Tollhegyen

Mozgalmas plébánia a miénk (Budapest, Cinkota, Batthyány u. 21.), egyfolytában molesztálja szegényt a tudományos baloldal, hogy miért így prédikál a pap (András atyának hívják, kedvelem), miért nem úgy, ahogyan azt szocialistáék szeretnék. Ha működne még az Állami Egyházügyi Hivatal Miklós Imre államtitkárral (Báb) az élen, gondolom, már vinnék is Márianosztrára az atyát, hadd tudja meg, honnét kell olvasni a Bibliát.
Hát ide, Cinkotára járok én is csöndes vasárnap reggeleken hallgatni András atyát, aki miközben római katolikus plébános, azonközben magyar ember is.
A következő levelet kapta minap András atya a kerület szocialista elnökétől (csak a lényeget mondom): „…Az Ön által templomai ajtóin Cinkotán és Árpádföldön közszemlére tett, a szocialistákat rossz színben feltüntető felhívásairól (itt hosszú, nyelvhelyességi szamárságoktól hemzsegő almondat áll – a szerk.) az alábbi állítás szerepel: Tudomásunkra jutott, hogy a szocialisták besúgókat küldenek templomainkba, szertartásainkra… Tiltakozunk a hívők nyugalmát is zavaró felhívás ellen… Felszólítjuk, vegye le a bennünket sértő felhívásait tepmlomairól!”
Persze a mi atyánkat sem kell félteni, már írta is a válaszlevelet a kerületi pártvezetőnek: „Önnek nem áll jogában engem semmilyen ügyben sem felszólítani. Kérem, a továbbiakban mellőzze zaklatásomat, és mindenfajta egyházi hirdetést és kiírást tekintsen az egyházi autonómia megnyilvánulásának.”
Lapzártáig nem történt fordulat az ügyben, a felirat változatlanul ott olvasható a templomajtón, a morcos pártvezér fénymásolt levele pedig itt nálam. (Utóbbiban több a suk-sük, mint a bibliai elem.)
A harangozó és a kántor különben jól van. Cinkota népe pedig elmegy szavazni.