Szankciók sora vár Zimbabwéra

Nagy-Britannia mindaddig ellenezni fogja Zimbabwe hozzáférését a nemzetközi pénzforrásokhoz, amíg nem jön létre egy széles alapokon nyugvó kormányzat a dél-afrikai országban – jelentette be Jack Straw brit külügyminiszter.

Immáron ötödik elnöki ciklusára készül Robert Mugabe Zimbabwéban, a legutóbbi választásokon ugyanis a régi-új államfő – a „hivatalos adatok” szerint legalábbis – a voksok több mint ötven százalékát söpörte be. Az ellenzéki Mozgalom a Demokratikus Változásért (MDC) csalással vádol, Brüsszel, London és Washington pedig finoman szólva is kétségbe vonják a választások tisztaságát.
Afrika problémái a vezetőiben keresendők – állítják időről időre a fekete kontinens kutatói –, s Zimbabwéra az utóbbi években különösen érvényes ez az önmagában meglehetősen általánosító mondat. A hetvenes évek „forradalmi hőse” ugyanis mára már egy vasmarkú despotára hasonlít leginkább. Sőt, egyik közeli szövetségese egyenesen Zimbabwe királyának nevezte az aggastyán politikust. „Királyokat leváltani pedig ugyebár nem lehet…” – tartják a kormányzó Zanu-PF háza táján.
Ám valószínűleg nem ez volt Mugabe fő motivációja a múlt heti választásokon. Számára ugyanis egész egyszerűen létkérdés volt, hogy ki nyeri meg a szavazást – s ennek érdekében bizony semmilyen eszköztől nem riadt vissza. Dacolva a nemzetközi fenyegetőzésekkel és szankciókkal, kitiltatta a megfigyelőket és az újságírókat az országból, vizsgálatot indított politikai ellenfelei ellen és még azt is megkockáztatta, hogy mindezek miatt kizárják a Brit Nemzetközösségből. Mugabe tudta ugyanis – amit a megfigyelők egyébként úton-útfélen hangoztattak –, hogy tisztességes feltételek mellett legfőbb kihívója, Morgan Tsvangirai jó esélyekkel indulna a megmérettetésen. Ha Tsvangirai nyer, akkor szinte bizonyos, hogy vizsgálatok tucatjai indultak volna Mugabe ellen, és az sem kizárt, hogy végül börtönben végzi Zimbabwe legfőbb ura.
Nem utolsósorban ez az oka annak, hogy az immáron huszonkét éve regnáló elnök nem akar egyelőre visszavonulni. Persze ideológiai érvekből sincs hiány: Mugabe szavaival ugyanis a „forradalmat” be kell fejezni (s ezzel az elnök egyebek közt a fehér farmerek földbirtokainak újraelosztására utalt).
S hogy mi vár ezek után Mugabéra? Az ellenzék elutasította a kétségtelenül manipulált választási eredményeket, a civil szervezetek pedig általános sztrájkra, békés tüntetésre szólították fel a lakosságot. S jóllehet a Brit Nemzetközösség tagjai elutasították, hogy kizárják soraikból Zimbabwét, a hararei vezetésre – Robert Mugabéval az élen – kétségtelenül nemzetközi elszigeteltség és szanciók sora vár. Ezt látszanak alátámasztani az amerikai külügyminiszter szavai is. Colin Powell a napokban úgy nyilatkozott, hogy Mugabe nem tarthat igényt „demokratikus legitimitásra” az országában rendezett elnökválasztás alapján. Az amerikai diplomácia vezetője félreérthetetlenül közölte, hogy Washington meg fogja vizsgálni partnereivel „a szankciók esetleges kiterjesztését azokkal szemben, akik aláaknázzák a demokráciát Zimbabwéban”.