Megtartóerőként hat a kedvezménytörvény

A szlovák–magyar kapcsolatok az elmúlt három évben elsősorban a két kormány következetes, jószomszédságra törekvő politikája miatt fejlődtek eddig nem tapasztalt szintre, több jele is volt azonban annak, hogy ez még nem a valós történelmi megbékélés. A szlovák kormánykoalíción belül több párt is elutasítóan viszonyult hozzánk, a kormányprogram több pontjának megvalósítását például csak azért gátolták koalíciós partnereink, mert azt a Magyar Koalíció Pártja (MKP) szorgalmazta – nyilatkozta lapunknak Bugár Béla, az MKP elnöke.

A szlovák sajtóban és a politikai körökben újabban elsősorban a benesi dekrétumokkal kapcsolatban fogalmazódnak meg magyarellenes vélemények, a szépen fejlődő viszony első buktatója azonban a határon túli magyarokról szóló kedvezménytörvény volt. A szlovák politikusok egy emberként tiltakoznak a jogszabály ellen, a „szlovák nemzetállami érdekek” védelméről beszélnek, sőt törvényeket dolgoznak ki. Ön szerint mi ennek az ideges reagálásnak az oka?
– A szlovák pártok az általuk képviselt politikai kultúrától függően csöndes reményekkel vagy hangos kárörömmel fogadták a tavalyi népszámlálás eredményét, tehát azt, hogy rohamosan fogy a magyarok száma, s az ország lakosságának már tíz százalékát sem tesszük ki. Ennek megfelelő intenzitással reagálnak most a határon túli magyarokról szóló törvényre – egyesek a szlovák–magyar alapszerződés felbontását követelik, mások a kollektív bűnösség elvére épülő „ellentörvényeket” fogalmaznak, megint mások „csak” a tervezett oktatási támogatásokat vonnák meg és a Szövetség a Közös Célokért irodáit záratnák be –, de alapvetően ugyanaz irritálja őket: úgy látják, a törvény megtartóerőként hat a határon túli magyarokra, attól tartanak, lelassul, netán megáll drámai fogyásunk, merthogy lelassul vagy megáll az asszimilációs folyamat.
Téves szlovák stratégia
Ugyanakkor – s ezt sem szabad elfeledni – Szlovákia is választásokra készül, s azok a pártok, amelyeknek népszerűsége fokozatosan kopott meg, ma már nem érik el a parlamentbe jutáshoz szükséges ötszázalékos támogatottságot, úgy vélik, ha elhatárolódnak tőlünk, a Magyar Koalíció Pártjától, illetve a szlovák–magyar államközi kapcsolatok pozitív fejlődésétől, meg tudnak szólítani valamilyen új választói réteget, s bejuthatnak a parlamentbe. Szerintem ez tévedés, a közvélemény-kutatások ugyanis azt mutatják, folyamatosan csökken a szlovák társadalomban a magyarokkal kapcsolatos előítélet, de nekik más a meggyőződésük. Ezen a következő fél esztendőben aligha fognak változtatni csak azért, mert én pozitívabban értékelem a szlovák választópolgárok magatartását, mint ők.
– Az 1998-as választások után az MKP ígéretet tett arra, hogy nem vetik fel a benesi dekrétumok kérdését a választási ciklusban, most azonban, hogy nemzetközi szinten is szinte az érdeklődés középpontjába került a kollektív bűnösség elve, azt szeretnék elérni, ha a következő ciklusban kártalanítani lehetne a szlovákiai magyarokat. Számíthatnak-e megértésre a szlovák politikusok részéről pár nap múlva, ha jelenleg még a visegrádi együttműködés felfüggesztését is felveti egy-egy szlovák politikus Orbán Viktor brüsszeli kijelentései miatt?
