Kételyek sokasága

Egyéves halasztás és hosszas tépelődés után a belgrádi hatóságok úgy döntöttek, hogy hétfőn mégiscsak megkezdődik a hivatalos népszámlálás. Az akciót még véletlenül sem lehet országos méretűnek nevezni, mivel nem lesz összeírás a kisebbik jugoszláv köztársaságban, Montenegróban és ugyanígy, a nemzetközi irányítás alatt levő, névleg még mindig Jugoszláviához tartozó Koszovóban sem. Podgoricában azzal indokolják az újabb egyéves halasztást, hogy a nemzetközi szabályok szerint a választások évében kerülni kell a népszámlálást, márpedig Montenegróban az idén helyhatósági választások mindenképpen lesznek. Koszovó kérdését pedig egyszerűen úgy intézték el, hogy megállapították, nincsenek meg a feltételek az összeírás lebonyolítására.
A Vajdasági Magyar Szövetség kormányzati tisztségviselőinek véleménye szerint a népszámlálás szabályai megfelelnek a nemzetközi mércéknek, és jelentősnek tartják, hogy nem kötelező válaszolni a nemzeti, etnikai és vallási hovatartozást boncolgató kérdésre. Viszont a válasz megtagadása esetén ezt a tényt be kell írni az űrlapba és a bejegyzés a polgár szeme láttára történik, tehát nagyon kicsi a manipuláció lehetősége. Korhecz Tamás vajdasági kisebbségügyi miniszter jelentősnek tartja azt is, hogy az űrlapon nem szerepelnek felsorolva a nemzetiségek, illetve etnikai csoportok, tehát mindenki szabadon nyilatkozhat arról, hogy milyen nemzetiségűnek tartja magát. Korhecz abban bízik, hogy a népszámlálás reálisabb képet ad a helyzetről, mint a 11 évvel ezelőtti, amikor roppant feszélyezett, nacionalizmustól, nemzeti gyűlölettől szított környezetben történt az összeírás és sokan, az esetleges következményektől tartva, eltitkolták nemzeti hovatartozásukat, vagy mást tüntettek fel az űrlapon, mint amit valójában éreztek.
A vajdasági magyarság is nagy várakozásokkal tekint a népszámlálásra, és ki kell mondani, hogy nagy szorongással is, azzal ugyanis mindenki tisztában van, hogy a 90-es évek háborúi miatt több tízezer magyar elhagyta a tartományt. Az 1981 és az 1991 közötti időszakban a magyarság száma több mint 40 ezerrel csökkent, és tizenegy évvel ezelőtt számuk 340 ezer volt. Most a legtöbben úgy becsülik, hogy ez a szám 250 és 300 ezer között lesz, maga Korhecz abban bízik, hogy ez a szám sokkal közelebb lesz a 300 ezerhez. A kétségkívül nagy számú kitelepülés mellett ugyanis van két olyan tendencia is, ami bizakodásra adhat okot. Az egyik az, hogy az elmúlt tíz évben gyakorlatilag eltűnt a jugoszlávság eszméje, és komoly esély van arra, hogy akár néhány 10 ezer ember, aki korábban jugoszlávként nyilatkozott, most magyarnak vallja magát. A másik a nemrégiben életbe lépett státustörvény, ami sokakban ismét felébresztette a magyarságtudatot és joggal feltételezhető, hogy a kilátásba helyezett kedvezmények nyomán a vegyes házasságokból származók közül többen nyilatkoznak majd magyarként, mint eddig.