Kárpát-medencei magyar kibontakozás

A polgári kormány elmúlt négyéves nemzetstratégiáját a Kárpát-medencei magyarság kibontakozása jellemezte – nyilatkozta a Héthatárnak Németh Zsolt. A Külügyminisztérium politikai államtitkára fontosnak nevezte, hogy a magyarság egymásra találása nem állt ellentétben Budapest szomszédainak célkitűzéseivel sem.

A magyar nemzetpolitika őszintesége, szókimondása a legszembetűnőbb különbség a Horn-kormány és az Orbán-kabinet között – mutatott rá az államtitkár. „A baloldali kormány nem merte, és ma sem meri vállalni a határon túli magyarok ügyét, suba alatt akarta, akarja ezeket a kérdéseket elintézni. A polgári kormány azonban úgy ítélte meg, hogy akkor járunk el helyesen, ha a problémákat megfogalmazzuk, ha szükséges kétoldalú, vagy nemzetközi színtéren is. Ha szőnyeg alá söpörjük a gondokat, azok attól még megmaradnak, adott esetben kezelhetetlenné válnak. A politika számára így nemhogy kevesebb problémát okoznak, hanem sokkal kiszámíthatatlanabb következményekkel járhatnak” – hangsúlyozta Németh Zsolt.
Az Orbán-kabinet nemzetstratégiájának központi eleme volt, hogy meghirdette a határokon átívelő nemzetegyesítés programját, így sikerült létrehozni a magyar– magyar egyeztető fórumként szolgáló Magyar Állandó Értekezletet és megvalósítani a státustörvényt – fogalmazott a politikus. Mint mondta, ennek a jogszabálynak köszönhető, hogy a határon túli magyarok egyénileg visszakapcsolódtak a magyar nemzet vérkeringésébe.
A Kárpát-medencei magyarság gazdasági integrációja tekintetében is modellértékű kísérletek történtek, bár ezen a téren a jövőben is lesz tennivaló bőven, véli az államtitkár. A kárpátaljai földprogram azonban mindenképpen említést érdemel, ennek keretében ugyanis tizenötezer magyar tudta a saját földjét a nevére iratni úgy, hogy az átírás költségét Budapest vállalta magára. A legrosszabb anyagi helyzetben élő kárpátaljai magyaroknak nagy segítséget jelentett az is, hogy több mint tízezer család ingyenes vetőmaghoz, műtrágyához jutott Budapest támogatásával. A kisvállalatoknak nyújtott mikrohitelprogram és kamattámogatás szintén hozzájárult a határon túli magyarok szülőföldön való gazdasági megerősödéséhez, éppúgy, mint a multinacionális cégek – a Mol, az OTP – beruházásai is.
A politikus véleménye szerint a határon túli magyar szervezetek összességében jól teljesítettek az elmúlt négy esztendőben. Megértették, hogy Magyarország a velük való együttműködés nélkül nem tudja az ügyüket vállalni, szükség van partneri segítségükre. A magyar nemzetpolitika tehát többpólusú, nem Budapest dönti el, hogy mi történjék a Kárpát-medencei magyarsággal. „Mi önálló alanyokként, önálló akaratképző erőközpontokként és partnerekként tekintünk a határon túli magyar legitim szervezetekre” – fejtette ki a politikus. Mint mondta, Budapest olyan kompromisszumokat tudott kötni szomszédaival, amelyek miatt nem érte hátrány a határon túli magyar szervezeteket. Magyarország érdekelt egy dinamikus szomszédsági kapcsolatrendszer kialakításában, tudniillik csak egy élő együttműködésben lehet megállapodásokat kötni. A magyar–szlovák kétoldalú viszonyt ezért nem terhelte meg a benesi dekrétumok felvetésével, sikerült ugyanakkor a meciari időszak kártételeit bizonyos mértékben kompenzálni. Utak épültek, határátkelőhelyek nyíltak, elkészült a Párkány–esztergomi híd, elmélyültek a két ország között a gazdasági, kereskedelmi, tőkekapcsolatok. Romániával jó példa a kompromiszszumra az Orbán–Nastase-megállapodás, amelynek köszönhetően úgy nyílt lehetőség a státustörvény végrehajtására, hogy Budapest nem tett alapvető elvi engedményeket.
Lapunknak arra a felvetésére, miért nem lehet Magyaroszágon konszenzust teremteni legalább a nemzetstratégia terén, az államtitkár leszögezte: „erős megfogalmazás”, hogy nem lehet. Hozzátette ugyanakkor, hogy a konszenzus megteremtésében valóban alapvető különbség van a polgári kormány és a baloldal között. „Fontos eredménynek tartottuk, hogy a státustörvényt a baloldal nagy része is megszavazta, de éppen ez a jogszabály jó példája annak, mennyiben értelmezi a baloldal eltérően a konszenzust. Mi úgy ítéljük meg, hogy vannak olyan alapvető nemzeti ügyek, amelyeket nem lehet pártpolitikai érdekeknek alárendelni. Márpedig a baloldal csak addig hajlandó konszenzusra, amíg pártpolitikai céljai nem ellentétesek a nemzeti érdekekkel. Ha a kettő ütközik, akkor utóbbit hajlandó egyik pillanatról a másikra félretolni” – hangsúlyozta Németh Zsolt.
A jövőre nézve a Fidesz-Magyar Polgári Párt fontosnak tartja a megindult kedvező folyamatok kiteljesítését, például az anyanyelvű oktatási rendszer, a gazdaság és az élet számos más területén. Hiszen így a maga eszközeivel Budapest is hozzájárulhat a szomszédos országokban élő magyarok jövőképéhez. Ha a határon túli magyarok nem rendelkeznek egyértelmű erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági jövőképpel, akkor félő, hogy felerősödnek a már létező negatív szociológiai tendenciák. Nem is annyira az asszimiliáció jelenti a fő veszélyt, hanem az elvándorlás, Magyarország európai uniós tagsága pedig egyre nagyobb vonzerőt jelenthet, hangoztatta Németh Zsolt.