Szoftverháború

Megvan? – kérdi az egyik kamasz. Meg – feleli a bolhapiacról kifelé tartó cimborája. Darabja ezer forint – s már szedi is elő kabátja belső zsebéből a frissiben vásárolt CD-ket. Gyors számolás a fénymásolt borítók alapján, hat darab illegális program, fejenkét tíz-húszezer forintért, az közel százezres kár. Pontosabban százezres kárérték lenne, ha az illegális szoftverkereskedőket épp ellenőrizte volna valaki.
Mert kis ország vagyunk, de annyira azért nem, hogy az illetékes szervek valamennyi feketekereskedőt és illegális szoftverhasználót szemmel tarthatnának. Talán ezért is hirdette meg tűzszünetakcióját Győr-Moson-Sopron megyében a számítógépes programok legális használatát figyelő BSA (Business Software Alliance) Magyarország. A kampány lényege, hogy a harmincnapos türelmi időszak, vagyis 2002. március 4. és április 2. között a BSA lehetőséget ad minden vállalkozás számára, hogy rendbe tegye szoftvernyilvántartását, és rendezze az esetleg feketén használt szoftvereinek helyzetét. Ezen idő alatt a felügyelet sem büntető-, sem egyéb peres eljárást nem kezdeményez a megyében az illegális szoftverhasználat, illetve a szerzői jogok megsértésének gyanúja miatt. A harminc nap letelte után, 2002. április 5-től viszont a rendőrhatóságok intenzív akciósorozatot indítanak az illegális felhasználók felkutatására és az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonására. A BSA-tól kapott információ szerint a megyéből több százan keresték meg már eddig is a szervezetet. A cégek többsége információt, míg néhány vállalkozás további harminc nap haladékot kért a szoftverei legalizálására.
A BSA a világ hatvan országában működő nemzetközi szervezet, amelynek célja az illegális szoftverhasználat visszaszorítása. A szoftverek jogszerű felhasználása érdekében gondoskodik a felhasználók és szoftverjogvédelemmel kapcsolatban eljáró intézmények, hatóságok – Magyarországon az ORFK, az APEH és a VPOP – tájékoztatásáról, illetve tanácsadói, szakértői segítéséről. A honi szervezet megalakulása óta Magyarországon nagymértékben csökkent az illegális szoftverhasználat aránya, amelynek mértéke – egyes felmérések szerint – hozzávetőleg ötvenszázalékos, s ez igencsak távol esik az Európában általános harminc-harminckét százalékos aránytól.
De miért esik bűnbe minden második magyar vállalkozás? A válasz a programok értékesítésével foglalkozó számítástechnikai szaküzletek árlistáiban található. A számítógép működtetéséhez nélkülözhetetlen operációs rendszerek legolcsóbbika tizenötezer forintért, míg a legfrisseb változat hatvanezer forintért lehet a cégek jogtiszta tulajdona. Az irodai alkalmazások sem kímélik a vállalkozások pénztárcáját: a legegyszerűbb ilyen program tízezer, a professzionális csomag viszont már százharmincezer forintért vihető haza, de még egy kevéssé összetett víruskereső szoftver is tizenöt-húszezer forintba kerül. A költségeket pedig megsokszorozza, hogy a cégeknek nemcsak egyszer kell a programokat megvásárolniuk, mivel a törvény értelmében a vállalkozásnál üzemelő minden egyes számítógépen jogtiszta szoftvereket kell használni.
Ezért fordulhat elő, hogy szoftverügyekben időnként még a nagyok is megbotlanak. A tavaly, szeptember 8-án tartott rendőrségi akció során száznál is több számítógépet foglaltak le a Coca-Cola dunaharaszti központi telepén. A szakértők egy bejelentés nyomán vizsgálták, hogy a cég alkalmazottai jogtalanul használnak-e bizonyos programokat. A Magyar Távirati Iroda akkori híradásából kiderül, hogy a gyanús szoftverek között víruskereső, szótár- és különféle rendszerprogramok is akadtak. A cégóriás természetesen együttműködött a hatósággal, mivel a Coca-Cola belső szabályozása szerint az üzemekben csak a vállalat által telepített programok használhatók.
