Magyar Nemzet: Mennyi és milyen lakás épül a közeljövőben?
Hegedűs Éva: A kutatók vitatkoznak arról, mennyi lakásnak kell épülnie annak érdekében, hogy a lakások műszaki, minőségi állapotát a társadalom meg tudja őrizni. Azonban ma már világos, hogy ez akkor valósul meg, ha évente legalább a lakásállomány egy százaléka újjáépül. Valamivel több, mint négymillió lakás van Magyarországon, ennek az egy százaléka negyvenezer, tehát ennyi új lakást kell évente építeni. Ezt sokféle kormányzati támogatás segíti, például a kamattámogatás rendszere vagy a szociálpolitikai kedvezmény. Két év alatt a lakáshitel-állomány közel megháromszorozódott. Persze ez a világon mindenütt hosszú távú beruházás; húsz-harminc-harmincöt éves futamidejű hitelekről van szó. Fontos ugyanakkor, hogy a meglevő lakások korszerűsítése, felújítása felgyorsuljon. A kilencvenes évek közepén készült a KSH-ban egy felmérés, mely szerint az elmaradt korszerűsítések összege 1500 milliárd forint körül van. A mérések azt mutatják, hogy az emberek jelentős csoportja tervezi lakása korszerűsítését.
Magyar Nemzet: A korszerűség egyik feltétele a szakemberek szerint a megfelelő hőszigetelés – ez mind gazdasági, mind környezetvédelmi szempontból lényeges. E téren állítólag tíz-tizenöt éves hátrányunk van az EU-szabványokhoz képest. Nem fognak emiatt elértéktelenedni – éppúgy, mint az egykori panellakások – azok a házak, amelyeket ma támogatott hitelekkel építünk? Értékvesztő befektetésekbe invesztálnak a bankok?
Gereben Zoltán: Az biztos, hogy a mi normáink enyhébbek, mint a nyugat-európaiak. Van elmaradásunk, de ezt be fogjuk hozni. Ilyen lakásállománnyal, mint a miénk, ezt nem lehet radikálisan, egyik napról a másikra elérni. 2010-re viszont a lakásminőségek közel kerülhetnek az EU-átlaghoz.
Hegedűs Éva: Hőszigetelés szempontjából kifejezetten jónak, az európai színvonalnak megfelelőnek a lakások mindössze tíz százalékát tekinthetjük. Elsősorban valóban a lakások energiatakarékos voltát kell forszírozni. Vannak erre vonatkozó programok a Széchenyi-tervben. Vissza nem térítendő támogatást lehet igényelni például, ha garantáltan energiatakarékosságot eredményező nyílászárócsere történik. A mostani program egy másik új eleme, hogy használtlakás-vásárláshoz, meglevő lakások korszerűsítéséhez szintén állami támogatással lehet hitelt igénybe venni. A korszerűsítés definíciója kitágult. A támogatás mértéke 2000 februárjától fokozatosan növekedett; legutóbb hét százalék volt, most – március elsejétől – tíz százalék. Ez nagyon jelentős előrelépés, két okból is. Egyfelől lehetővé teszi, hogy az átlagosnál alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők is hitelt tudjanak igénybe venni, másfelől élénkíti a lakásmobilitást.
Hegedüs József: Érzékelhető, hogy a mostani lakásrendszernek sok torzításos eleme van. Ez összefügg a támogatások minőségével és technikáival. Mert kérdés, hogy egy támogatás mire ösztönöz? Ha a támogatás az új lakásokat preferálja, akkor az is belemegy ebbe, aki nem bírja, és új lakást épít, mert csak ahhoz kap támogatást. A lakáspolitika részben tudomány, részben művészet; lehet elemezgetni és okosakat mondani róla, de nagyon nehéz pontosan kiszámítani, hogy a piac hogyan fog reagálni egy-egy kezdeményezésre. Ilyen az említett, használt lakásokra vonatkozó támogatás. Az egyik torzítás lehet ezzel kapcsolatban, hogy valószínűleg sok lesz a csalás, sokan veszik meg egymástól a lakásokat, mert így tudnak támogatáshoz jutni. Ez nem nagy veszély, mert a telekkönyvezés kiszűrheti, de mégis vigyázni kell, mert nem olyan probléma, ami magától megoldódik. A másik szempont az egyenlőség, az, hogy az állam pénzét, amely végső soron az adófizetők pénze, kik kapják meg. Erre vigyázni kell a lakáspolitikában, mert kialakulhat olyan helyzet, ami nagyon jó gazdaságilag, de kirívó egyenlőtlenségeket jelent, és akkor már – szerintem – politikailag sem tartható.
