Bűnös szavak

A tegnapi Washington Post vélemény oldalán különös jegyzet jelent meg Jackson Dielh tollából. Az Új NATO, régi értékek című írásban a szerző azt állítja: hat (három – a szerk.) évvel azután, hogy Magyarországot felvették a szövetségbe, Orbán Viktor miniszterelnök olyan mérgezővé vált a magyarok Lebensraumjáról szóló beszédével, hogy a Fehér Házba tervezett látogatását elutasították. Az írás hivatkozik a Clinton-kormányzat egy volt tisztviselőjére, aki „Magyarország csatlakozásában segédkezett”. Az ő véleménye szerint, ha ugyanezeket mondta volna Orbán Viktor a felvételt megelőzően, akkor őt és Magyarországot alkalmatlanná nyilvánították volna a csatlakozásra. A cikkíró úgy tudja, a Bush-kabinet azért szorít, hogy az áprilisi választások közeledtével Orbánnal szemben segítsenek az ellenzéki szocialistáknak.
A Magyar–Amerikai Koalíció tagjai intenek attól, hogy a Washington Post jegyzetírójának véleményét azonosítsuk a Bush-kormány gondolkodásmódjával. Annál is inkább, mert a koalíció vezetői az elmúlt napokban személyesen is ellátogattak a Fehér Házba, és ott nem tapasztaltak semmiféle elutasítást sem Magyarország, sem annak miniszterelnöke irányába. Sőt, szóba került a választások utánra tervezett Bush–Orbán találkozó ügye is. Úgy vélik, a cikkben említett hivatalnok az a Charles Gáti, aki a Clinton-kabinet dolgozott egy ideig, és akinek kötődése közismert a Szabad Demokraták Szövetségéhez. A jegyzet egy szélesebb stratégia része (ennek elemeit az ÉS-ben tapasztaljuk hetenként), amely során Amerikát használják Orbán lejáratására. A Magyar–Amerikai Koalíció tagjai – többek között – épp arról tárgyaltak a Fehér Házban, hogy a Bush-kormány ne váljon kampányeszközzé egyik oldal kezében sem. Orbán Viktor amerikai megítélését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a közelmúltban két rangos kitüntetéssel is elismerték tevékenységét és a hivatalban lévő elnök telefonon gratulált neki.
A cikkben említett Lebensraum kifejezésre is érdemes szánni néhány gondolatot. Az Orbán által használt szó (gazdasági élettér) mára már annyira hétköznapi a magyar köznyelvben, hogy badarság, ha valaki hitleri ideológiát körít mellé. A világhálón keresve az Altavizsla például több mint tízezer honlapon jelzi. Nyílt már ilyen címen kiállítás e honban (erről a Magyar Hírlap is beszámolt 1996. március 30-án), neveztek el egyesületet így (Salgótarjánban ez az egyesület hozta rendbe a zömében romák lakta városrészt), volt már címsor az újságban (Magyar Hírlap, 1996. 10. 31.) és a Népszabadság is beszámolt arról a kétnapos konferenciáról, melyet a Goethe Intézet, a Francia Intézet, valamint a Lettre Internationale szervezett Budapesten, neves építészek és várostervezők részvételével, A város mint élettér, a város mint veszély? címen. A kifejezést baloldali és liberális elkötelezettségű személyek is használják néha (legutóbb például az SZDSZ egyik országgyűlési képviselőjelöltje, Lőrincz István László fogalmazta meg szórólapján, hogy „célom: a lakókörnyezetek jó irányú megváltoztatása, igényes életterek kialakítása”.
Úgy tűnik, még mindig vannak bűnös szavak, amelyeket csak bizonyos ideológiákhoz tartozók tudnak szalonképesen kimondani.