Európának címzett kisebbségi törvény

A jugoszláv szövetségi parlament alaposan megcáfolta azokat a félelmeket, hogy a kisebbségi törvény nem fog egykönnyen átmenni. Az aggodalmak nem voltak alaptalanok, hiszen a szkupstina mindkét házában szélsőséges politikai erők képviselői, Milosevics hívei, politikájának elkötelezettjei, a nacionalista Seselj radikálisai is helyet foglalnak. Az omnibusztörvényt is – három hétig tartó vita után – a legminimálisabb szavazattöbbséggel hozták meg.

Kellemesen csalódhattak azok, akik a kisebbségi törvénnyel kapcsolatban is ilyesmitől tartottak: a jugoszláv törvényhozás alsóháza egyhangúlag hozta meg február 26-án a kisebbségek jogainak és szabadságának védelméről szóló törvényt. A felsőház is gyorsan és ugyancsak simán megszavazta a jogszabályt. A kisebbségiek pontosan tudták azonban, hogy mi az oka e nagy demokratikus fordulatnak. Egyébiránt a többségiek közül sem rejtette senki véka alá, hogy e törvény meghozatala nélkül hiába kopogtatna Belgrád az Európa Tanács ajtaján. Magyarán Jugoszlávia törvényhozása feltételeknek tett eleget, ami nélkül nincs közeledés az európai integrációhoz. Feltehetően már a korábbi politikai egyeztetéseken zöld fényt kapott a törvénytervezet. Persze nem egészen olyan formában, ahogyan a kisebbségek szerették volna, de nem is annyira módosítva, hogy csalódást váltson ki.
Nemhogy csalódottságot nem okozott, de a legerősebb vajdasági magyar párt vezetői a törvényt „forradalmi áttörésnek”, „mérföldkőnek” nevezték a kisebbségi jogokért vívott harcban. Még akkor is, ha az elfogadott törvény nem teljesen azonos azzal, amit a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szeretett volna. A jogszabály mindazonáltal kitűnő jogi keretet biztosít, hogy a vajdasági magyarság igényeihez mérten olyan kisebbségvédelmi keretet alakítson ki, amely megteremti a megmaradás feltételeit, hangoztatta Korhecz Tamás kisebbségügyi titkár. Kiemelte, a jugoszláv állam nyolc évtizedes fennállása óta először ismeri el és szavatolja törvénnyel a kisebbségnek az önkormányzathoz, az autonómiához való jogát az anyanyelvi oktatás, tájékoztatás, a kultúra és a nyelvhasználat terén. Először ismerte el, hogy a kisebbségeknek maguknak kell képviselőik révén dönteniük az olyan kérdésekben, amelyek elsősorban a kisebbségeket érintik és az olyan ügyekben is, amelyekben a kisebbségeknek és a többségieknek eltérő érdekeik vannak. A horvát kisebbség vezetői már óvatosabban fogalmaztak. Szerintük a törvény jó, de sok finomításra szorul. A Kereszténydemokrata Európa Mozgalom viszont csak politikai szándéknyilatkozatnak tartja a törvényt. Sok egyéb mellett kifogásolja: a törvény nem teszi lehetővé, hogy a magyarok maguk döntsenek, kik képviseljék őket. Az Ágoston-féle Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) pedig „megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a jugoszláv parlament olyan kisebbségi törvényt fogadott el, amely mellőzi a kisebbségi autonómiát”. A perszonális autonómiáról van szó, ami nélkül a VMDP szerint nincs hatékony érdekképviselet.
A VMSZ szerint viszont a törvény igenis a személyi elven alapuló autonómia alapkövét fekteti le. Józsa László alelnök kijelentette: aki szerint e törvény nem szolgálja a vajdasági magyarság érdekeit, az azt a téves feltevést akarja elhinteni a közvéleményben, hogy a kisebbség politikai szándékától függ, milyen kisebbségi törvénye lesz az országnak.
A törvény értékeit nem vitató független elemzés azt feszegeti, hogy a jogszabály által előirányzott nemzeti tanácsok – esetünkben a Magyar Nemzeti Tanács – valódi önkormányzati szerv-e, hiszen a jogszabály szövegéből az derül ki, hogy nem mindenben, hanem az identitásmegőrzés négy területén, a nyelvhasználat, az oktatás, a tájékoztatás és a kultúra területén képviseli a vajdasági magyarságot, s e területeken vesz részt az állami döntéshozatalban. Önálló döntéshozatalra ezek szerint nincs törvényes felhatalmazása. Az Újvidéken szerkesztett Magyar Szó elemző cikke azonban arra is felhívja a figyelmet – s erre egyes pártok is rámutatnak –, hogy a törvény nem irányoz elő szankciókat azok ellen, akik megsértik rendelkezéseit. Ez pedig azt jelenti, hogy a kisebbségeknek minden településen minden jogukért minden alkalommal külön-külön meg kell majd küzdeniük. Tehát csak lehetőséget kaptak, s kitartásukon múlik, tudnak-e élni vele. Jelen körülmények között, szögezi le az elemzés, aligha kaphattak volna minőségileg többet, s erre a közeljövőben sem számíthatnak. Tehát a lehetőségek maximális kihasználására kell összpontosítani.
Rasim Ljajics szövetségi emberi jogi és kisebbségi miniszter szerint a törvény meghozatala csak az első lépés a kisebbségek iránti viszonyulás demokratikus normáinak kiépítése felé. Ezt követően nehéz út vár ránk: e normák meghonosítása az erősödő intolerancia légkörében – fogalmazott a miniszter, aki a nemzetközi közösség megértését és a kisebbségek türelmét kérte.