Átszakadó gátak?

Olyan pszichológiai gátakat szakítana át a Los Angeles Timesban nemrégiben megszellőztetett, az amerikai nukleáris stratégia felülvizsgálatát célzó Pentagon-jelentés esetleges gyakorlati megvalósítása, amelyet később nehéz lenne kontrollálni – figyelmeztet a korszakhatárként értékelhető új megközelítés veszélyeire Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a Stratégiai és Védelmi Kutató Hivatal (SVKH) főigazgató-helyettese.

Úgy látszik, Amerika felülvizsgálja nukleáris politikáját, amelyre a Pentagon most napvilágra került jelentése mellett szeptember 11-e után már egyéb jelek is utaltak. Így például felmerült annak a lehetősége is, hogy az al-Kaida ellen úgynevezett mini- atombombát vessenek be – emlékeztet Tálas Péter. A mostani dokumentumból kirajzolódó megközelítés új korszakot jelent a nukleáris stratégiában. Az atomarzenál idáig ugyanis az elrettentést, alapjában a védekezést szolgálta, de a mostani terv már fenyegetés, amelyben benne van a támadás motívuma is.
A biztonságpolitikai kutató szerint azonban a most kirajzolódó stratégia jó néhány problémát is felvet. Így például azt, hogy a mostani tervek megvalósulása esetén néhány nukleáris szerződés felmondása várható. A célországok nehezen érhetők el, ennek kiküszöbölése pedig romba döntheti a kis és közepes hatótávolságú atomfegyverekre vonatkozó INF-egyezményt. Ezenkívül az új típusú, miniatürizált atombomba bevetését mindenképpen kísérleteknek kell megelőzniük, amely tovább tolná az átfogó atomcsend-szerződés (CTBT) ratifikálását. A terv újdonsága, hogy Amerika már nemcsak az atom-, hanem a tömegpusztító fegyverek ellen is bevetné nukleáris arzenálját. Mindez fegyverkezési spirált indíthat be, s mind több ország igyekszik majd atom-, vagy ha ez nem megy, biológiai fegyverhez jutni. Eddig még csak-csak vissza lehetett fogni az államok többségét az atomfegyver alkalmazásától, mondván, ilyen csapás nem fenyegeti őket, ezután azonban nehéz lesz meggyőzni bárkit is arról, hogy ne védekezzen. Tálas Péter nem ért egyet azzal a tervben rejlő filozófiai megközelítéssel, miszerint a kis atom nem atom, s véleménye szerint illúzió és veszélyes átsorolni a nukleáris eszközöket a hagyományos fegyverzetek körébe.
A szakértőnek fenntartásai vannak azzal kapcsolatban is, hogy az ötvenhat oldalas tervezetből nem rajzolódik ki világosan, milyen helyzetben is alkalmazná Washington az atomfegyvert. A Los Angeles Timesban megszellőztetett dokumentum logikája azért is problémás a szakértő szerint, mert rendkívül lazává teszi az atom használatának politikai feltételeit. Ráadásul véleménye szerint a terrorizmus elleni küzdelem hevében sincs olyan, biztonságot veszélyeztető ok, amely jelenleg indokolná nukleáris eszközök alkalmazását. „Nem gondolom, húzza alá Tálas Péter, hogy akár Tajvan megérne egy bevetést. Kétséges az is, hogy a regionális háborúk ezután is ilyen keretek között maradnának-e. A dolgok logikája szerint ugyanis nukleáris támadásra csakis atom- vagy biológiai fegyverrel lehet válaszolni, mindez pedig erősen emlékeztet a hidegháborúra.” A szakértő ugyanakkor figyelmeztet arra is, hogy más a tervezés – amiről most szó van, és más atomhatalmaknál is van ilyen –, és más a politikai döntés. Utóbbiról jelenleg még nem beszélhetünk, ám önmagában a mostani kiszivárogtatás pszichológiája is veszélyes. Ha a tervek a megvalósítás szakaszába lépnének, s valóban bevetnének úgynevezett miniatombombákat, az a háború menetében olyan pszichológiai gátakat szakítana át, amelyeket aztán nehéz lenne kontrollálni.
A mostani dokumentum kirajzolódó új megközelítés elemzésekor a szakértő szerint nem szabad megfeledkeznünk az amerikai nemzeti rakétavédelmi tervről sem. A helyzet ugyanis úgy áll, hogy az Egyesült Államok az elképzelések megvalósítása esetén akármikor használhatna atomfegyvert, miközben ő elméletileg sebezhetetlen maradna. Nem lenne jó, húzza alá a szakértő, ha errefelé haladna a világ. Már csak azért sem – teszi hozzá –, mert mindez a szeptember 11-e utáni politika eredményeit döntené romba, és a korábbinál is unipolárisabb világrendet feltételezne.