Hol az egyéniség?

Bencédy József
2002. 03. 30. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egy mesterember és egy orvos megbeszélését hallgattam a napokban; valamilyen szerelés volt a téma. „Hát akkor ma három óra magasságában találkozunk” – fejezte be a mester, a doktor pedig szemrebbenés nélkül nyugtázta az időpontot. Egy nappal később egy diplomás embertől hallottam a rádióban a „nyolc óra magasságában” megjelölést, annak bizonyságául, hogy ez az újabb nyelvi szerkezet terjedt el valamilyen időpont megjelölésére.
Eddig helymegjelölésre használtuk a „magasságában” névutószerű határozószót, általában szakmai szövegben, például: Székesfehérvár magasságában, azaz ott, Székesfehérvárnál, azon a környéken. Már ez a használat is fejlődést jelentett az eredetihez képest, akkor az „ott” a magasban volt, például: A felhők magasságában szállnak a fecskék.
Ez a fajta eltérés, tehát rétegváltás egy-egy szó használatában nem ritka a nyelv történetében. Például a „remek” előbb vizsgadarabot jelölt a céhekben, majd „kitűnő”, „nagyszerű” jelentést vett fel a köznyelvben. A „színre lép”, „más lapra tartozik” először a színházi életben, illetve könyvelésben volt használatos, aztán került a köznyelvbe „megjelenik”, illetve „ez más dolog” jelentésben. Csakhogy ezekben és sok tucat hasonlóban az átvitelnek van képi (metaforikus) alapja; de hol van ez az összefüggés a „magasságában” esetében? Ezért maradjunk csak a „három órakor”, „pontban három órakor”, „három óra tájban” formáknál.
Az előbbi torzuláshoz hasonló a „szól” igének efféle, újabban egyre jobban terjedő használata: „ez a találkozó arról szólt”, azaz: a találkozónak az volt a témája, határozata, megállapítása, jelentősége, lényege. Halljuk ezt az újabb, bizonytalan tartalmú szókapcsolatot a társalgási stílusban, de már a rádió, a tévé műsoraiban is, politikusok szájából. „Ez nagy dolog?” – kérdezte a riporter egy találkozóval kapcsolatban egy állami vezetőnktől. „Ez arról szólt… – hangzott a válasz –, hogy a két ország együtt megy az Európai Unióba.” Miért nem lehet egyetérteni a „szól valamiről” jelentésének mai kitágításával? Eredetileg ugyanis azt jelentette, hogy szót ejt valamiről, egy írásműnek ez meg ez a tárgya, az újabb használat azonban homályos, elrejti a gondolat pontos tartalmát, ahogy a kiinduló példa is mutatta.
A kifogásolt nyelvi formák a közhelyek jelenségcsoportjába tartoznak. Terjedésük fő segítője a divat, azaz: „Másoktól is így hallottam; vezetők is így mondják”; de ennél is fontosabb tényező – ha gyakran nem is tudatos – a világos, árnyalt gondolat, gondolkodás hiánya. Például a nagyon divatos, de mára sajnos kiüresedett „fantasztikus” lehet: kitűnő, meseszép, divatos, bámulatos, ámulatba ejtő, elgondolkodtató, egetverő. Nem folytatom. Aki nem tudná, hogy milyen gazdag a magyar nyelv árnyalatokban, finomságokban, olvasson nyugodtan (például) Kosztolányi Dezsőt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.