Hazatért Szent Gellért ereklyéje

Ma délelőtt tíz órakor Pesten, a Duna partján álló Belvárosi plébániatemplomban Paskai László érsek szenteli fel azt a kegyoltárt, amelyet az 1046. szeptember 24-én a Duna túlsó oldalán több társával egyetemben vértanúhalált halt, 1083-ban szentté avatott „idegen”, a velencei születésű Gellért szeretett magyarjaihoz visszatérő ereklyéje számára állítottak.

Lőcsei Gabriella
2002. 03. 23. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az óhajt, hogy első, szent királyunk legfőbb egyházi támaszának „csere” útján Itáliába jutott földi maradványai kerüljenek vissza Magyarországra, tizenhét esztendővel ezelőtt, 1985. augusztus 18-án a Magyar Nemzet írta le először. Aki a hírt hozta: méltóbb helye volna talán minálunk a szent életű püspök csontjainak, mint abban a Szent Donátról elnevezett muranói templomban, amelyik, mert a VII. században élt névadója maradványait megtalálták, Donátnak szentel immár nagyobb figyelmet, és nem Gellértnek, Fogolyán Miklós örmény katolikus szerzetes St. Lazarro szigetéről, nem érte meg e napot. Pedig magyarnak megmaradt örményként is, katolikusként is hogy örvendene!
Lapunk nemzetközi ismertségét és elismertségét is jelzi, hogy a betűmetsző, könyvszerkesztő Tótfalusi Kis Miklós tiszteletére rendezett nemzetközi tanácskozásra hazautazó Fogolyán Miklós a Magyar Nemzet szerkesztőségének ajtaján kopogtatott, nem másutt. Az az eltökéltség pedig, amellyel Szent Gellért „hazakerülésén” munkálkodott, azt jelezte a mindennapi küszködéseikbe beletompult-satnyult itthoniaknak, hogy a magyar történelem példaértékű alakjai miként erősíthetik az együvé tartozás érzetét mindazokban, akik e tájon születtek, és magyarul beszélnek. (Sőt még arról is tudomásuk van, kit ábrázol az a fővárosunk fölé magasodó szobor, Jankovits Gyula munkája, amelyet Ferenc József kívánságára emeltek 1904-ben…)
A 980-ban Velencében jómódú patríciuscsalád sarjaként Isten napját megpillantó fiút Györgynek keresztelték, a Gellért – Gerardo – nevet akkor vette fel, amikor édesapja, kit ugyanígy hívtak, meghalt szentföldi zarándokútján. Elképzelhető, hogy apja példáját szerette volna követni, amikor – már a velencei Szent György-monostor apátjaként – maga is a Szentföldre indult, csakhogy egy nagy vihar az isztriai partokra vetette. Onnan hívta el pannon földre egy Gaudentius nevű szerzetes. Aki a vértanúságot keresi – mondhatta neki Gaudentius –, a „ferocissima gens Hungarorum” földjén is megleli, nem kell azért Jeruzsálemig vagy, amiként Gellért tervezte, Betlehemig menni.
Szentföldi zarándoklatáról azonban akkor sem tett le Gellért, amikor a magyarok királyával Székesfehérváron megismerkedett. Ám az uralkodó, fölismervén, hogy a tanult, világot látott férfiú mily nagy segítségére lehet országépítő munkájában, útitársait titkon elbocsátotta, őt magát pedig magánál tartotta. Őrizetben – custodiam adhibuit –, ahogyan a legendákban olvasható. A történészek a mai napig vitatják, tudatos sorsvállalás volt-e Gellért részéről a „fekete magyarok” földjét választani, hol könnyen „elnyerheti a vértanúság koronáját”. Vagy az erős királyi akarat irányította sorsát? A közembernek legfeljebb a történelmi hitelesség viszonylatában érdemes gondolkodnia rajta. (Aminthogy az sem tűnik lényeges mozzanatnak ma már sem Gellért, sem István fia, Imre herceg életrajza szempontjából, hogy tanítója volt-e a szó mai értelmében az uralkodó utódjának vagy a lelki nevelője.) Élete utolsó szakaszának vitathatatlanul hiteles történései azonban igencsak figyelemre méltóak lehetnek békétlen világunkban. Ahogyan Aba Sámuelnek a fejére olvasta (miközben megkoronázását megtagadta), hogy – rettenetes vérontásai miatt – nem érdemel semmiféle kegyelmet, ahogyan a hazahívott Árpád-házi hercegeket inteni akarta (az ő fogadásukra indult, fegyvertelenül, amikor megölték a pogány lázadók), és halálával intette is: István király munkáját kell folytatniok, hogy a magyarság fönnmaradjon. Ezt a békepárti, magyarságpárti Szent Gellértet üdvözölheti ma a Duna mentén az a nép, amelyik ki tudja, milyen sorsra jutott volna nélküle. Meg nemzedéktársai, szerzetestársai nélkül.
