Nagy kalandon esett át Horváth Ildikó kolléganőm a Népszavától nemrégiben, élményeit tegnap rendezte sajtó alá a hajdani szakszervezeti lapban Kafkai kaland a Terror Házában címmel. Sokat veszít, aki nem olvasta a hátborzongató történetet.
Az igazság az, hogy a Népszava független hírlapíróját trauma érte a Terror Háza bejáratánál. Hivatalos minőségben próbált meg bejutni a múzeumba (meg is mutatta az igazolványát, hogy ő hivatalos ember, újságíró), mire az ott tartózkodó teremőrök a hóna alá nyúltak, s erőnek erejével egy, a terrorra szakosodott történészt adtak mellé, segítené ki jó Ildikót a riportkészítés okozta szakmai slamasztikából.
Ildikó persze megsértődött, emberi jogait látta megtiporva, amikor odaállt mellé a készséges történészember, aki különben egyebet sem tett, mint megmagyarázta, miért volt csúnya Péter Gábor ÁVH-s szakértőtől, hogy lerúgta a hozzá beutaltak veséjét.
Horváth Ildikó hírlapírót azonban nem az agyonvert, tönkretett és ledarált áldozatok fogták meg, hanem az őt megkérdező múzeumalkalmazottak. Akik belekaroltak, és fölvitték lifttel valami fekete padlójú szobába, aztán meg levitték onnét. És ez az egész le-föl menet nagyon megviselte említett Horváth Ildikót, aki megelőzően még sosem volt ÁVH-fogdában, jól viselte magát, illetve még nem is élt, amikor jó Péter Gábor lerúgta a veséjét a beidézett embereknek.
Lépjünk túl a múlton, Horváth Ildikó problémáin, aki rosszul érezte magát a Terror Házában. (Szerintem kijöhetett volna a friss levegőre. Esetleg be sem kellett volna mennie oda.)
Legvégén egy veretes idézet a Horváth Ildikó-riportból: „Kádár neve és fényképe visszatérő vendég a termek hosszú során. Akik a hetvenes években kaptak lakótelepi lakást, nyugati útlevelet, s feliratkozhattak a Zsiguli-igénylők boldog sorába, zavartan pillognak. Hányféle Kádár van?”
Hát a demagóg riporterekből?
Foreign Affairs
Durva agymenés: Magyarországot és Amerikát a náci Németországgal mossa össze az egyetem professzora