Hegedűs Éva: Egyre többen tudják a hiteleket igénybe venni, mert megnövekedett a nettó átlagkereset Magyarországon.
Hegedüs József: A szegényebb réteggel kapcsolatban is érdemes beszélni a torzításokról, amelyeket a kutatók jobban látnak. Az egyik az, hogy nagyon sok kis lakás épül most. Nemrég végeztünk egy kutatást Tiszaújvárosban, ahol kétféle lakásállomány volt: lakótelepi és kertvárosias. Tizenöt- és huszonötmillió forint közt vannak a kertvárosi lakások, kettőtől ötmillióig a lakótelepiek, és a két kategória közt van egy hatalmas hézag. Megkérdeztük az embereket, hogy hová szeretnének költözni, és a tizenkét-tizennégymilliós lakásnagyságot jelölték be, de erre nem volt pénzük. Erre jön a vállalkozó, és mit csinál? Kicsi lakásokat épít. A kis lakásokat nemigen veszik meg a használtlakás-piacon, mert tartanak attól, hogy kedvezőtlen környezetbe kerülnek, vagy fenntartási, felújítási nehézségeik lesznek.
Hegedűs Éva: Szerintem egyáltalán nem baj, hogy mostanában több kisebb lakás épül.
Hegedűs Éva Egerben született 1957-ben.
1979-ben a Közgazdaság-tudományi Egyetemen szerzett diplomát.
1990 és 1996 között a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára.
1996-tól 1997-ig a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. elnöke,
1997 és 2000 között a Földhitel- és Jelzálogbank Rt. vezérigazgató-helyettese,
2000-től a Gazdasági Minisztérium gazdaságpolitikai főcsoportfőnöke volt.
Jelenleg a Gazdasági Minisztérium közgazdasági helyettes államtitkára.
Hegedüs József: Szerintem baj.
Ertsey Attila: Szerintem is baj.
Hegedűs Éva: 2001-ben a KSH a hatvan-hetven négyzetméteres lakásokra vonatkozólag mutatta ki a legdinamikusabb növekedést. Erre van fizetőképes kereslet. S ha azt akarjuk, hogy a lakásmobilitás erőteljesebb legyen, és a családok nagyobb része jelenjen meg évente a lakáspiacon, akkor ez egy normális jelenség. Amikor egy fiatal nő férjhez megy, és még nincs gyereke, akkor nem kell nagy lakásban élnie. Minek? Pazarlás. Egyébként az épített lakások átlagterülete Magyarországon még mindig kilencvenhat négyzetméter. Ez egyáltalán nem alacsony. Örülni kell annak, hogy a múlt évben a hatvan négyzetméteres lakások megszaporodtak. Azokat a fiatalokat, akik gyermektelenek vagy egyedül vannak, vagy azokat a nyugdíjasokat, akik a nagy lakásukat eladják, hogy pénzt tudjanak adni a gyerekeiknek, miért akarnánk százötven négyzetméteres lakásokba kényszeríteni? A piaci kereslet fogja eldönteni azt, hogy milyen struktúrájú lakásokra van szükség. Természetesen lehet ennek a tudományos részét vizsgálni, a következményeit elemezni. Elsősorban a kisebb méretű lakásokra vonatkozik a támogatás, és ez helyes. Új lakás építésére az állam a legfeljebb tízmillió forint összegű hitelintézeti kölcsön kamataihoz nyújt maximum húszévi támogatást a harmincmillió forintnál nem drágább lakások esetében. A villák épüljenek saját erőből, ne állami támogatásból. Ez a válasz az egyenlőség kérdésére. A támogatás pontosan azt a réteget érte el, amelyiket meg akartuk célozni.
Gereben Zoltán: Ezt azzal egészíteném ki, hogy Magyarországon a bérlakások és a saját tulajdonban levő lakások aránya nagyon eltér az általános európai állapotoktól. Európában harminc-negyven százalék körüli a bérlakások aránya, nálunk nyolc százalék. Ha már kis lakásokat támogatunk, akkor merre menjen a támogatás: a bérlakás vagy a saját tulajdonú lakás építése felé? Ez politikai és gazdasági megfontolás tárgya kell legyen, de szakmai alapon. Egyébként én is messzemenően egyetértek azzal, hogy szükség van a kis lakásokra.
