Ismét gáttal fenyegetik Magyarországot

Azt mondják, száraz lábbal át lehet majd kelni a Dráván. Nem örülnénk egy vízi erőműnek, de most tüntessünk? Aztán majd megharagszanak ránk a horvátok – beszélt a vízlépcsőtervről érdeklődésünkre a vízvári kocsmáros. Az új, horvát drávai vízi erőmű létesítésének előkészítése gyakorlatilag már megtörtént, sőt, ottjártunkkor már olyan földmunkákat végeztek, amelyek ugyan nem a beruházás tényleges megkezdését jelentik, de annak szerves részét is képezhetik majd. Az építkezés révén – Magyarország és a horvát környezetvédők tiltakozása ellenére – a Drávát közel tíz kilométer hosszan felduzzasztanák, a vízlépcső alatt pedig mesterséges mederbe terelnék. Déli szomszédunk azt a különleges helyzetet használná ki, hogy a folyó egy rövid szakaszon eltávolodik az országhatártól. Ha a gát és a víztározó megvalósul, a különleges élővilágú Dráva a Szigetköz sorsára juthat.

Skrabski Fruzsina
2002. 03. 16. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kilencvenes évek óta tervezik ezt a beruházást a horvátok, de tavaly januárban Bozo Kovacsevic horvát környezetvédelmi miniszter hivatalosan is értesítette a magyar Környezetvédelmi Minisztériumot a Novo Virje-i vízi erőmű felépítésének tervéről. Csatolták a létesítmény környezeti hatástanulmányának összefoglalóját. Ugyanakkor ez a tanulmány kizárólag az erőmű területét vizsgálja, és nem tér ki a magyar oldalon keletkező károkra. A határfolyó egyes szakaszai magyar területnek számítanak, míg egyes kis részek Horvátországba lógnak át. Az erőművet arra a tíz kilométeres szakaszra tervezik, amely a két magyar falu – Zákány és Vízvár – között Horvátországhoz tartozik. Így közvetlen beleszólása nincs a magyar államnak az erőmű építésébe, hiszen az horvát területen horvát építkezésnek számít, de az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló ENSZ EGB-egyezmény (espooi egyezmény) lehetőséget biztosít arra, hogy hazánk részt vegyen a szomszédos ország környezeti hatásvizsgálati eljárásában.
Tavaly februárban Turi-Kovács Béla magyar környezetvédelmi miniszter jelezte is tárcája részvételi szándékát ebben, hozzátéve, hogy a létesítménynek jelentős káros környezeti hatásai lehetnek magyar területen. A magyar kormány 1999-ben hozott határozata pedig kimondja: Magyarország ellenzi a drávai vízi erőmű megépítését. Bozo Kovacsevic horvát környezetvédelmi minszter egy éve úgy tájékoztatta magyar kollégáját, hogy a közeljövőben várhatóan még nem kezdik meg az erőmű építését. Ugyanakkor a horvát országos energiagazdálkodási program és a horvát parlament által elfogadott országos területfejlesztési terv tartalmazza a Novo Virjénél felépülő vízlépcső megvalósítását. 2001 szeptemberében Zágrábban az említett ENSZ-egyezmény alkalmazásának aktuális kérdéseit tárgyaló magyar–horvát szakértői találkozón megállapodás született arról, hogy a hatástanulmányt ki kell egészíteni. Információnk szerint e hónap végén minderről Magyarországon tárgyal Bozo Kovacsevic és Turi-Kovács Béla.
„Az erőmű felépítése méteres vízszintingadozásokat jelentene, ami az alsó szakasz holtágainak kiszáradásához vezethetne, és ez jelentősen veszélyeztetné az ott élő állat- és növényvilágot” – magyarázta kérdésünkre Parrag Tibor, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság élővilág-védelmi osztályának vezetője. Megmutatta azokat a kavicszátonyokat Vízvár környékén, amelyek különösen érintettek lennének az erőmű által. A vad, szabályozatlan folyó természetes apadása és duzzadása olyan különleges körülményeket teremt, amelyek több állat- és növényfajnak egyedüli élőhelyet biztosítanak. A vízen nem járnak hajók, a parton nincsenek sétányok, nyáron nem irtják a szúnyogokat, így néhány vízi turistán kívül – akiknek a létszámát szabályozza az igazgatóság – nem jár arra egy lélek sem. Ezáltal az országnak olyan érintetlen területe ez a nemzeti park, amelynek értéke felbecsülhetetlen. „Az itt keletkező károkat nem lehet megfizetni. Ha kipusztul egy állat- vagy növényfaj, akkor ezt a folyamatot már sehogy sem lehet visszafordítani” – magyarázta Parrag Tibor. A szakértő elmondta, hogy ezeken a kavicszátonyokon rak fészket például a kis lile, a tojásai nem különböztethetők meg a kavicsoktól, ezért a fészekrakás idején még a vízi turisták sem köthetnek ki a zátonyokon, nehogy eltapossák a tojásokat. Ez a madár például nem tudna fészket rakni, ha kiszáradnának a szigetek. Több növényfaj is kötődik ezekhez a friss zátonyokhoz.

