A kilencvenes évek óta tervezik ezt a beruházást a horvátok, de tavaly januárban Bozo Kovacsevic horvát környezetvédelmi miniszter hivatalosan is értesítette a magyar Környezetvédelmi Minisztériumot a Novo Virje-i vízi erőmű felépítésének tervéről. Csatolták a létesítmény környezeti hatástanulmányának összefoglalóját. Ugyanakkor ez a tanulmány kizárólag az erőmű területét vizsgálja, és nem tér ki a magyar oldalon keletkező károkra. A határfolyó egyes szakaszai magyar területnek számítanak, míg egyes kis részek Horvátországba lógnak át. Az erőművet arra a tíz kilométeres szakaszra tervezik, amely a két magyar falu – Zákány és Vízvár – között Horvátországhoz tartozik. Így közvetlen beleszólása nincs a magyar államnak az erőmű építésébe, hiszen az horvát területen horvát építkezésnek számít, de az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló ENSZ EGB-egyezmény (espooi egyezmény) lehetőséget biztosít arra, hogy hazánk részt vegyen a szomszédos ország környezeti hatásvizsgálati eljárásában.
Tavaly februárban Turi-Kovács Béla magyar környezetvédelmi miniszter jelezte is tárcája részvételi szándékát ebben, hozzátéve, hogy a létesítménynek jelentős káros környezeti hatásai lehetnek magyar területen. A magyar kormány 1999-ben hozott határozata pedig kimondja: Magyarország ellenzi a drávai vízi erőmű megépítését. Bozo Kovacsevic horvát környezetvédelmi minszter egy éve úgy tájékoztatta magyar kollégáját, hogy a közeljövőben várhatóan még nem kezdik meg az erőmű építését. Ugyanakkor a horvát országos energiagazdálkodási program és a horvát parlament által elfogadott országos területfejlesztési terv tartalmazza a Novo Virjénél felépülő vízlépcső megvalósítását. 2001 szeptemberében Zágrábban az említett ENSZ-egyezmény alkalmazásának aktuális kérdéseit tárgyaló magyar–horvát szakértői találkozón megállapodás született arról, hogy a hatástanulmányt ki kell egészíteni. Információnk szerint e hónap végén minderről Magyarországon tárgyal Bozo Kovacsevic és Turi-Kovács Béla.
„Az erőmű felépítése méteres vízszintingadozásokat jelentene, ami az alsó szakasz holtágainak kiszáradásához vezethetne, és ez jelentősen veszélyeztetné az ott élő állat- és növényvilágot” – magyarázta kérdésünkre Parrag Tibor, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság élővilág-védelmi osztályának vezetője. Megmutatta azokat a kavicszátonyokat Vízvár környékén, amelyek különösen érintettek lennének az erőmű által. A vad, szabályozatlan folyó természetes apadása és duzzadása olyan különleges körülményeket teremt, amelyek több állat- és növényfajnak egyedüli élőhelyet biztosítanak. A vízen nem járnak hajók, a parton nincsenek sétányok, nyáron nem irtják a szúnyogokat, így néhány vízi turistán kívül – akiknek a létszámát szabályozza az igazgatóság – nem jár arra egy lélek sem. Ezáltal az országnak olyan érintetlen területe ez a nemzeti park, amelynek értéke felbecsülhetetlen. „Az itt keletkező károkat nem lehet megfizetni. Ha kipusztul egy állat- vagy növényfaj, akkor ezt a folyamatot már sehogy sem lehet visszafordítani” – magyarázta Parrag Tibor. A szakértő elmondta, hogy ezeken a kavicszátonyokon rak fészket például a kis lile, a tojásai nem különböztethetők meg a kavicsoktól, ezért a fészekrakás idején még a vízi turisták sem köthetnek ki a zátonyokon, nehogy eltapossák a tojásokat. Ez a madár például nem tudna fészket rakni, ha kiszáradnának a szigetek. Több növényfaj is kötődik ezekhez a friss zátonyokhoz.