A történelmi emlékezéssel átitatott 2000. esztendőben került Osztie Zoltán a Belvárosi plébániatemplomba plébánosnak, hol a vértanúhalált szenvedett Szent Gellért püspök földi maradványai hét esztendőn át nyugodtak. Úgy tartotta, az új évezred küszöbén kiváltképpen fontos Szent Gellért „jelenléte”. Ahogyan egykor a pogány magyarság első evangelizálásában – az uralkodót támogatva – jelentős részt vállalt, népünk új evangelizációjában is segítségünkre lehetne. Érseki hozzájárulással látott hozzá a nemes feladat teljesítéséhez: levelet intézett annak a muranói, Szűz Máriáról és Szent Donátról elnevezett templomnak a plébánosához, ahová századokkal korábban (föltehetőleg Nagy Lajos király idejében) Gellért ereklyéi kerültek, járuljon hozzá, hogy a magyar földön vértanúhalált szenvedett velencei születésű pap csontjai visszatérhessenek Magyarországra. Ezután hosszú csend következett, majd, mivel Gellért visszajövetelének nemcsak magyar földön, de Itáliában is akadtak szorgalmazói, a muranói plébános azzal az elhatározásával örvendeztette meg pesti kollégáját, hogy Szent Gellért Pannónia földjén koptatott sarokcsontját a velencei pátriárka hitelesítő okiratával és pecsétjével a magyaroknak adja.
Joggal kérdezhetik olvasóink: mit jelent ma a katolikus ereklyetisztelet?
– Azt, hogy relikviái révén Szent Gellért valóban közöttünk van – mondja Osztie Zoltán. – Jelenléte pedig mindnyájunkat kötelez: ahogyan ő Szent Istvánnal a keresztény államiság alapjait lefektette, nekünk is erre az alapra kell építkeznünk a harmadik évezredben. A templom zarándokhellyé válik, ahol a Szent Gellértnek lerótt tisztelet révén ki-ki tudatosíthatja magában kereszténysége és magyarsága gyökereit. A templom, amelyet Szent István uralkodása idején egy római erődítmény kváderköveire építettek – ily módon tehát büszkén állítható róla, hogy Pest legősibb temploma (román stílusjegyeket mutató maradványai máig láthatók a déli torony falában) –, az imádság háza lesz. Bármely napszakban lép be kapuján a vándor, imára talál ott, nem csak turisztikai látványosságot.
Az ereklye méltó fogadására új liturgikus teret alakítottak ki a templomban. Az oltárt, amelyben Szent Gellért maradványait a Kótai József ötvösművész által kiegészített ereklyetartóban az „örök világosság fényében” elhelyezték, Horvátországból hozott kőből szentendrei mesterek faragták. A nemes matériájú tömbbe zárt világítást a Budapesti Műszaki Egyetemen tervezték. Óriási távlatokat fog össze ez a Duna partján, a Gellért-heggyel szemközt álló istenház térben és időben egyaránt. Híven szemlélteti mindazt, amit Gellért püspök idejében a keresztény egyetemességről vallottak. A régészeti feltárások alkalmával megtalálták a Szent István-kori templom körüli temetőt. A gótika a boltozaton hagyta ott kőnyomait, a reneszánsz a két oldalsó kápolna pastoforiumain, művészi kiképzésű oltáriszentség-fülkéin, Mátyás király korából való ajtókeretén… A török idők jeleit is megőrizte a kezdetben a Boldogságos Szűz Máriáról (vagy ahogyan Gellért püspök beszélt róla: a „Napba öltözött asszonyról”) elnevezett templom szentélyében a keresztényi türelem: Allah dicsőségét hirdető Korán-idézettel hívja fel magára a figyelmet az a török imafülke, amely a mecsetté átalakított templom maradványa.
Amilyen örvendetes a legrégebbi pesti templom belső megújulását figyelemmel követni, olyan elkeserítő külsejének látványos pusztulását szemlélni. A roskatag tetőzetet, az omladozó falakat… Szent Gellért tán segít ezen az áldatlan állapoton is? – kérdem a plébánost, Osztie Zoltánt.
Az évek óta halogatott feladat, a Belvárosi plébániatemplom tatarozása olyan súllyal nehezedik a felelősökre, az épület tulajdonosára, a fővárosi önkormányzatra, az országos műemlékvédelemre, hogy éppen itt az ideje, hogy a már jó néhány éve megfogalmazott szándék tettekké váljék. A teljes körű felmérés megtörtént, a költségvetés is két éve megvan már (akkor hatszázmillió forintra becsülték a hat év alatt elvégezhető felújítási munkálatok árát), most már csak hozzá kellene kezdeni. (A templombelső felújításához csak az engedélyt adta meg a fővárosi önkormányzat, az anyagi hozzájárulás, noha azért is folyamodott a plébániahivatal, mind a mai napig késik.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.