Már csak egy kapu őrzi a Tigris emlékét

A nemrég felújított, egykori Tigris Szálló épülete barnás színével ma szerényen simul Lipótváros reprezentatív tömbjébe a Nádor utca és a Mérleg utca sarkán. Talán nap mint nap elsétálunk mellette, nem is sejtve, hogy építészet- és művelődéstörténeti szempontból milyen értékes emléket jelent.

Lipótváros felzárkózása, a belvárostól északra fekvő területek gyarapodása is lassan megindult a városrész fejlődésével. A reprezentatív bérházak mellett egyre több kiemelkedő középület is helyet kapott itt, és ezzel együtt számtalan kávéház, vendéglő és üzlet, valamint patinás szálloda nyílt meg a városrészben. Ezek egyike volt a Tigris Szálló, amelynek külön érdekessége, hogy épülete – bár jelentős átalakításon ment keresztül – ma is létezik, és ezzel a másfél évszázaddal ezelőtti vendéglátás egyik tanúja.
A városrész Hild János által megálmodott rendezését a Szépítő Bizottmány valósította meg; ekkoriban – a XVIII–XIX. század fordulóján – parcellázták fel Lipótvárost, köztük ezt, a majdani Nádor és Mérleg utca sarki részt is, amelyet addig csupán kincstári raktárépületként használtak. A különálló, két szomszédos telek Duna felőli részét 1817-ben, míg a másik oldalát két évvel később árverezték el. Mindkettő Paul Demjén tulajdonába került, aki egy Hild József által többemeletesre tervezett ház építését kezdte meg itt, amelynek végül ismeretlen okból csak a földszintjét fejezték be. Egy évtized múlva a vendéglátó-ipari vállalkozásairól híres Marczibányi Lajos megvásárolta az ekkor már közös helyrajzi szám alatti két telket. Az építkezést ő sem fejezte be, hanem a Demjén által emelt épületben Tigris néven vendégfogadót és kávéházat nyitott. Az épület a Wagner család birtokába került, akik ismét Hild Józsefet felkérve újabb építkezésbe fogtak a meglévő földszinti rész felhasználásával. Az akkori Pest legszebb, háromemeletes szállodája két év alatt készült el, és az ünnepélyes megnyitásakor, 1840. október 31-én publikált korabeli újságcikkből számtalan leírás maradt fenn az épületről. A háztömb főhomlokzata a mai Nádor utcára nyílt, az eredeti, gazdagon díszített kapuja csak részben maradt fent. Ma is látható jellegzetessége, a kétoldalt álló két dór oszlop és a kapu fölött lévő cégérszobor, egy tigris figurája, amelyet kétoldalt egy-egy díszváza egészít ki. Belépve a díszes kapualjból jobbra a sarokrész földszinti nagytermébe vezető ajtó nyílt, amelyen át lehetett a kávéházba jutni. Balra az emeletekre vörösmárvány lépcső vezetett gazdagon díszített, baluszteres korláttal. A szemközti, tágas udvart négy szárny fogta közre, amelyet a Nádor utcai részén kocsihajtó és kocsiszín egészített ki. Az északi szárny árkádjához vörösmárvány falikút csatlakozott, amelynek falát mázas csempeburkolat fedte. A kávéházat két oldalán egy-egy terem – a Nádor utca felőli oldalon egy olvasószoba, a Mérleg utca felől pedig a konyha és a játszószoba – egészítette ki, amelyen keresztül a Mérleg utcai szárny közepén álló étterembe lehetett jutni. Az udvari keresztszárny első emeletén szintén étterem működött, amelyet a fölötte kiépített márványterasz tett még népszerűbbé. A Jelenkor akkori munkatársa így írt a képeiről híres helyről: „festményei olyan gyönyörűek, hogy valóban minden művészetbarát kérni szeretné azon urakat, kik pipáiktól oly kevéssé tudnak megválni, mint lovaiktól a centaurusok, hogy legalább e szép termet ne undokítsák el rút bűzű füstökkel, hanem vonuljanak más, szinte pompás terembe keménykedni, e gyönyörű tündércsarnokot pedig engedjék hölgyeknek, s oly művelt férfiaknak, kik legalább evés közben elég szerények, másoknak nem alkalmatlankodni büdös pipájukkal, kiknek talán gyomrukat is megrontja a fojtó dohányfüst. Valóban kár lenne e szép termet néhány hónapi dohányzással közönséges vendéglői barlanggá aljasítani”. A tömb első és második emeletén a vendégszobák, a harmadikon pedig a tulajdonos lakása kapott helyet. Két italmérés is üzemelt a házban, az egyik a földszinten, a másik a személyzetnek a sarki kávéház alatti pincében. A százharminc szobás szálloda minden korabeli luxussal bírt, így a szobák például a személyzet hívására szolgáló jelzőcsengővel lettek ellátva, és minden emeletén egy-egy kút állt a vendégek rendelkezésére. A Tigris, amely egészen 1900-as megszűnéséig a főváros egyik legpatinásabb szállodája volt, végig a Wagner-örökösök kezében, de a bérlők kezelésében üzemelt. Utolsó éveiben az időközben megszűnt Európa Szállótól átvette a névhasználatot. Az új tulajdonos, a Trieszti Császári és Királyi Általános Biztosítótársulat 1901–1902 között bérházzá alakíttatta, ekkor került a hátsó szárnyra a negyedik emelet, és az utcai homlokzatra erkélyeket építettek.
Az épület érdekessége volt többek között, hogy itt működött a Kossuth Lajos által vezetett Pesti Hírlap szerkesztősége 1849 júniusáig. A ma már műemlék háztömb az említett nagy átalakítást leszámítva átvészelte az előző rendszert, és Hild egyik legkiválóbb, ma is látható városi épülete, amely egyúttal a korabeli Pest társadalmi, művészeti életének tanúja. Az egykori szálloda harmonikus összképét napjainkban csak a főhomlokzatán, a Nádor utcai frontján megnyitott kínai étterem rontja el.