A legérintettebb terület Vízvár. A falubeliek nem értik a nemzeti park szigorát, hogy miért nem mehetnek a zátonyokra, miért nem szedhetnek virágot a park területén, de féltik a Drávát és tudják, hogy az erőmű milyen károkat okozhat. „Akkor sem kellene az erőmű, ha nekünk termelné az áramot. A Dráva többet ér” –magyarázta egy helybeli. Most azonban csak találgatni lehet a következményeket, de az biztos, hogy a vízszint jelentősen csökkenne, és ez egyértelmű károkat okozna a természetben. Az erőművön átfolyó víz egyébként nem közvetlenül a folyó eredeti medrébe kerülne, hanem egy három és fél kilométer hosszú elvezető alvízcsatornába, amely visszatorkollna a Drávába. A duzzasztómű és a visszavezetés közötti öt kilométeres szakaszon – horvát állítások szerint – biztosítanák az ökológiailag szükséges vízhozamot. Ez azonban – mint köztudott – Szigetköz esetében sem valósult meg.
Az erőművet „csúcsra járatva” üzemeltetnék, és ez jelentős vízszintingadozással járna, amely a holtágak kiszáradásán túl további veszélyt jelentene a természetre. Parrag Tibor elmondta, hogy Ausztriában a Dráván több tucat vízi erőmű működik, de ott még olyan nagy a sodrás, hogy nem kell duzzasztótavat építeni. A horvátoknak is van már egy erőművük – duzzasztós rendszerrel –, ennek érezhető is a hatása. A két ország 1988-ban aláírta a drávai egyezményt, amely elrendelte a térség környezeti és természeti kincseinek védelmét és egy ellenőrző rendszer létrehozását. Magyar szakemberek három éve figyelik az élővilágban bekövetkező változásokat. Három fő területen vizsgálódnak: a tervezett erőmű fölött, Zákány-Őrtilosnál, alatta, Vízvár térségében és a Dráva horvát szakaszával párhuzamosan elterülő lankóci erdőben.
A civil szervezetek is komoly harcot folytatnak a Dráva megmentéséért. Droppa György, a Duna Kör ügyvivője elmondta, hogy a Zöld Kelet–nyugati Párbeszéd Alap szervezésében horvát, magyar, szlovén, osztrák és szerb környezetvédők és ezen országok érintett államtitkárainak együttműködésével, egy határokon átnyúló nemzeti park létrehozását kezdeményezték. A magyar környezetvédőkkel együttműködő Tony Vidan, a horvát Zöld Akció nevű környezetvédő szervezet programkoordinátora pedig arról beszélt érdeklődésünkre, hogy egyrészt a vízi erőmű építése szerinte nagyon drága befektetés, másrészt nincs szüksége Horvátországnak erre az energiára, mert azt meg tudja termelni más, kevésbé káros hatásokkal járó erőművek létesítésével.
A vízi erőmű tervezett horvátországi területén ottjártunkkor különféle földmunkákat végeztek. A helyszínen arról tájékoztattak, hogy a beavatkozás csak az ivóvízellátás javítását szolgálja. A folyót szélesítik, ami az említett cél mellett az erőműtervekkel is összhangban van. Tony Vidan nem állítja, hogy a két építkezés összefügg, de szerinte olyan módosításokat hajtanak végre a Dráván, amelyre főként az erőműépítés miatt lehet szükség. Forrásaink egyöntetűen úgy gondolják: elsősorban a horvát lakosság tiltakozása állíthatná meg az építkezést. Tony Vidan elmondta, hogy az érintett falvak nem támogatják az erőmű létrehozását, és éppen ennek megakadályozására szerveződött a több civil szervezetet összefogó Dráva Liga.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.