Én nem tudom...

Kristóf Attila
2002. 03. 30. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Én nem tudom, hogy azok a szocialista politikusok, akiket annak idején némiképp vagy egyértelműen kedveltem, miért nincsenek ott az MSZP jelenlegi élcsapatában. Véletlen-e, hogy Pozsgay Imre nem tartotta összeegyeztethetőnek értékeit és elképzeléseit az MSZMP utódpártjának politikájával? Mivel magyarázható, hogy Szűrös Mátyás 2002-ben arra kényszerült, hogy új pártot keressen magának? Érdemes-e azon tűnődnünk, hogy Németh Miklóst miért tanácsolták el a posztszoci korifeusok a párthatalom közeléből? E kérdésekre egyértelmű a válasz. Van, aki a régi brancshoz tartozik, van, aki nem. Van, akit szeret a Párt, miként a múltban, van, akit kevésbé szeret. Csehák Judit például, aki a SZOT-ban és egyébütt jól kijött Gáspár Sándorral, a munkásmozgalom régi harcosával, olyan egészségügyi kezdősebességet kapott, ami – ha úgy hozná a vakszerencse – ma egy szocialista bársonyszékbe repíthetné. Ma, amikor nyilvánvalóan másként értendő a „mi kutyánk kölyke” kifejezés, mint például a 70-es évek derekán.
Az ám! A 70-es évek dereka. (Meg az enyém!) A fejlett szocializmus kéznyújtásnyira van, bár Nyers gazdasági reformja bedöglött. Mit csinált ekkor például Medgyessy Péter? Építette a jövőjét, amelyben a „consulting”, a „headhunter” és a „businessman” kifejezések még nem szerepeltek. Kádár és pártközpontbeli élcsapata foglalkozott tanácsadással, fejvadászattal és üzlettel egy füst alatt. A „fejek” az MSZMP soraiból válogattattak és a „szakmai önéletrajzok” is ott készültek. Ebben a körben – távlatilag – Medgyessy Péternek volt némi esélye arra, hogy Magyarország miniszterelnöke legyen, mint megbízható és „szakszerű” másodvonal. Ki gondolta volna, hogy 2002-ben, amikor az MSZP egy „polgári fazont” keres miniszterelnök-jelöltnek, a választás épp rá esik. Az új kommunisták reformkommandója a gazdaság- és pénzügyi stúdiumokat végzett „szakemberekből” került ki. Medgyessy egy ezek közül.
Habitusát figyelve azt hihetnénk: neki tulajdonképpen teljesen mindegy, szocializmus van vagy kapitalizmus, a pártközpontban kamatoztatja-e szakértelmét vagy a banki szférában. Öltözködési szokásait vizsgálva már-már arra hajlunk, hogy a bankvilágot az apparátusnál jobban kedveli. Múltjában most ne vájkáljunk. Egy jobboldali politikus zsúrfiúnak nevezte. Erről szó sincs. Egy zsúrfiú jó társalgó és minden körülmények között simulékonyan viselkedik.
Debreczeni József A miniszterelnök című könyvének A miniszterelnök és a kommunisták című fejezetéből megtudhatjuk, hogy Antall József és Németh Miklós kapcsolata korrekt volt, Medgyessy Péterre viszont így emlékszik Kajdi József, Antall miniszterelnöki hivatalának vezetője: „…a kormányhivatalokból (…) azok, akik nagyon nem szerettek bennünket, már az Antall-kormány megalakulása előtt április 8. és május 20. között leléptek. Beleértve a gazdaságpolitikai részleget, amely Medgyessy vezetése alatt állt. Onnan kivétel nélkül mindenki elment. De nem ez volt a legnagyobb baj. Hanem az, hogy a Matolcsy György vezette új gazdaságpolitikai titkárság semmiféle anyagot nem talált utánuk, (…) a teljes irattárat elvitték. Minden anyagot, az egész információs bázist a papíroktól a mágneslemezekig.” Zsúrfiú így nem viselkedik. Hazáját szerető polgár sem. Hivatását szerető szakember sem. Demokrata különösen nem. Így egy sértődött, begőzölt, a hatalomtól megfosztott kommunista viselkedik. Nem jár eszében ország, nép, nemzet, demokrácia, haladás, szakmai becsület, az ilyen zsúrfiú talán arra is képes, hogy puszta kézzel egye a szardíniát.
Hogy mindezt figyelembe véve alkalmas-e akár (árnyék-) miniszterelnöknek is Medgyessy Péter egy demokráciában, én nem tudom…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.