Esélyek és kizárások

Húsvét első napján parlamenti és önkormányzati választásokat tartanak Ukrajnában, ám egy héttel a nagy megmérettetés előtt sem lehet még pontosan tudni, hogy végül is hányan indulnak majd a 450 tagú legfelsőbb tanács mandátumainak megszerzéséért. Az utóbbi néhány nap alatt ugyanis az állami adóhivatal előterjesztése alapján a központi választási bizottság (CVK) tisztogatásokat végzett a jelöltek körében, hiszen több mint másfél ezer képviselőjelölt indulási jogát vonta meg vagyonbevallások hiányosságai miatt. A kizártak listája minden valószínűség szerint még nem végleges, ám hogy hányan is jutnak erre a sorsra, azt Mikola Azarov, az adóhatóság elnöke a Kijevbe akkreditált diplomáciai testületek képviselői számára tartott tájékoztatóján sem volt hajlandó konkrétan megmondani. Hivatkozása szerint az általa vezetett hivatal csupán az ellenőrzések elvégzésére, és nem az indulók diszkvalifikálására van felhatalmazva. Utóbbira ott van a CVK, amelynek felkérésére 3880 országos listán és 3504 egymandátumos választókerületben induló képviselőjelölt, illetve 21 ezer családtagjuk teljes vagyonbevallását vizsgálták meg, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy pedig ellenzéki jelöltekről van szó.
Sok vitát és indulatot gerjesztett a választási kampány egyik központi témájával előlépett ukrán–orosz kapcsolatok kérdése is. Az orosz duma nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó bizottságának vezetője, Dmitrij Rogozin ugyanis azt találta mondani egyik nyilatkozatában, hogy a volt ukrán kormányfő, Viktor Juscsenko vezette párttömörülés esetleges győzelme a parlamenti választásokon, egyet jelentene az ukrán „radikális nacionalista erők” diadalával. Hasonlóan nyilatkozott a parlament felsőháza külügyi bizottságának elnöke, Mihail Mergelov is, aki szerint „Oroszország számára természetellenes lenne azzal a Viktor Juscsenko vezette ellenzéki blokkal fenntartani a kapcsolatot, amelyik programjában nyíltan vállalja az oroszellenességet”.
A Mi Ukrajnánk választási tömörülés tagjai körében természetesen nagy felháborodást és határozott visszautasítást váltottak ki a Moszkvából jövő üzenetek, amelyeket küldőik azzal tetéztek meg, hogy nevükön nevezték azokat a pártokat és tömörüléseket is, amelyek Moszkva iránti rokonszenve közismert. Szinte egy időben az orosz elnöki adminisztráció vezetőjének, Alekszandr Volosinnak a szavaival ukrán kollégája, a Moszkvában még kevésbé ismert Volodimir Litvin – aki egyben a Leonyid Kucsma államfő aktív közreműködésével létrehozott Egységes Ukrajnáért választási tömörülés vezetője is – tiszteletét tette Vlagyimir Putyin elnöknél. Ám Litvin alighogy bezárta maga mögött az elnöki szoba ajtaját, az máris szélesre tárult az ukrán kommunisták elnöke, Petro Szimonenko előtt, aki az orosz kommunisták első embere, Gennagyij Zjuganov kíséretében kopogtatott be az orosz államfőhöz. Ami Litvin látogatását illeti, vélekednek Kijevben, még érthető, ám Szimonenko esetében a vizit már korántsem egyértelmű. Moszkva egy kézszorítással honorálja a kitartást és a hűséget, Szimonenko szavazói pedig nyilvánvaló elégedettséggel és büszkeséggel dörzsölgették otthon a televízió képernyője előtt a kezüket, látva főnöküket a Kremlben.
A kép teljessé tételéért mindenképpen oda kell képzelni az orosz államfő dolgozószobájába az Egyesített Szociáldemokrata párt elnökét, Viktor Megvedcsukot is, már csak azért is, mivel elemzők szerint a népszerűségi lista élén álló kommunisták és a nemzeti-hazafias erőket tömörítő Mi Ukrajnánk, valamint az Egységes Ukrajnáért tömörülés mellett az egyesített szociáldemokraták pártja az, amelyikről máris teljes bizonyossággal el lehet mondani, hogy ott lesz az új összetételű parlamentben. Mögöttük még nagy a tolakodás és a bizonytalanság. Az országos listát állított 32 párt, illetve tömörülés közül a biztos esélyesnek tekintettek mellett legfeljebb még négyen-öten bizakodhatnak abban, hogy átléphetik a négyszázalékos parlamenti küszöböt.