Balra zárva

Az a rémületes helyzet, hogy az MSZP egyetlen tagja sem fog a szocialistákra szavazni. Nem is tudom, hogy mi lesz most. Ugyanis itt van előttem egy dokumentum, amelyből napnál világosabban kiderül, hogy milyen mély szakadék tátong az MSZP vezetésének választási frazeológiája és a párt tagságának tényleges elvárásai között. Apróság, amelyről természetszerűleg nem tudhat az Izraelből a Köztársaság térre delegált szakértői tengely, amelynek nyilván sok érdekes ötlet van még a tarsolyában, ez nem csoda, Izraelben kissé magasabb a választópolgárok ingerküszöbe, az egyszerű utcai harcok ott vélhetőleg még részei a politikai protokollnak, a kampány eldurvulása miatt csak a tankok megjelenésekor kezdenek aggódni az illetékesek, a kampányzáró sortüzekkel párhuzamosan pedig az etikai megfontolásokra hivatkozó hangok szaporodnak el a médiában. Nálunk egyelőre nem ez a helyzet, és ha nem Ron Werber úron múlik, akkor meg is maradunk ebben a békés állapotban.
De nézzük inkább ezt a papírt. Címe: Kongresszus után, választások előtt. Műfaja: belső közvélemény-kutatás az MSZP tagsága körében. A dátum 1997. október 28. Így kezdődik: „A júniusi kongresszus után az MSZP országos elnöksége nevében Horn Gyula pártelnök-miniszterelnök levél útján személyesen fordult valamennyi párttaghoz. Egyúttal kérdőív kitöltésére kérte fel a párttagokat, hogy véleményükkel ők is hozzájárulhassanak a párt 1998-as választási programjának kidolgozásához, és kifejthessék véleményüket az MSZP politikusairól, a párt választási esélyeiről s koalíciós elképzeléseikről is.” A levelet 6608 ember küldte vissza, a tagság közel 20 százaléka. Az adatokat összegző szakértők a felmérést reprezentatívnak nevezik. Annál izgalmasabb. Az első kérdés ugyanis így hangzik: „Ön szerint az MSZP 1998-as választási programjának milyen fő célokat kellene megfogalmaznia?” A válaszok szerint ezek fontossági sorrendben a következők: a gazdasági stabilitás, arányosabb közteherviselés, a fenntartható gazdasági növekedés, az infláció elleni küzdelem, a foglalkoztatás növelése, az európai uniós csatlakozás, a közbiztonság javítása és az időskor biztonsága. Vagyis éppenséggel az Orbán-kormány sikerágazatai. A jelenlegi koalíció váltotta valóra azokat az elvárásokat, amelyeket az 1998-as választás előtt a szocialista párt tagsága fogalmazott meg. Következésképpen ha igaz, amit naponta hallunk az ellenzéktől, mármint hogy az emberek a saját életükben beállt változások és saját értékrendjük alapján fognak szavazni, akkor az MSZP tagságának nincsen oka arra, hogy az MSZP-re szavazzon, hiszen a Horn-kormány ideje alatt a fenti területek gyakorlatilag válságövezetnek számítottak. (Visszacsatolás: mert hát 1997 végén nem véletlenül fogalmazta meg a kollektív hiányérzettel küzdő tagság ezeket elvárásként a jövőre nézve.)
Mellesleg a tagság jól ráfaragott a nagy várakozásaival, ugyanis a következő kérdésre – Mi az Ön véleménye, az MSZP kormányzati politikai erő marad 1998-ban? – a válaszadók 95 százaléka azt válaszolta, hogy bizonyosan (60 százalék), illetve valószínűleg (35 százalék).
Az MSZP politikusainak pártbéli népszerűségét firtató kérdésre a tagok úgy vélekedtek, hogy a legnépszerűbb Horn Gyula. Medgyessy Péter ekkoriban még a süllyesztőben tartózkodott, 33 százalékos belső támogatottsággal, a mai nagy ászról, Csehák Juditról pedig a pártemberek 10 százaléka gondolta azt, hogy alkalmas jövőbeli politikai feladatok ellátására. Érdekes lenne tudni egyébként, hogy mivel Csehák Judit 1997 vége és 2002 eleje között semmilyen érdemleges pártmunkát nem végzett, sőt látványosan leszakadt az MSZP-ről, így belső népszerűsége aligha nőtt meg, vajon miből táplálkozik ez a mostani nagy önbizalom, amellyel visszapenderült a politika színpadára?
Végezetül idemásolom a legjobb mondatot, amellyel a szakértők mintegy összegezték a felmérés tanulságait: „A nyitott kérdésre adott válaszadás a dolgokba való beleszólás élményét adja, s ezáltal mintegy a pártdemokrácia eszközeként is funkcionál.” Ez az MSZP. Egy élmény velük.