Márciusi válságok

Nyolcvanadik születésnapját ünnepelhette volna a Tavaszi Hendikep, de a látszat szerint senkinek nincs kedve ünnepelni. A magyar ügető a múlt század 20-as éveiben is válságban volt, mély és súlyos válságban. Trianon elszakította tőlünk világhírű méneseinket, hagyományos, sikeres tenyészhelyeinket, a háború, a kommün, a román megszállás megritkította a nézőket és a lovakat, a száguldó infláció elbizonytalanította, óvatossá tette a tisztességes futtatókat, felbátorította a kétes egzisztenciákat, a szerencselovagokat. Válság volt, így a márciusi kapunyitóra alig tizenkétezren zarándokoltak el az Erzsébet királyné úti pályára, s ily szerény létszámú közönség tapsolt az első Tavaszi Hendikep győztesének, a favorit Impressariónak s hajtójának, a Bécsből átruccant Wiltshire-nek. 1922-t írtak akkor, abban az évben indult meg a közvetlen vonatjárat az ügető és a káposztásmegyeri galopp-pálya között. Vasárnap délelőtt rendezték az ügetőversenyeket, majd azok végeztével különvonatra ültek a nézők, hogy alig negyed óra alatt, kényelmesen kiérjenek a megyeri versenytérre, az úrlovasok futamaira. Azóta sokat fejlődtünk minden téren. Az Erzsébet királyné úti pályából villamosremíz lett, a megyeri hippodromnak nyoma sem maradt, igaz, manapság legalább egy órába telik, míg elvergődünk Zuglóból Káposztásmegyerre. Tizenkétezer néző meg az összes budapesti sporteseményen együttvéve nincsen, manapság aki teheti, politikai gyűlésekre jár vasárnap délutánonként, olcsó, és még nyerni is lehet. Manapság a válságos helyzetekben is más forgatókönyvet használnak. Talán a választási kampány által felfokozott közhangulat adta a késztetést, hogy a lovasszakma is demonstráljon a Parlament előtt, hogy mire mennek vele, arról még nem készült közvélemény-kutatás.
Csak emlékeztetném azokat, akik esetleg valamiféle politikai változásoktól várnak megváltást, 1994–98 között soha nem látott mélységekbe zuhant a magyar lóversenyzés. De nem kampányolni akarok, hanem a múlt vasárnapi eseményekről beszámolni, hiszen volt feljegyzésre méltó esemény bőséggel. A nyeretlenek futama két ló küzdelmére redukálódott. Eliot végig vezetett, de hosszú, kemény finis után Egon Action pont a célban megelőzte. Feltűnő volt, hogy a kiélezett hajrában mindkét hajtó kézből támogatta lovát, egyikük sem nyúlt ostorhoz, nyilván a lovaik túl érzékenyen reagáltak volna a direktebb nógatásra. Delikátesz egy stanglival lemaradva ért be harmadiknak. Ritkán látható nagy csatát, szoros befutót produkáltak az amatőrök. Verseny közben szinte mindegyik fogatnak volt győzelmi momentuma, a célban négy ló volt fejhosszon belül. Végül a kívül rohamozó Dandy Star nyert Varázsló előtt, a sokáig vezető Driver Guy és Dream Wind holtversenyben lett harmadik. A legfantáziátlanabb papírforma érvényesült a Fatime Díjban. El Nino kilógott a mezőnyből, ha nem is utcahosszal, de magabiztosan nyert Tripszin és E. T. előtt. Ez a sorrend annyira terítve volt, hogy a százforintos alaptét bevezetése óta először maradt ezer alatt a hármas osztaléka. A Tóbiás Díj végereményének kitalálásához sem kellett látnoki képesség. Árvácska a célegyenes bejáratáig vezetett, ott elszáguldott mellette Butterfly, s játszi könnyedséggel nyert. Tucatszor láttunk már hasonlót. A kérdés csak az volt, hogy Árvácska lesz-e második, vagy C’est la Guerre. Ezúttal Árvácska volt a jobb. Betolakodó most nem ugrott, de a számára kedvezőtlen rövid távon negyediknél jobb nem lehetett. Sokszor mondják – s joggal –, hogy rossz lovak is vívhatnak jó, izgalmas, szoros versenyt. Nos, a Meridian Hendikep rácáfolt erre a tételre. Húsz–negyven méteres kihagyásokkal követték egymást a fogatok, szerencse, hogy az effajta „látványosság” manapság már ritka az ügetőn. Másodvonalbéli lovak kiemelt versenye a Tavaszi Hendikep, bár a régebbi nyerők listáján találunk néhány nagy nevet (Fennsík, Imám, Örsvezető, Unoka, Zádor stb.), de ők a „Tavaszi” elhódítása után váltak klasszisokká. A tavalyi győztes, Diktátor is gyakorlatilag ezzel a versennyel kezdte meg hihetetlen diadalútját. Most is Varga Sándor lova, a jó képességű Eperjes volt a favorit, s nem okozott csalódást. Elegáns, stílusos győzelmet aratott, de még korai lenne az új Diktátort üdvözölni benne. Eperjes mögött, nagy meglepetésre, Crazy Kate viharzott be másodiknak, pedig a „bolondos” természetű ló megint ugrált egy keveset, s reménytelen helyzetből zárkózva nyomult a dobogóra. Elefánt harmadik helyét lehetett kalkulálni, viszont Varga másik lovától, a Soós II. által hajtott Enigmától többet vártunk.
A tervek szerint március 31-én indul a galopp, ezért áprilistól szombatonként lesz ügető, sőt szerdai napokon is lesznek versenyek. Hacsak a Lovaregylet „válságkezelő” tevékenysége eredményeként nem borul fel a papírforma.