Szegény gazdagok

Vitathatatlanul nemes célért gyűltek össze az ENSZ égisze alatt ötvennyolc ország vezetői a mexikói Monterreyben, hiszen a tegnap zárult úgynevezett millenniumi csúcs középpontjában a szegénység elleni küzdelem állt. Napjainkban mintegy hárommilliárd embert érint közvetlenül a szegénység: egyharmaduk kevesebb mint egy dollárból él nap nap után, további kétmillárd ember pedig alig több mint napi egy dollárból tengődik. Ambiciózus tervekben és nagylelkű felajánlásokban persze nincs hiány, és talán épp ezért (vagy ennek ellenére) úgy tűnhet : sok bába közt elvész majd a gyermek.
Szegénység alatt ugyanis sokan sokfélét értenek: a világszervezet 2000. szeptemberi millenniumi nyilatkozatában célul tűzte ki, hogy a tagok összefogásával az elkövetkezendő évtizedben mintegy a felére csökkentsék a szegények és az éhezők számát, jelentősen redukálják a gyermekhalandóságot. Szó esett arról is, hogy a lehető legtöbben részesüljenek alapfokú oktatásban, nagyobb figyelmet kapjon a környezetvédelem, és minél szélesebb körben érvényesüljön a férfiak és a nők közötti egyenlőség. A tavalyi tragikus szeptemberi események fényében azonban a szegénység is új kontextusba került: a mexikói konferencia több felszólalója is úgy vélte, hogy a nyomorgó országok könnyen a terrorizmus melegágyává válhatnak, így a szegénység elleni küzdelem szorosan összefügg a terrorizmus elleni globális harccal. Mike Moore, a Világbank vezérigazgatója egyenesen úgy fogalmazott, hogy „a szegénység időzített bomba, amely közvetlenül a szabadságot fenyegeti”.
A leginkább sújtott országok nyilvánvalóan számítanak a gazdagabbak pénzügyi segítségére (és nagyvonalúságukra az adósságok elengedését illetően). A fejlett államoknak azonban egyértelműen meg kellene sokszorozniuk adományaikat: Kofi Annan, az ENSZ főtitkára például évi ötvenmilliárd dollár járulékos támogatást kért a 2015-ig terjedő időszakra. A legnagyobb segélyező, Japán már jelezte, hogy gazdasági problémái miatt nem tud többet vállalni, ellenben az Európai Unió tagállamai 2006-ig évi négymilliárd dollárral növelik a fejlesztési segélyek összegét. Az Egyesült Államok – igaz, a heves nemzetközi kritikák hatására – úgy döntött: az elkövetkezendő három esztendőben ötmilliárd dolláros többlettámogatást nyújt majd a szegénység felszámolására.
Hogy mennyire lesz sikeres az ENSZ által felkarolt harc – nos, ez erősen kétséges. Konkrét, kézzelfogható javaslatok hiányában ugyanis félő, hogy a fent említett „gyermek” végérvényesen elvész valahol a túlontúl általános célkitűzések és az önös érdekek szövevényében. Már csak azért is, mert mindenki úgy értelmezi a szegénységet, illetve az ellene folyó küzdelmet, ahogy akarja.