Múzeum a magyar kisdedóvás örökségéből

A magyar óvodatörténet ma kevésbé közismert, mint az elemi oktatás kialakulása. Kevés játék, szemléltetőeszköz és óvodai bútor maradt fenn, a martonvásári Óvodamúzeumban található az egyetlen hiteles gyűjtemény. A múzeum mai állománya – régi játékok, kis bútorok, szemléltetőeszközök – idős óvónők lakásából, régi óvodák padlásáról kerültek elő. A gyűjteményt először egy nyíregyházi szolgálati lakásban mutatták be a nyolcvanas évek elején.

A környék egyik legszebb kastélyparkja a fővárostól mindössze húsz kilométernyire található. A martonvásári Brunszvik-kastély kertjét többhektárnyi ősnövényzet borítja, a kert közepén pedig egy tó bújik meg, ahonnan keskeny híd vezet át a kastélypark kis szigetére. A „szigeten” Beethoven magyarországi látogatásakor egy fát ültetett el, amely azóta ugyan elpusztult, de 25 éve ugyanazon a helyen egy újabb fát állítottak a zeneszerző emlékére.
A parkban felépített Brunszvik-kastély közvetlen közelében van az ország egyetlen óvodamúzeuma, amely a kisdedóvás kezdeteitől őrzi a magyar óvodatörténet emlékeit. Az első kisdedóvót Brunszvik Mária Terézia nyitotta meg Közép-Európában. Brunszvik Teréz eredetileg azért utazott Svájcba, hogy Jozefin nővére gyermekeit kiművelje, s felkereste a kor híres nevelője, Pestalozzi iskoláját. Európai útján szembesült azzal, hogy más országok a szegényebb gyermekek fejlődésére is nagy gondot fordítanak, ezért elhatározta, hogy a szegény családokban élő magyar gyermekeknek kisdedóvót indít a fővárosban.
Brunszvik Teréz javaslatára a pesti Nőegylet árva gyermekek számára szorgalomiskolát létesített. Pestalozzi és Wilderspin pedagógiai munkáját felhasználva kisdedóvót akart alapítani, ám ez a közvélemény ellenállásába ütközött. A közélet abban az időben nehezen fogadta el a nők közreműködését, még ha olyan tekintélyes hölgyről is volt szó, mint az uralkodó keresztlánya.
Brunszvik Teréz ezért csaknem húsz esztendeig képezte magát, és szervezte az óvodát, mire 1828-ban Budán, a Mikó utca 1. szám alatt megnyitotta intézetét.
1828-ra Brunszvik Teréz pontosan kidolgozta a leendő „angyalkert” szellemiségét, s elhatározta, hogy a szigorú, oktatásközpontú nevelés helyett a Pestalozzinál látott módszer szerint játékközpontú nevelést vezet be.
Az angyalkertet kétéves kortól hétéves korig látogathatták a gyermekek. Természetesen a gyerekek írni és olvasni is megtanultak, Brunszvik Teréz ugyanis tudta, hogy talán többet soha nem kerülnek iskolapad közelébe. Felkészült arra is, hogy ezek a jobbára árva kicsinyek felnőttként hajlamosak lesznek kocsmák teraszán múlatni az időt, ezért erkölcsös életre nevelte őket. Erkölcsös mondásokat tanított az órákon és illemtárakat is bevezetett. Angol mintára az angyalkertet férfiak vezették, bár Teréz hangoztatta, hogy a nők alkalmasabbak erre a feladatra.
A kisdedóvó 11 fővel indult, néhány hónap múlva azonban már 151 gyermek járt az intézetbe. Magyarországon ők ünnepelhették először karácsonyfával az ünnepet, Brunszvik Teréz ugyanis a külföldön látott minta alapján fenyőt díszíttetett fel az óvodában.
A kisdedóvás történetének gyűjteménye Nyíregyházáról került át Martonvásárba 1990-ben. Az ország talán egyik legkisebb múzeumában 1828-tól 1960-ig korszakonként mutatják be a különféle óvodai játékokat, tanító eszközöket, bútorokat. A magyar óvodatörténet kevésbé ismert, mint például az elemi oktatás kialakulása, hiszen kevés szemléltetőeszköz maradt fenn, a martonvásári az egyetlen hiteles gyűjtemény. 1949-ben ugyanis az addigi nevelés eszközeit keresztény szellemiségük miatt el kellett égetni. Szakfolyóiratokból is csak néhány példány maradt meg, a legtöbbet nyilvánosan égették el az óvodák udvarán.
Harcsa Tiborné múzeumigazgató egy nyíregyházi óvoda padlásán talált rá az első néhány régi szemléltetőképre, majd gyarapítani kezdte kis gyűjteményét. A múzeum állománya idős óvónők lakásából, régi óvodák padlásáról került elő. Az első, akkor még természetesen hiányos anyagot egy szolgálati lakásban mutatták be.
A kezdetek című fejezetben a Pestalozzi-féle eszközök mellett a porosz nevelő, Fröbel által megalkotott eszközrendszert is láthatjuk, akivel Brunszvik Teréz a negyvenes években vette fel a kapcsolatot. Fröbel mondta ki először, hogy nem elég csak szóval tanítani, hanem eszközökhöz kötötten kell a gyermekeknek ismereteket, tapasztalatokat szerezniük.
A német mintát a magyar pedagógusok egészen a század végéig másolták. Ekkor ugyanis az óvóurak fellázadtak a külföldi példa ellen. Úgy gondolták, hogy a magyar gyerekek sokkal temperamentumosabbak, mint a németek, ezért más eszközökkel kell nevelni őket. A sok szegény gyereket természetes anyagokból – csutkából, cirokból, gyékényből – készített játékkal kell lefoglalni – vallották a nevelők.