– Orbán Viktor brüsszeli szereplését igen csúsztatva, majdhogynem teljesen deformáltan tálalta a szlovák sajtó, sajnálatos, hogy a felelős politikusok közül is csak Eduard Kukan figyelmeztetett arra: a magyar kormányfő nem az előadásában említette a benesi dekrétumokat, hanem egy német parlamenti képviselő kérdésére válaszolt. De azt, hogy Magyarország ezt a kérdést nem kívánja felvetni sem a szlovák–magyar, sem a cseh–magyar viszonyban, még ő sem említette meg, ezért születhetnek olyan nyilatkozatok még Mikulás Dzurinda kormányfő részéről is, hogy a visegrádi miniszterelnöki csúcsértekezletre csak a magyarországi választások után kerülhet sor. Az a baj, hogy a szlovák politikusok bizonyos történelmi ismeretek hiányában úgy értékelik a benesi dekrétumokat, mintha azok garantálnák Szlovákia jelenlegi határait, megkérdőjelezésük pedig Szlovákia területi integritásának a veszélyeztetése lenne.
Élő benesi dekrétumok
Természetesen nem erről van szó, s nem is arról, hogy meg kell-e szüntetni bármilyen dekrétumot is, hanem arról, amit az Európa Tanács ajánlása kimond, nevezetesen azt, hogy meg kell szüntetni azokat a törvényeket, illetve azon jogszabályok hatályosságát, amelyek a kollektív bűnösség elvére épülnek. Nos, a szlovákiai magyarok között sokan élnek olyanok, akiket egykoron a kollektív bűnösség elve alapján fosztottak meg minden vagyonuktól, amelyet a mai napig sem kaphatnak vissza, tekintettel arra, hogy például a restitúciós törvény alapján csak az a tulajdon követelhető vissza az államtól, amelyet 1948 februárja után, tehát a kommunista puccs következtében koboztak el, illetve államosítottak. Nos, a benesi dekrétumok némelyike ilyen értelemben él, és ilyen értelemben kell megszüntetni máig tartó hatásukat. De azt valóban meg kell tenni. Örömömre szolgál, hogy az egyik legutóbbi televíziós vitaműsorban erre maga Mikulás Dzurinda is hajlandóságot mutatott.
Féltik a demokráciát
– Szlovákia mindenesetre nem szeretné, ha a kérdést bárki is öszszekötné az ország európai uniós csatlakozásával. Ugyanakkor az őszi parlamenti választások kapcsán egy másik nagy figyelmeztetéssorozatot ért el Pozsony: mind a NATO központjából, mind az Egyesült Államok részéről az fogalmazódott meg, hogy amennyiben visszakerül a kormányba Vladimir Meciar és mozgalma, újra elmaradhat Szlovákia meghívása az észak-atlanti szövetségbe, de elmaradhat az európai uniós csatlakozás is. Mi erről a véleménye, különös tekintettel arra, hogy nemrég a volt háromszoros exkormányfő az MKP-t jelölte meg egyik lehetséges koalíciós partnereként a választások után?
– Szeretnék már megérni olyan választást, amelyben nem játszik szerepet a kényszer. Sem a választópolgárok számára, sem a kormányalakítás után. Őszintén sajnálom, hogy tizenkét évvel a rendszerváltás után sem alakult ki ilyen helyzet, hogy még a választások után is „kényszerkoalíciós kormánynak” kell felállnia, tehát nem a programjaikban egymáshoz közel álló erők foghatnak össze az ország érdekében, hanem mindenkinek vállalnia kell a kormányzás felelősségét csak azért, hogy ne a vezérelvű és nacionalista pártok kerüljenek hatalomra. Sajnálom, hogy még most is azt kell mondanom, igazuk van azoknak a megfigyelőknek, akik féltik a szlovák demokrácia és jogállamiság fejlődését, s arra ösztönzik a demokratikus jobb-, közép- és baloldali erőket, de mindenekelőtt minket, a Magyar Koalíció Pártját, mindentől függetlenül fogjunk össze, s teremtsünk stabil és kiszámítható légkört az országban. A Magyar Koalíció Pártja ugyan kész erre, de azt kell mondanom, súlyos az a teher, amelyet ránk raknak az európai és amerikai politikusok, még ha jóleső érzés is pártunkba vetett bizalmuk.