Kalinyingrád: híd vagy zsákutca Európába?

Továbbra sincs előrelépés a Litvánia, Lengyelország és a Balti-tenger közé beékelődött orosz exklávé, Kalinyingrád jövőjének kérdésében. Az Európai Unió keleti bővítése után schengeni határok közé szoruló terület mintegy egymillió lakosának mozgása és ellátása ugyanis megoldatlan. Az érintettek nem jutottak kompromisszumra a 11 észak-európai országot tömörítő Balti-tengeri Államok Tanácsának Kalinyingrád melletti, Szvetlogorszkban tartott ülésén sem, amelyen megjelent az orosz, a lengyel és a litván kormányfő is.

Kalinyingrád, e hányatott sorsú terület jövője egyaránt aggasztja most a térség országait, elsősorban Lengyelországot és Litvániát, az Európai Uniót és természetesen Oroszországot. Brüsszel számára a helyzet újdonságát a bővítés után az jelenti, hogy az unió közvetlen szomszédságba kerül Oroszországgal. Az igazi problémát azonban ma már talán nem is a Kalinyingrádban állomásozó 18 ezer katona s az itt felhalmozott fegyverzet jelenti, mint inkább az, hogy a terület egyfajta „fekete lyuk”, amely köztudottan az orosz szervezett bűnözés egyik központja. Rekordokat dönt itt a bűnözés, a csempészet, feltűnően magas a kábítószer-élvezők, így a fertőzések száma, de súlyos, „határokon átnyúló” gondot okoz az is, hogy évente itt termelődő 400 ezer tonna ipari és háztartási szemét nagy része a talajba kerül. Ráadásul helyzete miatt Oroszország egyik leglassabban fejlődő térségéről van szó, amelynek gazdasági felemelkedése legalább annyira a térség, mint Oroszország érdeke.
A jövőre nézve két forgatókönyv lehetséges. Vagy sikerül korszerűsíteni a szomszéd államok, köztük a skandináv országok és Németország segítségével, vagy bizonyos értelemben bombává válik. Ezt mindenki szeretné elkerülni, ezért az EU és a szomszédos országok komoly anyagi áldozatokra is hajlandók – jól tudva, hogy másképpen úgysem lehet elmozdulni a holtpontról – az infrastruktúra vagy az ipar fejlesztése érdekében. A terület felzárkóztatására erejéhez mérten Moszkva is egyre nagyobb figyelmet fordít. Ennek jele, hogy az idei költségvetésben a régiók közül Kalinyingrád számára különítették el a legnagyobb összeget (800 millió rubelt) beruházás-fejlesztésre. Moszkvát azonban több bírálat is éri a helyiek, de az orosz sajtó részéről is, mondván, többet is tehetne az akut probléma megoldásáért. Köztudottan komoly gondot okoz például a terület ellátása, amelyet 94 százalékban Litvánián keresztül oldanak meg. Ezért volt komoly gesztus Vilnius részéről, hogy hosszas tárgyalások után mérsékelte a vasúti díjakat. Azóta azonban már több mint fél év eltelt, és Oroszország azóta késlekedik a hasonló válaszlépéssel. Rossz üzenet az is, hogy Moszkva máig nem ratifikálta a litván határok elismeréséről még 1997-ben aláírt megállapodást. Ez azonban semmi ahhoz a kárhoz képest, amit Moszkva nemrégiben a vámok felemelésével okozott. Azóta törölték e rendelkezést, ám tény, hogy az ilyen lépések nem növelik a befektetési kedvet. Kaszjanov most is beszámolt arról, hogy kormánya javaslatot dolgoz ki Kalinyingrád különleges gazdasági övezetté nyilvánításáról, a terv azonban már egy évtizede húzódik. A Kreml láthatóan húzódozik ettől, attól tartva, hogy más kormányzóságok is igényt tartanának a különleges státusra.
A legnagyobb gondot mindezek mellett az okozza Oroszország számára, hogy jövő júniustól az EU követelményeivel összhangban Varsó és Vilnius is vízumkötelezettséget vezet be. Ez a lépés Moszkva félelmei szerint gyakorlatilag nemcsak szomszédaitól, de hazájától is elszakítaná az itt élő mintegy egymillió embert. Ez már csak azért is így van, mert az orosz hatóságok még évente 50 ezernél több útlevél kiadására sem képesek egyelőre. Oroszország ezért azt szeretné, ha a kalinyingrádiakkal kivételt tennének a Schengen-övezetben, és vízum nélkül utazhatnának Litvániába, illetve Lengyelországba. Moszkva felvetette egy, az anyaországgal összekötő speciális tranzitfolyosó létesítésének lehetőségét is. Míg azonban az első ötletet Brüsszel, addig a másodikat Varsó és Vilnius vetették el, mondván, kompromisszumként legfeljebb a vízum típusáról, a konzuli hálózat bővítéséről hajlandók tárgyalni. A konkrétumok tekintetében tehát az érintettek ott tartanak, mint egy éve, a baltiak hasonló összejövetele alkalmából. Egy dologban azonban egyetértenek, s ez kiindulópontnak nem is rossz a megoldáshoz. Szeretnék, ha Kalinyingrád híd, nem pedig zsákutca lenne Európa irányába.