A vád véd

A szocialista és szabad demokrata pénzfelhajtók – Boldvai László és Budai György – nyugodtan megspórolhatták volna az ügyvédeiknek járó díjat, ugyanis akiknek ilyen ügyészük van, azoknak védő sem kell. A hétfőn kihirdetett ítélet szerint Tocsik Márta sikerdíjából – közreműködésükkel – a baloldali pártokhoz közeli cégek, alapítványok számláján bűncselekmény elkövetése nélkül landolt több mint háromszázmillió.

Tocsik Mártát teljes sikerdíja, vagyis 640 millió forint erejéig vagyonelkobzással sújtották. Ez vajon azt jelenti-e, hogy a „pártfináncok” által csapolt sikerdíj fogadására megjelölt Arány és Utiltas nevű cégek benyújthatják igényüket arra a pár száz millió forintra, amit a jogásznő volt szíves átutalni számukra? Hiszen a független bíróság is megmondta: Boldvaiék nem követtek el bűnt, amikor „alvállalkozóul” szegődtek Tocsik mellé. Ugyanis ha bűncselekmény hiányában mentették fel Budait és Boldvait, akkor a bírósági ítéletből az következik, hogy törvényesek voltak az alvállalkozói szerződések is. Annak ellenére, hogy a pártfináncok egy gyenge pillanatukban maguk is elismerték: nem végeztek semmilyen munkát háromszázmillióért. De hát ez – úgy látszik – nem oszt, nem szoroz.
Mellesleg jobb védekezési stratégiát a legkiválóbb, büntetőügyekben járatos ügyvédek sem találhattak volna ki számukra. Csak a magyar igazságszolgáltatás malmai őrölnek ilyet lassan, de hatékonyan – állapíthatjuk meg a bírói fórumokon történtek alapján.
Arra pedig a legrosszabb álmainkban sem merünk gondolni, hogy a háttérben valakik megtervezték volna ezt a talányos taláros koreográfiát. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis átalakította a táncrendet, kimondva: amit ezek a szocialista meg a szabad demokrata pártra hivatkozva tettek Tocsik Mártával, az a legkevésbé sem felel meg a büntető törvénykönyvben rögzített befolyással üzérkedés tényállásának. Az, amit ezek tettek, ennél sokkal súlyosabb bűncselekmény: hosszú évekre szóló tömlöcbeutalóval járó zsarolás. A Fővárosi Főügyészség pedig engedelmesen – a legmagasabb pozícióban ülő büntetőjogtudorok előírása alapján – zsarolásra módosította a vádat.
Csakhogy rendelkezésre álló adat a zsarolás bizonyítására az új eljárásban sem lett se több, se kevesebb. Az elsőfokú bíróság nem is tehetett mást, mint hogy még egyszer meghallgatott mindenkit, aki élt és mozgott a Tocsik-ügyben.
Az ügyészség most azt állítja, a bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján megállapíthatta volna a pénzfelhajtók bűnösségét, ezért fellebbez, a bíró meg úgy gondolja, hogy nem követték el a zsarolás bűncselekményét.
Furcsa eszköztárat alakított ki a vádat képviselő ügyészség az utóbbi években a megvádoltak védelmére. Hol „Palotást” járnak és idejekorán elpotyogtatják a vádpontokat (vád nélkül meg pandúr nélkül nem lehet rabló-pandúrt játszani), vagy olyan váddal állnak az ügyészi pulpitusra, amelyről maguk is tudják, hogy képtelenség bizonyítani.
Még nem tudjuk, Medgyessy Pétert a vádlottak padjára ültetik-e, a tétova nyomozást figyelve Gresham-ügyben az is elképzelhető, hogy azok kerülnek oda, akik meg mertek kérdezni a büntetőügyekben jártas ügyvédeket: miképpen kell értékelni egy olyan szerződést, amelyben a szocialisták szavazataiért egy miniszterelnöki székre aspiráló politikus „felnyal” harmincmillió forintot.
Egy biztos, amennyiben ez így megy tovább ügyészeinknél, úgy genocídium, vagyis népirtás lesz a vád Medgyessy ellen, és akkor – bűncselekmény, illetve annak bizonyítottsága hiányában – megússza majd ő is.