik beszüntetésére – sikertelenül. A kancellár felszólítása – „Legyünk tekintettel a gazdasági fellendülés első jeleire!” – nem hatotta meg a tárgyaló feleket, akik Schröder azon kívánságát sem veszik figyelembe, hogy a tarifatárgyalások során „józan” fizetésemelést tartsanak szem előtt.
A szakszervezetek hat és fél százalékos követelésével a munkaadók átlagosan kettő és fél százalékos ajánlata áll szemben. – Jottányit sem engedünk célkitűzésünkből! – hangzott az IG Metall reakciója, amelyet azonnal figyelmeztető sztrájkok követtek, előbb a keleti, majd a nyugati tartományokban.
Erre még Zelenszkij sem számított, megdöbbentő helyre szöknek az ukrán férfiak