Csakhogy hiába szabályozzák programfelhasználásukat a cégek, az alkalmazottakat nehéz ellenőrizni. Az internetről szinte bármilyen szoftver letölthető, így akár egyetlen lelkes munkatárs is a szerzői jogok megsértésének vétségébe sodorhatja munkaadóját. Ugyanakkor a jogszabályok hiányos ismerete is gondokat okoz, mert a rendszergazda nélkül, de több számítógéppel dolgozó vállalkozásoknál bevett szokás, hogy a cég egyetlen jogtiszta szoftverét valamennyi PC-re föltelepítik. Mindezt alátámasztja az Országos Rendőr-főkapitányságtól kapott adat, amelyből kiderül, hogy a felderített esetek alapján Magyarországon 2000-ben 11 968, 2001-ben pedig 11 838 jogtulajdonos számítástechnikai programokkal kapcsolatos jogait sértették meg.
A szoftverkalózkodás azonban korántsem magyar sajátosság. A BSA 2001 nyarára elkészült világjelentése szerint az illegális szoftverhasználatból származó veszteségek összege az ezredfordulón megközelítette a tizenkétmilliárd dollárt. S a szakemberek állítják, hogy a kalózkodás nemcsak a gyártóknak okoz problémát, mivel a munkabér- és adóbevétel-kiesés, illetve az innováció és termékfejlesztés akadályozása jó néhány munkahely megszűnéséhez vezethet.
Még rosszabb a helyzet az otthoni felhasználók körében. Pontos kimutatást ugyan lehetetlen készíteni, ám tény, hogy ritka az a PC-tulajdonos, aki legalább egy-két, innen-onnan kapott programot ne használna komputerén. A szoftverek beszerzése pofonegyszerű, s az sem okozhat komolyabb fejfájást, ha az illető termék a baráti körben senkinek sincs meg. Elég kimenni például a budapesti Petőfi Csarnoknál szombatonként tartott bolhapiacra.
Mindjárt a bejáratnál ott áll a tucatnyi CD-s pult egyike. A kínálatot közelebbről szemügyre véve azonban kiderül, hogy a kereskedők csak az üres tokokat tették közszemlére, amiben ugye semmi törvénysértő nincs. Hamar kerül azonban egy lista, amely a megvásárolható szoftverek nevét tartalmazza betűrendbe szedve. S az árusok igazi kuriózumokkal is szolgálnak, mivel kínálatukban még a magyarországi kereskedelmi forgalomba be sem került programok is föltűnnek.
Aztán a vásárló kiválasztja a terméket. Bemondja a címet a mellette „én csak épp erre jártam” tartásban várakozó közvetítőnek. A férfi belenéz a listába, és egy négyjegyű kódszámot ad tovább társának, aki az információt a pult alól elővarázsolt rádióadón közli valakivel. Majd mosolyogva odaszól, hogy néhány perc türelmet kér. Ám CD-ről még mindig nincs szó, tehát a szerzői jogok sem sérülnek, hiszen fénymásolatokat bárki kirakhat az asztalára, listákat mindannyian készíthetünk, és négyjegyű számokat is szabadon küldözgethetünk az éterbe.
Telnek a beígért percek, itt az alkalom egy kis ismerkedésre. Hogy tudniillik mi van akkor, ha a megvásárolt CD üres – s ez a dolog természete miatt csupán odahaza derülhet ki –, vagy rosszabb esetben a kiválasztott szoftver helyett valami összepacsmagolt izét tartalmaz, amely hazavágja a számítógépet. De a főnök megnyugtat, hogy erről szó sem lehet, náluk első a bizalom, visszajáró vásárlóik vannak, akiket a világért sem csapnának be.
A tanulságos párbeszédnek az áru megjelenése vet véget. A CD-t nem hozzák vagy nyújtják át, hanem egyszerre ott terem a vásárló kezében, s még csak sejteni sem lehet, hogy honnan, kitől és mi módon érkezett. A fiúk tehát továbbra is tiszták, hiszen egyiküknél sincs törvénytelen cucc. Esetleg a főnököt lehetne megabalygatni, mert egy ezrest azért elfogad, csakhogy nehéz lenne bizonyítani, hogy a pénz a másolt program ellenértéke. Hiszen a főnök a kalózszoftverhez hozzá sem ért. És a csapat még egy kis marketinget is bevet: a főnök egy üres, szabadon fölhasználható CD-t ad ajándékba. Mint mondja: ez a bizalomerősítő.