A Bundesratban a kereszténydemokrata vezetés alatt álló tartományok kezdettől fogva amellett foglaltak állást, hogy a társadalom jövőjét jelentős mértékben befolyásoló törvényt a jelenlegi formájában elutasítják, s követelik annak átadását az egyeztetőbizottságnak.
Ez a grémium akkor lép színre, ha a parlament alsóházában a koalíciós partnerek, az SPD és a Zöldek támogatásával megszületett döntés nem nyeri el a Bundesrat támogatását. A CDU ezúttal csak akkor érhette volna el a célját, ha a Brandenburgban működő SPD/ CDU koalíció elutasító álláspontra helyezkedik. A szavazás során a szociáldemokrata miniszterelnök, Manfred Stolpe igennel, a mellette ülő kereszténydemokrata belügyminiszter, Jörg Schönbohm félreérthetetlen nemmel válaszolt, így az alkotmány 51. paragrafusa értelmében ennek a tartománynak a szavazata érvénytelennek minősítendő.
Általános meglepetésre az ülés elnöke, a berlini főpolgármester, Klaus Wowereit másodszorra is feltette a kérdést Stolpénak, aki ismételten igent mondott, amit az elnök úgy értékelt, mint a tartomány egyetértését. Ezt követően a felháborodásnak olyan megnyilvánulásaira került sor, amelyek a múltban mindeddig ismeretlenek voltak. Türingia miniszterelnöke, Bernhard Vogel az ülés negyvenöt perces megszakítását követelte, és kijelentette: „Rendkívüli eseménynek lehettünk szemtanúi. Olyan szavazási eredmény született, amely meggyőződésem szerint világosan és egyöntetűen ellentmond a köztársaság alaptörvényének.”
A szünetet követően a hesseni miniszterelnök, Koch felszólította az ülés elnökét, hogy hatálytalanítsa az eredményt, mert a brandenburgi CDU-s belügyminiszter véleménye nyilvánvaló volt. Schönbohm ezt előzőleg elmondott beszédében is kifejezésre juttatta és ennek megfelelően az SPD-miniszterelnök Stolpe igenlő válasza nem mérvadó. „Biztos vagyok benne, hogy az így elfogadott törvényt a szövetségi elnök, Johannes Rau nem fogja aláírni!” Klaus Wowereit visszautasította a CDU-tartományok javaslatát, érvényesnek minősítve az eredményt. A kereszténydemokraták az ülés félbeszakítását és elnapolását követelték, amikor az SPD-többség ezt elvetette, a CDU-tartományok képviselői kivonultak a teremből. A politikai botrány elérte csúcspontját. Minden jel arra mutat, hogy az unió vezette tartományok a szövetségi alkotmánybírósághoz fordulnak jogorvoslatért.
Gerhard Schröder kancellár a sokat vitatott kérdést távol akarta tartani a közte és a kereszténydemokrata kancellárjelölt, Edmund Stoiber között folyó választási harctól, de e célt nem sikerült elérnie. A többször is átalakított törvénytervezet hatalmi szakítópróba árnyékát vetítette, s ez be is következett. A német parlamentarizmus felsőházában harmincöt igenlő szavazattal alakulhat ki az abszolút többség. Ha figyelembe vesszük, hogy a német törvénytervezeteknek több mint a felét a jövőben is a Bundesratnak kell elfogadnia, akkor nyilvánvaló, hogy a szövetségi tanács valóban a kiszámíthatatlanság izgalmainak a központja.
A háború beszüntetéséért és a túszok szabadon bocsátásáért szólaltak fel keresztény egyházi vezetők Gázában
