Én nem tudom, hogy azok a szocialista politikusok, akiket annak idején némiképp vagy egyértelműen kedveltem, miért nincsenek ott az MSZP jelenlegi élcsapatában. Véletlen-e, hogy Pozsgay Imre nem tartotta összeegyeztethetőnek értékeit és elképzeléseit az MSZMP utódpártjának politikájával? Mivel magyarázható, hogy Szűrös Mátyás 2002-ben arra kényszerült, hogy új pártot keressen magának? Érdemes-e azon tűnődnünk, hogy Németh Miklóst miért tanácsolták el a posztszoci korifeusok a párthatalom közeléből? E kérdésekre egyértelmű a válasz. Van, aki a régi brancshoz tartozik, van, aki nem. Van, akit szeret a Párt, miként a múltban, van, akit kevésbé szeret. Csehák Judit például, aki a SZOT-ban és egyébütt jól kijött Gáspár Sándorral, a munkásmozgalom régi harcosával, olyan egészségügyi kezdősebességet kapott, ami – ha úgy hozná a vakszerencse – ma egy szocialista bársonyszékbe repíthetné. Ma, amikor nyilvánvalóan másként értendő a „mi kutyánk kölyke” kifejezés, mint például a 70-es évek derekán.
Az ám! A 70-es évek dereka. (Meg az enyém!) A fejlett szocializmus kéznyújtásnyira van, bár Nyers gazdasági reformja bedöglött. Mit csinált ekkor például Medgyessy Péter? Építette a jövőjét, amelyben a „consulting”, a „headhunter” és a „businessman” kifejezések még nem szerepeltek. Kádár és pártközpontbeli élcsapata foglalkozott tanácsadással, fejvadászattal és üzlettel egy füst alatt. A „fejek” az MSZMP soraiból válogattattak és a „szakmai önéletrajzok” is ott készültek. Ebben a körben – távlatilag – Medgyessy Péternek volt némi esélye arra, hogy Magyarország miniszterelnöke legyen, mint megbízható és „szakszerű” másodvonal. Ki gondolta volna, hogy 2002-ben, amikor az MSZP egy „polgári fazont” keres miniszterelnök-jelöltnek, a választás épp rá esik. Az új kommunisták reformkommandója a gazdaság- és pénzügyi stúdiumokat végzett „szakemberekből” került ki. Medgyessy egy ezek közül.
Habitusát figyelve azt hihetnénk: neki tulajdonképpen teljesen mindegy, szocializmus van vagy kapitalizmus, a pártközpontban kamatoztatja-e szakértelmét vagy a banki szférában. Öltözködési szokásait vizsgálva már-már arra hajlunk, hogy a bankvilágot az apparátusnál jobban kedveli. Múltjában most ne vájkáljunk. Egy jobboldali politikus zsúrfiúnak nevezte. Erről szó sincs. Egy zsúrfiú jó társalgó és minden körülmények között simulékonyan viselkedik.
Debreczeni József A miniszterelnök című könyvének A miniszterelnök és a kommunisták című fejezetéből megtudhatjuk, hogy Antall József és Németh Miklós kapcsolata korrekt volt, Medgyessy Péterre viszont így emlékszik Kajdi József, Antall miniszterelnöki hivatalának vezetője: „…a kormányhivatalokból (…) azok, akik nagyon nem szerettek bennünket, már az Antall-kormány megalakulása előtt április 8. és május 20. között leléptek. Beleértve a gazdaságpolitikai részleget, amely Medgyessy vezetése alatt állt. Onnan kivétel nélkül mindenki elment. De nem ez volt a legnagyobb baj. Hanem az, hogy a Matolcsy György vezette új gazdaságpolitikai titkárság semmiféle anyagot nem talált utánuk, (…) a teljes irattárat elvitték. Minden anyagot, az egész információs bázist a papíroktól a mágneslemezekig.” Zsúrfiú így nem viselkedik. Hazáját szerető polgár sem. Hivatását szerető szakember sem. Demokrata különösen nem. Így egy sértődött, begőzölt, a hatalomtól megfosztott kommunista viselkedik. Nem jár eszében ország, nép, nemzet, demokrácia, haladás, szakmai becsület, az ilyen zsúrfiú talán arra is képes, hogy puszta kézzel egye a szardíniát.
Hogy mindezt figyelembe véve alkalmas-e akár (árnyék-) miniszterelnöknek is Medgyessy Péter egy demokráciában, én nem tudom…
Erre még Zelenszkij sem számított, megdöbbentő helyre szöknek az ukrán férfiak
