Ipari parkok: extenzív helyett intenzív fejlődés

A Flextronics, illetve jogelődje 1993 óta van jelen Magyarországon. A cég az elektronikai gyártási szolgáltatások piacán a 2001. év utolsó negyedévében világvezetővé vált az árbevétel, a bruttó és üzemi nyereség, a tőkemegtérülési mutató (ROIC), a raktárforgási sebesség és a vevői kinnlevőségek (DSO) tekintetében is. Jelenleg hazánkban négy telephelyen csaknem tízezer dolgozót foglalkoztat, árbevételét tekintve pedig a 2000. évben az ország 8. legnagyobb cége volt.
Ezt a sikertörténetet, a töretlen fejlődést a jól átgondolt ipari parki politika, a helyi beszállítói kör szélesítése, a teljes körű gyártási szolgáltatások bevezetése és a magyarországi ipari parkok fejlesztési terveinek az előbbi elvekkel, valamint Magyarország adottságaival való összhangba hozása alapozta meg. Mit is jelent ez a mindennapok munkájában, mik azok a tényezők, amelyek nagymértékben befolyásolhatják a parkok további fejlődését?
Az ipari parki politikánk sarokköve a gyártás vertikális integrációját elősegítő beszállítói hálózat betelepítése a parkokba, a stratégiai partneri cím odaítélése a betelepült vállalkozásoknak és a széles körű szolgáltatások biztosítása a betelepülteknek. A beszállítók kiválasztása általában az ipar olyan szegmenseire vonatkozik, amelyek általánosan, vevőtől, terméktől függetlenül használhatók. Így 2001 májusától kilenc olyan cég betelepítését indítottuk, amelyek a nyomdaipar, csomagolástechnika, IC-programozás, tesztberendezések gyártása, mobiltelefonakku-gyártás és csatlakozók, kábelek gyártása területén dolgoznak. Ugyanakkor ötletadói és tevékeny résztvevői leszünk a március 26-i, Nyíregyházán megrendezendő beszállítói konferenciának is, ahol a magyar beszállítói hátteret szeretnénk feltérképezni, a beszállítókkal szemben támasztott igényeket megfogalmazni.
A teljes körű gyártási szolgáltatás magában foglalja a gyártás mellett a magas hozzáadott értéket biztosító, a jövőt nagymértékben meghatározó termékeket, technológiafejlesztési tevékenységeket, a sorozatgyártásra alkalmassá tételt és a logisztikai, disztribúciós tevékenységeket is.
Az európai uniós belépés közeledtével Magyarországnak, s így a hazánkban tevékenykedő cégeknek is meg kell tudniuk adni a választ a változó gazdasági környezet kihívásaira, a minimálbérek emelkedésére. Magyarországi fejlődési terveinket a fejlesztési tevékenységek előtérbe helyezése, a high-tech gyártási kultúra megtelepítése, valamint a logisztikai, disztribúciós szolgáltatások széles körének bevezetése határozza meg. Mindezek a tevékenységek azonban elképzelhetetlenek a megfelelő gazdasági környezet, az állam tevékeny szerepe nélkül.
A Flextronics 1999-ben Zalaegerszegen hozta létre közép-európai kutató-fejlesztő bázisát, ahol a magyar műszaki kultúrára alapozva, sikeres fejlesztésekben veszünk részt. Ez a tevékenység azonban hosszú távon elképzelhetetlen egy felsőoktatatási intézmény megléte nélkül. Ezért határoztunk úgy, hogy támogatjuk a BMKE műszaki képzésének beindítását Zalaegerszegen, amely a 2002–2003-as tanévben valósággá válik. Úgy véljük, hogy a Public-Private-Partnership együttműködés egyik sikeres formája lehet a felsőfokú tanintézetek és a gazdaság szereplőinek spontán összefogása, ahol azonban nagyobb hangsúlyt kell kapnia az innovációs tevékenységek támogatásának. A K+F tevékenységek támogatására elkülönített pénzeket pedig program-, és nem projektfinanszírozásra kellene fordítani.
Az uniós bérekhez közelítő bérstruktúra állami szintű befolyásolása a minimálbérek teljesítménytől, hatékonyságtól nem függő emelésével nagy veszélyeket rejt magában, főleg akkor, ha ez nem párosul a bérekre rakódó közterhek, a helyi adók mértékének csökkentésével. Ez hosszú távon Magyarország FDI-vonzó képességének és versenyképességének csökkenéséhez, a magas élőmunka intenzív termelési tevékenységének csökkenéséhez vezethet. Ezekre a problémákra csak részben adhatja meg a választ a high-tech termelési tevékenységek Magyarországra telepítése.
Hazánk kiváló geopolitikai pozíciója önmaga ösztönzője lehet az ipari parkok és azon keresztül a magyar gazdaság fejlődésének, az egész Európára kiható logisztikai, disztribúciós tevékenységek meghonosításának. Ám amíg többet beszélünk a közlekedési infrastruktúra fejlesztéséről, mint teszünk érte, addig ez csak lehetőség marad! Ne feledjük, a környező országok is felismerték az ebben rejlő lehetőségeket, és nagy erőkkel fejlesztik infrastruktúrájukat. Amíg nincs Magyarországot átszelő autópálya, amíg csak Budapestről kiinduló autópályákban gondolkodunk, addig ne higgyük, hogy az ipari parkok vagy a gazdaság fejlődését a régiók közötti kiegyenlítődés fogja jellemezni. Az M9-es, amely felfűzhetné az M1-estől kezdve az M8-ason, M7-esen, M6-oson, M5-ösön, M4-esen át az M3-ast, feltárva az ország jelentős részét, nem tudni, miért, hátra sorolódott. Ezzel szemben az a szekszárdi hídtól Veszprém és Szolnok irányába kiinduló autóút, amely semmit nem köt össze, semmit nem tár fel, mivel nincs kapcsolódása az EU jelenlegi határaihoz, elsőbbséget élvez.
A közúthálózat mellett kiemelt szerepet kellene kapnia a regionális repülőterek fejlesztési programjának, lehetőleg ott, ahol arra a gazdasági élet szereplőinek szüksége van.
Összefoglalva, a magyarországi ipari parkok fejlődése hosszú távon nem képzelhető el az ország fejlődése nélkül. E fejlődésnek egy új, magasabb minőségi szintet kell szolgálnia, amelyet az extenzív fejlődés helyett az intenzív fejlődés jellemez majd. Az ipari parkok tekintetében pedig nem a – véleményem szerint már így is – magas számot (146) kell növelni, hanem a jelenlegi parkok minőségi fejlődését kell szem előtt tartani, az ipari parkok közötti és azokon belüli együttműködést támogatni.
A szerző a Flextronics Ipari Parkok magyarországi
fejlesztési igazgatója