- Műkincsek – Árverések – Galériák -

Bécsben az 1848-as forradalmi mozgolódás néhány nappal megelőzte a pest-budait. Ezt az esztendőt idézte a patinás osztrák aukciósház, a Dorotheum legutóbbi árverésén kalapács alá vitt 275 tételből több szablya, némelyik még a pengéjébe vésett feliratában is. Az 1837-ben osztrák gyalogsági tisztek számára rendelt kardok közül a nemzeti gárda használta azt a kettőt, amelynek 84 centiméter hosszú pengéje mindkét oldalára florális dekorációt marattak, és ezt a szöveget vésték: „Erinnerung an den 13., 14. und 15. März 1848” (vagyis: 1848. március 13., 14. és 15. emlékére), illetve „26. Mai 1848”. Mindkettő hüvelye és kardkötője az utókorra maradt, de az egyik példányt fényesre tisztították, a másikat viszont kissé rozsdamartan, eredeti patinájával őrizték meg. Az előbbit 380 eurós kikiáltási árán ütötték le, az utóbbit viszont csupán 300 euróról indították, mégis 800-nál szólalt meg a csengő. Szintén 1837-ből származott az a magyar királyi gyalogostiszti kard is – ámde hüvelye nélkül –, amelynek pengéjét hadi trófeákkal dekorálták. De visszamaradt (240 euróért kínálták) éppúgy, mint 1845-ben készült társa, amely a bécsi Ludwig Zeitler mester Neudeggergassén lévő műhelyéből származott. Igaz, ez utóbbiért 550 eurót kértek.
Magyar huszárszablyák korábbról is akadtak a széles kínálatban. A XVII. század második feléből származó kard – 77,5 centiméteres pengéjén látható a fegyverműves márkajele, fekete bőrrel bevont fogantyúval és tokkal, vaskeretekkel és mozgatható gyűrűkkel – még az idő vasfogától eléggé kikezdetten is közel hatszoros áron cserélt gazdát: az eredeti 550 euró helyett 3000-nél maradt abba a licitálás. Egy hasonló méretű, de későbbi – a XVIII. század első feléből való – díszpéldánynak rögtön akadt gazdája 2200 eurós kikiáltási árán. Egy 90 centiméter hosszú társának tokját keleties mustrával – virágos ágakkal és harci trófeákkal – díszítették, fogantyúja oroszlánfejben végződött, a réz ragyogását fokozta a matt és sötét bőr alátét, így nem csoda, hogy ára 1900-ról indulva 2400-nál állapodott meg. Hüvelye nélkül kínálták gróf Cavriani Frigyes címeres huszártiszti szablyáját a XIX. század elejéről. Úgynevezett pandúrhegyes pengéjén örökzöld koszorúban elhelyezett, díszes betűkkel vésett jelszó olvasható: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” (600 helyett 750-ért kelt el).
A budapesti Triller Móric műhelyében készült az a sárga vitézkötéssel díszített skarlátvörös szattyánbőr oldaltarsoly, amely Komárom megye aranyozott fémcímerét hordozta tölgy- és babérágkoszorúban. Az egykori nemesi felkelések kelléke a díszmagyar kiegészítőjévé vált a XIX. század második felétől a Horthy-éra végéig. Most Bécsben a Dorotheum 500-ért kínálta és 600-ért értékesítette. A magyar királyi honvéd huszárok címeres-monogramos, fekete bőr tölténytáskájáért – amelyet a kiegyezés után vezettek be – 450 helyett a dupláját adták euróban.
Tallózzunk még a kuriózumok között: az 1914-ben vízre bocsátott Szent István hadihajó aranynyal hímzett, azonos feliratú fekete matrózsapkájáért 380 helyett 950 eurót adtak (talán tragikus sorsa miatt, mivel 1918. június 10-én elsüllyesztette egy olasz torpedónaszád). A magyar honvédség egészségügyi alakulatának egyik főhadnagya viselte a Horthy-korszakban azt az úgynevezett kis társasági atillát, amelyet Misoga Sándor varrt budapesti műhelyében fekete szövetből, aranyzsinórzattal, rozettával és vitézkötéssel dekorálva. Mostani tulajdonosa potom 190 eurós kikiáltási árán szerezhette meg az elegáns öltözéket, amely újabban ismét divatba jött ünnepélyes alkalmakra bizonyos társadalmi körökben, akárcsak a történelmi fegyverek kisebb-nagyobb kollekciója a vitrinben vagy a szalon falán.