Pártpénztárnokok

„Az embert nem a létező vagy nem létező hírneve minősíti elsősorban, hanem elvei és az a munka, amit elvégez” – fogalmazott Boldvai László még a szocialisták győzelmét hozó, 1994-es országgyűlési képviselő-választásra írott szórólapján. Nem telt el két esztendő sem, mire Boldvai elvégezte a maga munkáját, és országos hírnevet szerzett. A szocialista kincstárnok több mint kétszázmillió forintot söpört be a pártja holdudvarához tartozó alvócég számlájára Tocsik Márta sikerdíjából. Bár a botrány után parlamenti vizsgálóbizottság és a rendőrség párhuzamosan vizsgálódott, „a politikai felelősség megállapítása nem a parlament dolga” – szögezte le az üggyel kapcsolatban annak idején Kósáné Kovács Magda. Az MSZP ügyvezető alelnökeként Kósáné kijelentette: a Tocsik-ügy vizsgálatának jelenlegi szakaszában Boldvai László pártpénztárnok politikai felelősségének boncolgatása értelmezhetetlen, a képviselő ugyanis csak az őt megválasztó testületnek, tehát a párt kongresszusának tartozik felelősséggel. Boldvai László 1998-ban parlamenti képviselő lett, és az idén is bevinné pártja az Országgyűlésbe, ezúttal listáról. Egyes hírek szerint pedig pártkasszából finanszírozzák a honatya ügyvédi védelmét. Kovács László az MSZP elnök-frakcióvezetőjeként kiállt a büntetőpadra ültetett pártfunkcionárius mellett. Nem kezdeményezte Boldvai kizárását a pártból, sőt a képviselő mellett teljes mellszélességgel kiállt az MSZP képviselőcsoportja is, amely közleményben szögezte le: „A bíróság jogerős ítéletéig mindenkit megillet az ártatlanság vélelme.” Töretlen maradt tehát Boldvai László politikai karrierje, aki pályafutását a KISZ-ben kezdte, 1985-ben Salgótarján KISZ-titkára lett, majd két év múlva Nógrád megyei első titkára. A politikailag koraérett Boldvai 19 éves korában lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba. 1989 októberében a politikai túlélés reformszelei a külkereskedelmi közgazdász végzettségű Boldvait is megérintették, az MSZP tagja lett. Előbb Nógrád megyei elnök, majd országos ügyvivő, 1994 októberében rábízzák a pártkasszát – ettől a címtől csak a Tocsik-botrány fosztotta meg.
*
Az SZDSZ-hez közeli üzletemberről, az Utilitas Rt. tulajdonosáról, Budai Györgyről a hat éve húzódó büntetőügy ellenére igen keveset lehet tudni. A jogász végzettségű Budainak állítólag saját szobája volt egykoron a Mérleg utcában, ennek ellenére az SZDSZ lépten-nyomon azt hangoztatta, hogy Budai nem tagja a pártnak, és hogy a kínos módon szerzett százmillió forintból a szabad demokraták kasszájába egy fillér sem került. Amikor az első fokon eljáró bíróság börtönbüntetést szabott ki befolyással való üzérkedés miatt a pártpénztárnokokra, az SZDSZ-es Fodor Gábor igen figyelemreméltó nyilatkozatot tett. „Méltánytalannak” tartotta az ítéletet, mert szerinte „a bíróság a mellékszereplőkre szabott ki büntetést, ami nem tesz jót a jogrendszernek”. A jogi egyetem egykori óraadó tanárától ez elég különös vélemény, még akkor is, ha menten hozzáfűzte, hogy „személyes véleményéről” van szó, merthogy az „SZDSZ tiszteletben tartja a bírói függetlenséget, és tartja magát ahhoz az elvi állásponthoz, hogy pártként nem kommentál ítéleteket”. (T. M.)