Hegedűs Éva: Fontos, hogy bérlakások épüljenek, s ezzel párhuzamosan teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy minél többen lehessenek önálló lakástulajdonosok. De sajnos tudomásul kell venni, hogy mindig volt és lesz olyan társadalmi réteg, amely jelentős támogatások mellett sem képes lakástulajdont vásárolni. A bérlakás-építési program számukra teremt lehetőséget; ez tavalyelőtt indult, és másfél év alatt mintegy negyvenmilliárd forint vissza nem térítendő támogatásról döntött a gazdasági miniszter. Ez a program a Széchenyi-terv egyik prioritása, amely az önkormányzatoknak is lehetőséget ad, hogy helyi szinten képesek legyenek gazdálkodnyi a lakásokkal.
Magyar Nemzet: Miért baj, ha kis lakások épülnek?
Ertsey Attila: Hegedüs úrral egyetértek abban, hogy van egy nagy szakadék a lakótelepi és a kertes házak értéke között. Volt szerencsém részt venni egy panelrehabilitációs kísérletben a kelenföldi lakótelepen. Itt házanként száz darab egyforma, ötvenhárom négyzetméteres lakás van, és ilyen házból tucatnyi. Az egyik módszerünk az volt, hogy házon belüli lakásátalakításokkal, -összenyitásokkal belső mobilitást teremtsünk. Az baj, ha tartósan csak kis lakások épülnek. És ez nem azt jelenti, hogy épüljön sok százötven négyzetméteres, hanem hetven-nyolcvan-kilencven négyzetméteres lakás.
Hegedűs Éva: Ez a kelenföldi lakóteleppel illusztrált probléma nem most keletkezett, hanem egy adottság, amin valóban változtatni kell. Erre szolgál a panelrehabilitációs program.
Ertsey Attila: Egyetértek. Azonban a piaci kereslet nem minden. Az arányokat át kell tekinteni, és szabályozókkal lehet olyan problémákat orvosolni, amelyeket a piac önmozgásai nem oldanak meg. Egy szociológuscsoport, amely a nyolcvanas években vizsgálta ezt a kérdést – akkor is nagy volt a kis lakások aránya –, javasolta, hogy inkább nagyobb alapterületű lakásokat kellene építeni, mert az az egész struktúrát megmozdítja: alulról fölfelé mindenki lép egyet, és minden résztvevőnek javulnak a lakáskörülményei, míg ha gyorsan, nagy mennyiségű kis lakást építünk, konzerváljuk a problémát. További kérdés, hogy milyen tulajdoni formában működnek a bérlakások? Nyugat-Európában sok jól működő lakásszövetkezet van, s ezek kellően mobilisak. Itthon is hasznos lenne, ha nem csak önkormányzati bérlakások lennének.
Hegedűs Éva: Pontosan azért dolgozunk a lakásszövetkezeti törvény módosításán, hogy kitágítsuk az állami támogatású bérlakásprogram kereteit a lakásszövetkezetekre is. Ezt azonban nagyon körültekintően kell végiggondolni. A lakáspolitikának mindig egy adott költségvetési keretből kell gazdálkodnia. Valóban művészet, ahogy Hegedüs úr mondta. Ha valaki megnézi a költségvetés lakás célú kiadásait, azt tapasztalja, hogy sohasem volt ekkora aránya a szociális megfontolások alapján elköltött pénzeknek. Persze a lakásméretek közt egy egészséges aránynak kell kialakulnia, és ezt az arányt önöknek, szakembereknek kell megállapítaniuk. Viszont amikor az állam pénzét kell szétosztani, akkor valamiféle társadalmi igazságosságot és igényt figyelembe kell vennünk.
Ertsey Attila 1961-ben született Budapesten.
1985-ben a BME Építészmérnöki Karán végzett építészmérnökként.
Az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán „ökologikus építészet”, az ELTE-n „fenntartható település” tárgyat tanít.
A Kör Építész Stúdió építész tervezője.
Magyar Nemzet: További fontos kérdés, hogy hova épülnek az új lakások. Egyre több új, sokszor városias infrastruktúrával rendelkező lakópark, lakókerület jelenik meg az agglomerációs településeken, s ez átformálja a községek szerkezetét, a lakosság életvitelét.
