Portugál panaszok

Már Portugáliára is ráférne némi szerencse – nyilatkozta Jose Manual Durao Barroso, akiről azt tartják Lisszabonban: ő az a politikus, aki mindig kitűnően képes ráérezni arra, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen legyen. Durao Barroso, a jobbközép szociáldemokrata párt (PSD) vezére éppen most jó eséllyel pályázik arra, hogy az ibériai ország következő miniszterelnöke legyen. „A legjobbnak ismertek el a joghallgatók között saját korosztályomban… Huszonkilenc évesen tagja lehettem az akkori portugál kormánynak, harmincévesen pedig én voltam az egyik legfiatalabb külügyminiszter Európában” – sorolta eddigi sikereit a Time magazin újságírójának. Hívei most úgy gondolják, a 45 éves Durao Barroso következő sikere a miniszterelnökség lehetne, és ez egyúttal az ország javára válna.
Portugália ma tele van panasszal. A már-már válságos gazdasági helyzetért a legtöbben az országot hat éve kormanyzó szocialista pártot (PS) kárhoztatják. Mind nehezebb a megélhetés, a szociális ígéretek teljesítése sorra elmaradt, kritikus állapotba került az egészségügy és az oktatás, miközben a kormány felelőtlenül szórta a pénzt saját klientúrája körében. Tavaly az államháztartás hiánya a GDP 2,2 százalékára rúgott, ami kétszerese volt az előirányzatnak, és ez már szemet szúrt Brüsszelben is. Az Európai Bizottságot végül csak egy „paraszthajszál” választotta el attól, hogy hivatalosan is „intőt” adjon a két éve kormányzó Antonio Guterres kabinetjének. A megfigyelők szerint alighanem a másik intőesélyes tagállam, a befolyásos Németország közbenjárása menthette meg Portugáliát a nyilvános megszégyenítéstől, ám cserében ígeretet kellett tennie arra, hogy három éven belül teljes mértékben felszámolja a deficitet. S végül, a Guterres-kormány legnagyobb bűne, amit a tízmilliós országban mindenki szinte személyes sértésnek fog fel, hogy felelőtlen gazdálkodásával veszélybe sodorta az Euro 2004 európai labdarúgó-bajnokság megrendezését. A helyzet e téren már annyira kritikussá vált, hogy az UEFA elnöke megfenyegette Lisszabont, átadják a rendezés jogát másnak, ha nem gondoskodik a kormány a megfelelő feltételekről. Az utolsó pillanatban, néhány napja maga Jorge Sampaio elnök avatkozott be és igyekezett rendet teremteni az Euro 2004 ügyeiben.
Guterres először alighanem 2001 decemberében érezte meg a változások szelét. A szocialisták csúfos vereséget szenvedtek a helyhatósági erőpróbán, ezért – tiszteletére legyen mondva – maga is példát mutatott a következtetések levonásában. Benyújtotta lemondását, így kerülhet holnap sor az előre hozott parlamenti választásokra. Ugyanakkor sokan Guterres mentségének tudják be, hogy parlamenti többség hiányában mindvégig „satuban” kormányzott, s mint Lisszabonban mondják, lókupec módjára kényszerült alkudozni két kis párttal, a kommunistákkal és a populista párttal, amely a következő jelszót tűzte zászlajára: Portugáliának jobb kézre van szüksége.
Nyolc különböző pártállású tekintélyes portugál személyiség a minap közzétett nyilatkozatában gyors és határozott cselekvést sürgetett az új kormánytól. Tehát ha úgy tetszik, már nagyon is tudhatja a jobb kéz, hogy mit csinált a bal, és mit kell helyrehoznia. Az ambiciózus Durao Barroso mindenesetre már most arról álmodik, hogy megint szerencséje lesz.