A legérintettebb terület Vízvár. A falubeliek nem értik a nemzeti park szigorát, hogy miért nem mehetnek a zátonyokra, miért nem szedhetnek virágot a park területén, de féltik a Drávát és tudják, hogy az erőmű milyen károkat okozhat. „Akkor sem kellene az erőmű, ha nekünk termelné az áramot. A Dráva többet ér” –magyarázta egy helybeli. Most azonban csak találgatni lehet a következményeket, de az biztos, hogy a vízszint jelentősen csökkenne, és ez egyértelmű károkat okozna a természetben. Az erőművön átfolyó víz egyébként nem közvetlenül a folyó eredeti medrébe kerülne, hanem egy három és fél kilométer hosszú elvezető alvízcsatornába, amely visszatorkollna a Drávába. A duzzasztómű és a visszavezetés közötti öt kilométeres szakaszon – horvát állítások szerint – biztosítanák az ökológiailag szükséges vízhozamot. Ez azonban – mint köztudott – Szigetköz esetében sem valósult meg.
Az erőművet „csúcsra járatva” üzemeltetnék, és ez jelentős vízszintingadozással járna, amely a holtágak kiszáradásán túl további veszélyt jelentene a természetre. Parrag Tibor elmondta, hogy Ausztriában a Dráván több tucat vízi erőmű működik, de ott még olyan nagy a sodrás, hogy nem kell duzzasztótavat építeni. A horvátoknak is van már egy erőművük – duzzasztós rendszerrel –, ennek érezhető is a hatása. A két ország 1988-ban aláírta a drávai egyezményt, amely elrendelte a térség környezeti és természeti kincseinek védelmét és egy ellenőrző rendszer létrehozását. Magyar szakemberek három éve figyelik az élővilágban bekövetkező változásokat. Három fő területen vizsgálódnak: a tervezett erőmű fölött, Zákány-Őrtilosnál, alatta, Vízvár térségében és a Dráva horvát szakaszával párhuzamosan elterülő lankóci erdőben.
A civil szervezetek is komoly harcot folytatnak a Dráva megmentéséért. Droppa György, a Duna Kör ügyvivője elmondta, hogy a Zöld Kelet–nyugati Párbeszéd Alap szervezésében horvát, magyar, szlovén, osztrák és szerb környezetvédők és ezen országok érintett államtitkárainak együttműködésével, egy határokon átnyúló nemzeti park létrehozását kezdeményezték. A magyar környezetvédőkkel együttműködő Tony Vidan, a horvát Zöld Akció nevű környezetvédő szervezet programkoordinátora pedig arról beszélt érdeklődésünkre, hogy egyrészt a vízi erőmű építése szerinte nagyon drága befektetés, másrészt nincs szüksége Horvátországnak erre az energiára, mert azt meg tudja termelni más, kevésbé káros hatásokkal járó erőművek létesítésével.
A vízi erőmű tervezett horvátországi területén ottjártunkkor különféle földmunkákat végeztek. A helyszínen arról tájékoztattak, hogy a beavatkozás csak az ivóvízellátás javítását szolgálja. A folyót szélesítik, ami az említett cél mellett az erőműtervekkel is összhangban van. Tony Vidan nem állítja, hogy a két építkezés összefügg, de szerinte olyan módosításokat hajtanak végre a Dráván, amelyre főként az erőműépítés miatt lehet szükség. Forrásaink egyöntetűen úgy gondolják: elsősorban a horvát lakosság tiltakozása állíthatná meg az építkezést. Tony Vidan elmondta, hogy az érintett falvak nem támogatják az erőmű létrehozását, és éppen ennek megakadályozására szerveződött a több civil szervezetet összefogó Dráva Liga.
Nem haraptak a halak, ezért egy egész tavat leeresztettek Somogyban