Hegedüs József: Nyugaton hatalmas energiákat fordítanak arra, hogy ezt a szuburbanizációs folyamatot megfogják, mert óriási társadalmi költségei vannak, amit a társadalom nem nagyon tud finanszírozni. Ez spontán folyamat, amire oda kellene figyelni, és rá kellene jönni, miért van az, hogy az emberek reggel képesek akár másfél órát ülni az autójukban, mire beérnek a munkahelyükre, és ezt este újra megteszik visszafelé, csak hogy ne kelljen a városban lakniuk.
Hegedűs Éva: Ez a folyamat elindult már tíz éve, és semmi köze a jelenlegi támogatási rendszerhez. Valóban komoly probléma, amiben az önkormányzatoknak óriási a felelősségük. Egy lelakott belvárosi környezetből érthető módon megszöknek az emberek. Fél éve egy Bécs–Budapest konferencián a bécsi polgármester beszámolt arról, hogy ezzel a problémával szembesültek ők is. Elindították a tömbház-rehabilitációt, felújították a belvárosi lakásokat, és elindították a környezetvédelmi programokat – fákat, virágokat ültettek a belvárosban. Mi is indítottunk egy tömbház-rehabilitációs programot és egy panelprogramot, amelyben lehetőséget biztosítunk az öreg városi házak felújítására; ha a lakók és az önkormányzatok egy-egy harmadot biztosítanak, akkor a kormány is juttat egy harmadot vissza nem térítendő támogatás formájában. Eddig több mint négyezer lakás korszerűsítéséről született döntés a panelprogram keretében, a tömbház-rehabilitációs program keretében pedig száznegyvenhét lakásról.
Magyar Nemzet: De vajon rendelkeznek-e a leromlott lakásállomány lakói a szükséges önrésszel?
Hegedűs Éva: Mondok egy példát abból a konzervatív megközelítésből, hogy a bankok a nettó jövedelem egyharmadát szeretnék csak megterhelni – megjegyzem, hogy már van néhány bank, amely nem szab ilyen feltételt. Egymillió forintos hitel havi törlesztőrészlete március elseje után, jelzálogleveles konstrukcióban 7164 forint. Az ehhez szükséges nettó jövedelem huszonegyezer forint. A bank rizikója nem nagy, mert egy megnövelt értékű lakásra terhelheti rá a jelzálogjogát, miközben az értéknek csak kis részét kell visszafizetni, hiszen egy-egy harmadot átvállalt az állam, illetve az önkormányzat.
Gereben Zoltán: Ez azért is fontos, mert az 1990 után kapásból privatizált paneles lakóépületekben rengetegen kerültek tulajdonosi pozícióba, olyan emberek, akiknek a redukált vételi ár is a pénzügyi energiáik határát jelentette. Keresni kell a lehetőségét, hogy a tulajdonosok képessé váljanak ennek az állománynak a rehabilitációjára.
Gereben Zoltán 1932-ben született Sopronban.
A JATE Természettudományi Karán szerzett fizikusi, a BME Építészmérnöki Karán építészmérnöki oklevelet.
Az ÉMI Kht. vezérigazgatója.
Hegedüs József: Ez szegregációs probléma; a város bizonyos részeiben a szegény emberek aránya koncentrált. Vannak, akik az egymilliós költséget sem tudják felvállalni, mert nincsen stabil huszonegyezer forintjuk.
Hegedűs Éva: Akkor vállaljon értük az önkormányzat kezességet.
Hegedüs József: A mai lakásrendszernek – és ezzel nagyrészt mindenki egyetért – egyik kulcsproblémája, hogy van egy tizenöt-húsz százalékos hátralékos kör, akikkel nem tudunk mit kezdeni. Az elmúlt tíz év egyik nagy költségét épp ez a kör vitte el. Vannak technikák – például a lakbértámogatás, lakástámogatás –, de ezek csekély volumenű eszközök. A következő kormányzatnak ezzel számolnia kell. Ha nem számol, szanálnia kell a hiteleket, ahogy most az 1994 előtti hitelek szanálása folyik.
Hegedűs Éva: Most is van egy programcsomag, amely segít a nehéz helyzetbe jutottakon, s aki nem tudja a hátralékait rendezni, annak az SZCSM támogatást biztosít a kormány pé
A háború beszüntetéséért és a túszok szabadon bocsátásáért szólaltak fel keresztény egyházi vezetők Gázában
