Blair viharos vizeken

Tony Blair hatalmas parlamenti többsége ellenére nehéz hónapoknak nézhet elébe. Bebizonyosodott, hogy a nagy alsóházi túlerő sem fenékig tejfel: sok kormánypárti honatya hajlandó meghúzni magát egy csekélyke többség védelmében, de kemény bírálattal él, mihelyt úgy érzi, hogy ezzel népszerűvé teheti magát választói előtt a kormány veszélyeztetése nélkül. A kormányfrakció balszárnya, az úgynevezett régi Munkáspárt régóta rosszallja a Blair-kormány pragmatikus politikáját, kivált jó viszonyát az üzleti közösséggel. A szakszervezetek, amelyek a hetvenes években uralkodtak a Munkáspárt felett és szinte lehetetlenné tették megválasztását, ismét mozgolódnak. A belső ellenzékhez járul a százezres Vidéki Szövetség is, amely a vidéki angol életformát félti a kormánytól. Emellett Blair külpolitikája sem mentes a támadásoktól. Százhúsz kormánypárti képviselő követeli, hogy óvakodjék bármifajta katonai akciótól Irak ellen. Ráadásul a kormányfrakció sok tagja torkig van azzal, hogy a miniszterelnök kész helyzetek elé állítja az alsóházat, amikor külföldi katonai beavatkozásokról van szó.