Hogyan tovább?

Az utóbbi hónapokban egyre világosabbá vált, hogy igaz az a kijelentés, amely szerint 2001. szeptember 11-ével megváltozott a világ. Ez az állapot a technikai változásoknak és a hatalmi eltolódásnak, de mindenekelőtt a kormányok hozzáállásának a következménye, amelyek számára az egész világra kiterjedő terrorizmus mégiscsak új fogalom. Azt is meg kell állapítani, hogy a tömegtájékoztatási eszközök nem éppen segítőkészen viselkedtek. Sajnos ismét megmutatkozott, hogy a rossz hírek jók azok számára, akik az eseményeket kommentálják. Talán könnyebb olyasmiről írni, ami nem megy, mint arról, ami pozitívan sikerül. Ez utóbbihoz ugyanis igazi tehetségre van szükség. Miután ez nyilvánvalóan hiánycikk, sokan a rossz hírekre vetik magukat lelkesen. Ehhez jön még egyeseknek az a kívánsága, hogy a jelenlegi válságból a kultúrák háborúját kreálják.
Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ma az Egyesült Államok a világ egyetlen nagyhatalma. Szerencsések vagyunk, hogy épp most olyan felelős kormány van az USA-ban, amely morálisan már csak azért is bizalomra méltó, mert Bush elnök olyasmit mert tenni, ami szemben áll a korszellemmel: munkáját imával kezdte.
Ez nem csak tisztán vallási értelemben fontos megállapítás. Joggal állíthatjuk, hogy ha nincs Isten, akkor minden megengedett. A vallás a legerősebb fék, amely az ember rossz ösztöneinek elszabadulása ellenében hat, és egyúttal olyan erő, amely jó cselekedetekhez vezet. Még fontosabb egy olyan korban, amikor a tömegek sok országban elfordulnak a vallás, a hit világától. De ez olyan időszak is, amelyben a hit fejlődése megfelel az általános szellemi áramlatnak. Már-már szállóigévé vált a mondás, hogy a XXI. század vagy keresztény lesz, vagy egyáltalán nem lesz. Amikor az első atombomba felrobbant, ennél is világosabb formában kifejeződött, hogy ettől kezdve már csak az erkölcsi erők segíthetnek. Megállapíthatjuk, hogy olyan kritikus időkben, mint amilyeneket manapság élünk, a nem a vallásban gyökerező szellemi értékek nagyon keveset segítenek. Erre jó példát szolgáltat a Barcelonában zajló per, amelyet azok ellen indítottak, akik erőszakos cselekményeket követtek el azzal a jelszóval, hogy a globalizáció ellen harcolnak.
Még mielőtt a letartóztatottakat bíróság elé állították volna, az állítólagos globalizációellenzők ügyvédei eljárást indítottak a hatóságok és a rendőrség ellen, amiért azok megpróbálták megakadályozni az erőszakcselekményeket, mivel ezzel az anarchisták jogait korlátozták, ami szerintük büntetendő.
Jellemző a fogalmak elferdítésére, hogy ezeket az eljárásokat nemcsak elindították, hanem ténylegesen le is folytatják. Más szavakkal kifejezve: annak elismerése kezdődött el, hogy az erőszakos cselekmények elkövetése is az emberi jogok körébe tartozik. Ha ez így megy tovább, annak beláthatatlan következményei lesznek.
Nem kevésbé jellemző az amiatti általános aggodalom, hogy mivé lesz a világ, ha csak egy hatalom marad a földön, nevezetesen az Egyesült Államok. Tulajdonképpen nyugodtnak kellene lennünk, hogy a vezetés az amerikaiak kezébe került, akik, mint Bush elnök, mély morális és vallásos gyökerekkel rendelkeznek, és ezért némileg védettek a hatalom kísértéseivel szemben. Mindazonáltal, akinek volt dolga a második világháború alatt vezető államférfiakkal, az most komolyan aggódik. Hosszú távon ugyanis csak az az ember birkózik meg az olyan korlátlan hatalommal, amilyet egy háború ad a kezébe, akit fiatal korától kezdve erre a szerepre készítettek fel. A legtöbb esetben ez nem így van, ezért a kormányrúd könnyen olyan ember kezébe kerülhet, aki mindannyiunkra nézve veszélyes.
Mindez egyértelműen mutatja, hogy korunk egyik valós problémája a vallás hanyatlása. Aki meg van győződve arról, hogy egy napon el kell számolnia a cselekedeteivel Isten előtt, az védett lesz a hatalmi mámorral szemben. Az esélyeink nem rosszak. Ha visszatekintünk a történelemben, azt látjuk, hogy a vallási válság kezdete évszázadokkal ezelőttre tehető, olyan időpontra, amikor a fejlődés először kezdte meg az egységes világkép szétrombolását. Az első lépéseket a természettudósok tették meg, majd a jog, a filozófia és a büntetőjog volt az, ami a XIX. századra gyakorlatilag mindenki számára láthatóvá tette a vallás hanyatlását.
Korunkban ezzel ellentétes irányú fejlődést láthatunk. A templomok kiürülnek, a tudomány azonban ismét felismerte a Teremtőt. Akinek volt már alkalma rá, hogy kimagasló szellemű emberekkel beszélgessen erről a témáról, az ismételten elcsodálkozhat, hogy szinte kivétel nélkül mind hisznek Istenben, még akkor is, ha nem tartoznak valamelyik világvalláshoz. A hit hanyatlása tehát többé nem a tudomány rovására írható.
A kérdés mindazonáltal az, hogy vajon még időben érkezett-e ez a fejlődés. Mert most kifejezetten olyanokra van szükség, akiknek megadatott, hogy higgyenek Istenben. Nem véletlen, hogy az egyházak egyre nagyobb súlyt fektetnek a laikusok alkalmazására. Az elkövetkező évtizedekben sok minden függ tőlük.
(Fordította: Lipthay Erzsébet)