Rugova Koszovó elnöke

A koszovói parlament tegnap Ibrahim Rugovát, a Koszovói Demokratikus Szövetség vezetőjét a tartomány elnökévé választotta. A 119 jelenlevő képviselő közül 88-an szavaztak az egyetlen jelöltre. Ugyanannyi szavazatot kapott a Bajram Rexhepi kormányfőjelölt, Hashim Thaqi vezette Koszovói Demokrata Párt funkcionáriusa is.
A szavazást követően Nexhat Daci házelnök ismertette a kormánylistát. A parlamenti ülést megelőző pártmegállapodás alapján létrejött arányok szerint a választásokon győztes Koszovói Demokratikus Szövetség négy miniszteri tárcát kapott, Hashim Thaqi Demokrata Pártja és a Ramush Haradinaj vezette Szövetség Koszovó Jövőjéért pedig kettőt-kettőt. Egy tárca a szerbeké (Visszatérés pártkoalíció), egy pedig a koszovói bosnyákoké. A koszovói vezetőség tehát megkezdheti munkáját, s átveheti azoknak a feladatoknak a jó részét, amelyek eddig az polgári ENSZ-igazgatás (UNMIK) hatáskörébe tartoztak.
Bajram Rexhepi kormányfő politikai pályafutását egyébként Rugova pártjában kezdte, de elégedetlen volt a szervezet politikájának eredményeivel, nem tartotta célravezetőnek a passzív ellenállást, s egy radikálisabb pártot keresett magának. „Átigazolt” Hashim Thaqi pártjába, de azt megelőzően tevékeny tagja volt a Koszovói Felszabadítási Hadseregnek (UCK) is. Orvos lévén a sebesült UCK-harcosokat is ápolta a Teréz anya nevét viselő katolikus humanitárius szervezet orvosi rendelőiben, illetve a hadműveleti övezetekben. Szerb körökben nem nézik jó szemmel, hogy Koszovó kormányfője tagja volt az UCK-nak, amelyet Belgrádban egyértelműen terrorszervezetnek tartanak. A Visszatérés koszovói szerb pártkoalíció vezetői kifogásolták, hogy az albán pártok kizárták őket a kormány összetételére vonatkozó konzultációkból. Erről tárgyalásokat kezdeményeznek Michael Steinerral, az UNMIK vezetőjével. Rugova és Rexhepi a parlamenti ülést követő sajtóértekezleten ismét síkraszállt Koszovó függetlenségéért. A gazdasági gondok enyhítésén kívül a legsürgősebb teendők közé sorolták a szerbiai börtönökben levő albán foglyok kiszabadítását, valamint a bűnözés elleni harcot.

- Háttér -
Pristinai kelepce

Hónapok óta tartó politikai válságra tettek pontot tegnap a koszovói törvényhozásban. Az elnök és a kormányfő, illetve a kormány megválasztásával megnyílt az út a politikai intézményrendszer működtetése előtt, amit eddig a három legnagyobb albán párt közötti erőviszonyok, illetve a kompromisszumkészség hiánya akadályozott.
A november 17-i választások úgy hozták, hogy Rugova pártja – amely egyébként a legsikeresebb volt a választásokon – nem szerzett annyi képviselői helyet, hogy az ellenlábasai nélkül kormányt alakíthatott volna, sőt arra sem volt elég ereje, hogy Ibrahim Rugovát – akinél tekintélyesebb és népszerűbb politikus nincs ma Koszovóban – megválasztassa a tartomány elnökévé.
Több mint negyedévig – a választásoktól mostanáig – tartott a kínos politikai alkudozás a hatalom megosztásán. Egyik párt sem volt hajlandó engedni. Hashim Thaqiék csak akkor voltak készek Rugovára szavazni, ha övék lesz a kormányfői tisztség, illetve ha a kormányfő maga Hashim Thaqi lesz, pedig csak 26 mandátumuk van a 120 tagú parlamentben Rugováék 47 helyével szemben. Rugova erről hallani sem akart. Nem számíthatott tehát arra, hogy a Koszovói Demokrata Párt támogatja megválasztását. Thaqiék képviselői rendre Rugova ellen szavaztak. A szerbek „királycsinálók” lehettek volna, de nem szavazhattak egy olyan politikusra, akit a koszovói szakadár mozgalom vezetőjének, tehát a szerbség ellenségének kiáltott ki a szerb propaganda.
Koszovóban tehát mielőtt még létrejött volna, meg is bénult a politikai intézményrendszer. A nemzetközi közvetítés hosszú hónapokig eredménytelennek bizonyult. Végül is olyan kompromiszumra jutottak, hogy a Koszovói Demokrata Párt adja a kormányfőt, de nem Hashim Thaqi pártvezető, egyébként Rugova legnagyobb politikai ellenfele kerül a kabinet élére. Olyan politikust találtak Thaqi demokratáinak soraiban, aki Rugováék számára is elfogadható volt.
Egy politikai válságon túljutott Koszovó. Ám az újonnan megválasztott vezetők nyilatkozatai – a még mindig kemény belgrádi retorika nemkülönben – jelzik, hogy a kitartóan függetlenségre törekvő tartomány kérdése még sokáig témája lesz a médiának.
Sebestyén Imre