Finnugor faluval bővül az ország első skanzene

Az 1969-ben épült zalaegerszegi Göcseji Falumúzeumban, az ország első szabadtéri néprajzi múzeumában minden évben jelentős fejlesztést hajtanak végre. A legutóbbi esztendőkben a bővítés ugrásszerű.

Eredetileg egyetlen tájegység, Göcsej bemutatására született a skanzen. A Zala folyó hajdani medre – ma már holtága – partján, az évszázados vízimalom mellett egész zalai falu elevenedett meg. Az aprófalvas térségből gerendánként, deszkánként érkeztek ide a gondosan szétbontott, nagy eszmei értéket képviselő épületek, majd a helyszínen újra összerakták azokat a szakemberek.
A zalalövői hosszúház, a nagykutasi torkospajta, a kustánszegi kástu (gazdasági termény- és szerszámtároló épület), a kávási kerekeskút, a kálócfai méhes, a budafai harangláb, a dabronci olajütőmalom mind megannyi felfedezni valót kínál. Az épületekben természetesen láthatók a hajdani használati tárgyak is. A tisztaszoba, a füstöskonyha és a többi helyiség berendezése éppúgy megtalálható, mint a gazdasági épületekben és az azok körül sorakozó eszközök: boronák, ekék, cséplőszerszámok, szelelő rosta (amelyet a gabonamagvak pelyvától való elválasztására használtak) és a kéziszerszámok. Ásó, kapa, éles igyekezet (a kaszát hívták így hajdan egyes tájakon) és a kenderfeldolgozó, tiloló, fonó-, szövőalkalmatosságok, a népi fazekasság kellékei és termékei mind úgy állnak a helyükön, mintha csak az imént hagyta volna ott pihenni induló gazdájuk. A kovácsmesterség egykor nélkülözhetetlen szerszámai, a kovácstűzhely, az üllő, a fújtató és a fogók, a kalapácsok mellett a paraszti famegmunkáló eszközök is láthatók. Akár azonnal munkába fogható lenne például a lőcs és kapanyél készítésére szolgáló sziószék és a hozzá tartozó ősi bognárszerszám, a vonókés.
Hamarosan egy fatemplommal is bővül a házcsoport. Alapkő gyanánt elhelyezték a talpfát, s hamarosan felépítik Göcsej egyik legrégebbi, zalacsébi leégett fatemplomát.
Izgalmas vállalkozásként határozták el a szakemberek, hogy kitolják a magyar vidék határait, már ami a távoli rokonok megidézését illeti. Göcsej, Hetés és az Őrség vidékétől sok ezer kilométerrel távolabb élő népcsoportok, távoli nyelvrokonaink otthonait idéző lakóegységek állnak a skanzen területén, átellenben az olajipari múzeummal, Magyarország legnagyobb szabadtéri ipari múzeumával.
Az Urálon túli őshazában élő nyelvrokonaink segítségével évek óta folyamatosan készül a finnugor épületegyüttes. A hanti, azaz osztják; a manysi, azaz vogul; a mari és a finn blokkot már az elmúlt években megépítették. Részben teljesen új épületeket hoztak létre szibériai és hazai faanyag-ból, másrészt pedig – hasonlóan a Göcseji Falumúzeum épületeihez – a távolban szétbontott épületeket rakták újra össze aprólékos gonddal. Egy dolog közös valamennyi házcsoportban: lakható és használható udvarházak állnak össze szerves egységgé. A hanti udvarház kemencéjében sütöttek-főztek már, s a terménytároló: a labaz, a lakóház: az izba és a mari szauna egyaránt megfelel a kívánalmaknak.
Molnárné Raposa Irén, a múzeum osztályvezetője elmondta, hogy a már elkészült épületcsoportok bővítésére az idén is pályáztak a Gazdasági Minisztériumnál, illetve a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál. Mintegy ötvenmillió forintos összköltséggel látogatóbarát környezet kialakítását, látványelemek megvalósítását tervezik.
Folytatódik a finnugor lakópark bővítése is. Az idén – amenynyiben a pályázataik sikerrel járnak – a komi népcsoport életkörülményeit bemutató épületegyüttes létesül a skanzenben. A gazdasági épületek és a szauna tervdokumentációi már elkészültek.
A megújuló régi és az újonnan épülő házak együttesébe az egész nyáron át zajló rendezvények visznek életet. Az egerszegi Holt-Zala mentén bizonyára a jövő évtizedekben is hamisítatlan értékeket találnak a nagyvilágból idelátogató vendégek. Ha a folyamat nem törik meg, a zalaegerszegi falumúzeumban ismét várják a távoli nyelvrokonainkat, akik bemutatót tartanak egymásnak – no és az ide látogató európai és magyar vendégeknek – az Urálon túli kultúrából.