Ezért érne fel egy gazdasági öngyilkossággal a Tisza-csomag

Az utóbbi 15 évben Magyarország hatalmasat lépett előre a szürkegazdaság megszüntetésében, a foglalkoztatás erősítésében vagy a vonzó beruházási környezet megteremtésében, ebben pedig elévülhetetlen érdemei vannak az alacsony adókra épülő és egykulcsos adórendszernek. Ezt a kedvező folyamatot törheti meg a Tisza-csomag, a többkulcsos adórendszer ugyanis a munkaerőpiacon és az adórendszerben is drámai változásokat indíthat be, miközben azt a veszélyt is hordozza, hogy Magyarország elriasztja a legfejlettebb technológiával rendelkező befektetőket.

Illusztráció Fotó: Shutterstock

Hiába kritizálják Magyarországon véleményformálók, az idő igazolta a 2011 óta működő adórendszert. A magas foglalkoztatás elérése vagy a gazdaság kifehérítése ugyanis elképzelhetetlen lett volna az egykulcsos szja-rendszer nélkül, talán emiatt is érthetetlen, hogy miért szüntetné meg minden kormányváltást akaró politikai erő. Legutóbb a Tisza Pártról derült ki, hogy gyökeres átalakítást tervez a mostani adórendszerben. A párt gazdasági kabinetje az javasolta egy kedden napvilágra került dokumentum szerint, hogy az eddigi egykulcsos, 15 százalékos szja-rendszert váltsa fel a háromkulcsos adórendszer, amelyben a jelenlegi kulcs csak 416 ezer forintig maradna, efölött 22 százalékos, 1,250 millió fölött pedig 33 százalékos elvonás sújtaná a munkavállalókat. Mindez azt jelenti, hogy a Tisza-csomag a munkavállalók kétharmadát hozná hátrányos helyzetbe – írja a Világgazdaság.

Miért volt hátrányos a gazdaságra nézve a progresszív adózás?

 A 2011 előtti, többkulcsos adórendszerben értelemszerűen a magasabb jövedelmekhez magasabb kulcs társult. Ez 2010 januárjában így nézett ki:

• évi 5 millió, azaz havi bruttó 416 ezer forintig 17 százalékos,
• efölött pedig 33 százalékos elvonás sújtotta a kereseteket.

Ezek a sávhatárok azonban egyáltalán nem voltak fixek, tehát bármikor azzal szembesülhetett a munkavállaló, hogy a jövedelme épp a másik sávba kerül, így az is előfordulhatott, hogy egyik a hónapról a másikra ugyanannyi munkával kevesebbet vitt haza, ha a jogalkotó úgy döntött, hogy megváltoztatja a sávhatárokat. A rendszert tovább bonyolította az adójóváírás és a szuperbruttósítás intézménye. Azért, hogy az alacsonyabb keresetűek ne járjanak rosszabbul, sávonként eltérő adójóváírást lehetett érvényesíteni, aminek összege a keresetek emelkedésével együtt csökkent. Amellett, hogy a rendszer rendkívül bonyolult volt, a legnagyobb probléma mégis az volt, hogy arra ösztönözte a magasabb keresetűeket, hogy jövedelmük egy részét eltitkolják, vagy más jogcímen, például vállalkozói jövedelemként, béren kívüli juttatásként vegyék fel. 

Így aztán borítékban vagy feketén fizetni a munkabért rutinná vált. Lényegében sem a munkavállaló, sem a munkáltató nem volt érdekelt abban, hogy a hivatalos munkabére emelkedjen. 

Ez persze a bérdinamikát is igencsak visszafogta, alapos a gyanú, hogy a 2010 utáni erőteljes béremelkedés az egykulcsos adórendszerek is köszönhető. Kevésbé meglepő módon nemcsak a dolgozónak okozott fejtörést így adózni, hanem a munkáltatónak is, akinek állandóan figyelnie kellett a jogszabályi és adóváltozásokra, ha nem akart összetűzésbe kerülni az adóhivatallal.

Kitisztította a magyar gazdaságot az egykulcsos adórendszer

Az egykulcsos rendszer egyik nagy előnye, hogy az egységes alacsonyabb kulcs mérsékli az adóelkerülés hasznát, ezért a több jövedelmet megéri legálisan kimutatni. Bár a feketefoglalkoztatás arányát a gazdaságon belül nehéz kimutatni, de több nemzetközi felmérés azt mutatja, hogy Magyarországon visszaszorulóban van az adóelkerülés és a szürkegazdaság. Tehát végeredményben a költségvetés is sokkal jobban jár az alacsony adókkal és az egykulcsos rendszerrel, mint az elviekben több adóbevételt eredményező többkulcsos rendszerrel.

Az adórendszer bevezetésénél fontos figyelembe venni az adófizetési hajlandóságot is. Míg Nyugat- és Észak-Európában nagyobb eséllyel fizetik be az adókat a gazdasági szereplők, ez Kelet-Közép-Európában történelmi okokból kifolyólag kevésbé jellemző. Magyarul hiába vet ki egy kormány magasabb adókat, ha nem tudja behajtani azokat. Ez tökéletesen látszott 2010 előtt. Az Európai Unió kimutatása szerint 2022-ben az áfarés, azaz amennyit az állam nem tudott beszedni, összesen 2,3 százalék volt Magyarországon, 

szemben a 2000-es évek 20 százalék fölötti arányával.

Ebben persze legalább akkora szerepe van az online pénztárgépek 2013-as bevezetésének, mint a NAV ellenőrzéseinek, de a magyar adórendszert egy komplex egészként kell nézni, amelyben az alacsony adók és a technikai megoldások fontos szerepet játszanak.

Arról, hogy milyen mértékben csökkentek a munkát terhelő adók 2010 óta, illetve hogyan jött létre azóta csaknem egymillió munkahely, a Világgazdaság cikkében olvashat tovább.