Pest-budai leányneveldék

Régen egy lánygyermekhez nem túl sok reményt fűztek szüleik. Számukra az volt a fontos, hogy tizennyolc éves korára kitűnően főzzön, s bármiféle házimunkát ellásson; szellemi fejlődésükkel szinte egyáltalán nem törődtek. Az első leányneveldékben – a XVIII. században – már a növendékek erkölcsi és szellemi tanítására is odafigyeltek.

S zámos leánynevelde nyitotta meg kapuit Pesten és Budán a XVIII. században. Nem csak úri családok íratták be gyermekeiket: ekkorra már néhány tehetősebb polgár is megengedhette magának a drága iskolát.
A Szép utca 495. második emeletén működő Gliwitzky-leánynevelő a legelőkelőbb szokásokkal és a legfinomabb modorral ismertette meg a növendékeket. Az 1812-ben megnyitó intézmény elsősorban a lányok szellemi és erkölcsi fejlődését tartotta szem előtt, míg a ház környéki munkákkal – kivéve talán a kézimunkázást – szinte egyáltalán nem foglalkoztak. A lányok írni, fogalmazni tanultak, és felvilágosult tanítóik modern könyveket olvastattak velük. A hétköznapi életben is hasznosítható ismereteik közé tartozott a nyugták és a bizonyítványok kiállítása.
A nevelők odafigyeltek arra, hogy a növendékeket csak annyira terheljék meg, amennyire koruk megengedi. Így a fiatalabbak napi hat órát, az idősebbek nyolc órát tanultak. Mennyire kellemes lehetett akkoriban az oktatás, hiszen a hét közepén, általában csütörtök délutánonként – pihenésképpen – csak olvasgattak és társasjátékot játszottak a növendékek, szombatonként pedig sétálgattak.
Egy új, a korábbiaknál jóval szigorúbb korszak kezdődött Teleki Blanka lánynevelő intézetével. A grófnő 1846. június 3-án a következő levelet fogalmazta meg a szülőknek: „A nemzetet családok teszik. A családok lelke, középpontja az anya. Csöndes, de szakadatlan hatása által ő ad irányt a nevelkedő nemzedéknek. Nálunk a nőnevelés eddig csaknem kizárólag külföldi egyénekre volt bízva, s ez okból minden szorgalom mellett, mely leányaink kiképzésére fordíttatott, bennök, midőn kiléptek a cselekvőség terére, midőn a család általok alakult, oly hiány mutatkozott, mely teljes nemzeti létünkre homályt vonz… Azon szülők előtt, akik engem bizalmukkal megtisztelnek, ezennel késznek nyilatkozom leányik nevelését bizonyos feltételek alatt magamra vállalni, s azt a legjobb oktatók segélyével személyes felügyelésem alatt vezérelni.”
A korábbi lánynevelőkkel szemben Teleki Blanka és Leövey Klára intézetében a növendékek kizárólag magyar nyelven tanultak. „El lesz készülve a tanításban a száraz, untató módszer, s a tudat gyakorlati térre vitetik át gyűjtemények használása által. Hogy a tanulásbeli előmenet megvizsgálása ne csak képmutatássá váljék: ünnepélyes próbatétek, díjkiosztások nem fognak tartatni; ahelyett lesznek minden előkészület nélkül gyakorlati próbatételek minden két hónap utolsó napján…” Míg a Gliwitzky-féle leányneveldében a testnevelésre egyáltalán nem fordítottak figyelmet, itt a testedzés az oktatás fontos része volt. A tandíjat évi 350 forintban szabták meg. Az 1837-ben megnyitó, szigorú szemléletű intézetet a forradalom és szabadságharc söpörte el.