Szávaszentdemeter és a régi Pannónia szentjei

Már az egész Római Birodalomban hódított a kereszténység a II. században. Titokban folyt a térítés, így az új hit előőrsei – Észak-Itália, Dalmácia és kelet irányából – eljutottak Pannóniába is. A délvidéki Sirmium (magyar nevén Szávaszentdemeter) városának állítólag már a Kr. utáni I. évszázad végén volt katolikus püspöke! Galerius császár idejében – aki 293-tól uralkodott, és tűzzel-vassal irtotta a keresztényeket – a kínvallatásnak alávetettek rendre azt vallották, hogy a sirmiumi egyházközösség tagjai. A III. század végén már Singidunumban (Belgrád), Cibalaében (Vinkovci), Sisciában (Sziszek), Poetovióban (Pettau), Savariában (Szombathely) és Scarbantiában (Sopron) is működött egyházközség.
Az első pannóniai szentek – a „négy megkoszorúzott szent” – kőfaragók voltak: Claudius, Castorius, Symphorianus és Nicostratus. Hitüket titokban gyakorolták. Amikor Diocletianus (Galerius „társcsászára”) maga köré gyűjtötte Pannónia ismert kőfaragóit, és megparancsolta nekik: készítsenek szobrokat, többek között a napistenét és Asclepiusét, a négy keresztény megtagadta a munkát. Előbb próbálták őket meggyőzni, majd börtönbe, később állítólag elevenen ólomkoporsóba zárták mind a négyüket, és a koporsókat 293. november 8-án a folyóba vetették. Amikor a hunok az V. században meghódították Pannóniát, a menekülő rómaiak a szentek földi maradványait Rómába vitték, ahol a Monte Coelión-bazilikát építették emlékezetükre. Mind a mai napig sancti quattuor coronati (a négy megkoszorúzott szent) gyűjtőnéven tisztelik őket.
Szent Demeter római katonatiszt volt, később a sirmiumi egyház klerikusa lett. Mivel a hitét bátran megvallotta, elfogták és lándzsával kivégezték barátjával, Nesztorral együtt. 303. április 9-én szenvedett vértanúságot. Tiszteletére Thesszalonikében épült fel a Szent Demeter-bazilika, mivel hívei a hunok elől ide menekítették földi maradványait. A középkor népszerű könyve, a Legenda Aurea (Aranylegenda) gyakori szereplője.
Szent Irenaeus Pannóniában, sejthetően Sirmiumban született. Egészen fiatalon kereszténnyé és szülővárosa püspökévé lett. A pannóniai helytartó, Probus maga elé citálta, és ráparancsolt: áldozzon az isteneknek. Irenaeus ezt megtagadta, sőt öntudatosan vádolta a rómaiak romlottságát. Hóhér kardjától esett el 304. március 25-én. Hamvait a Száva folyóba szórták.
Szent Quirinus Siscia (Sziszek) püspökeként szenvedett vértanúhalált 309. június 4-én. Maximus helytartó fogatta el a „társuralkodók”, Diocletianus és Galerius császár parancsára. Többször kihallgatták, végül Savariában (Szombathely) malomkövet kötöttek a nyakába és vízbe fojtották. Hamvait a hunok elől Rómába menekítették.
Szent Márton, a francia Tours püspöke, a középkori Nyugat-Európa talán legnépszerűbb szentje bár nem Pannóniában fejtette ki sokoldalú tevékenységét, mégsem lehet teljes nélküle az itteni szentek felsorolása. A szent ugyanis Savariában született 316 körül, ahol apja pogány légiós katona volt. Az ifjú Itáliába került, ahol katonai esküt tett. Titokban állt a keresztények közé, később – elhagyva a sereget – remetéskedett. Több szerzetesközösséget szervezett, később – akarata ellenére – Tours város püspökévé választották. Népszerűségét a róla fennmaradt csodás és oktató történetek csak fokozták 397-ben bekövetkező halála után.
November 11-én (Márton-nap!) temették el. Tours-i sírja mind a mai napig híres zarándokhely. Szent István királyunk 996-ban az ő védnöksége alá helyezte a Pannonhalmán épülő monostort.