Tollhegyen

Lassan el kellene döntenie Medgyessy Péter szocialista kormányfőjelöltnek, akkor most szeretne-e olimpiát Budapesten 2012-ben, vagy nem szeretne. Szorít ugyanis az idő, szűk két hét múlva itt a választás, aztán vannak, akik aszerint tennék le a voksukat, akar-e olimpiát Medgyessy, vagy nem akar. A múltkor azt mondta, akar, most meg azt, idézem: „Aki azt gondolja, hogy most olimpiára van szüksége az országnak, annak nincs ki az öt karikája.”
Zavarban van az ember, mert előfordulhat, hogy önkritikus idézettel állunk szemben. Medgyessy Péter miközben akarja az olimpiát, egyszersmind félnótásnak tartja az olimpiát akarókat, vagyis magáról nézve is kijelenti, nincs ki mind az öt karikája. Szeretne egy budapesti olimpiát, viszont tudja, hogy a budapesti olimpia hívei nem teljesen komplettek – beleértve őt magát is.
Aztán van egy másik olvasat is, nevezetesen, hogy Medgyessy Péter hetet-havat összehord ezeken a lakossági fórumokon (kicsit sok neki az eseménydömping), így azt sem tudja, mit mondott a múlt héten, meg mi az, amit taktikus-diplomatikus lenne mondania.
Ha én lennék Werber úr, a szocialisták Izraelből érkezett kampányfőnöke, már térdepeltetném is kukoricára a megzavarodott bankárt, ne beszéljen butaságokat halomra, mert még a Lenin-kép is leesik a pártház faláról, pedig azt jól odaszögezték annak idején.
A harmadik olvasat, hogy Medgyessy Péter minden egyes lakossági elbeszélgetésén azt mondja, amit az adott helyen hallani szeretnének tőle. A tatai edzőtáborban olimpiát ígér az egybegyűlt sportolóknak, Komlón szenet, Vásárosnaményban árvízi gátat, Harkányban gyógyvizet.
Ebbe azonban – lám! – bele lehet zavarodni. Nem tudja Medgyessy, mit mondott a szocialisták kormányfőjelöltje.
Teljes a zavar.