Választások előtt Ukrajna

Egyre erőteljesebb Ukrajnában a választási kampány. A televíziók képernyői, a rádiók, az újságok tele vannak a pártok és az egyéni jelöltek hirdetéseivel. Mind több az utcák és a terek hirdetőoszlopait, a házfalakat, kerítéseket, villanyoszlopokat és minden más hasznosítható felületet beborító plakát a pártvezérek és jelöltek feltupírozott mosolyú arcának mindent elhomályosító ragyogásával. Ajánlgatják magukat – mint nélkülözhetetlen portékát – a tisztelt képviselőjelöltek, míg a tisztelt állampolgár csak kapkodja a fejét és a tekintetét, mert bizony nem könnyű kiigazodni a feléje áradó információk rengetegében. Holott szakértők szerint az igazi haddelhadd valójában még csak most kezdődik, noha a belügyi szervek már jó ideje túlterheltségre panaszkodnak, munkatársaik a választási kampány kezdete óta napi 12 órát töltenek szolgálatban szabadság nélkül. Mégsem győzik maradéktalanul ellátni a rájuk háruló feladatokat, panaszkodott a minap kijevi sajtótájékoztatóján Fedor Koljada, a belügyi tárca államtitkár-helyettese. Azt ugyanis, bármennyire szeretnék, mégsem tehetik meg – sajnálkozott Koljada –, hogy mindegyik képviselőjelölt mellé egy-egy milicistát állítsanak, hiszen csupán a Legfelsőbb Tanács 450 mandátumáért csaknem hétezren versengenek. A kárpátaljai magyarok közül négyen – valamennyien egymandátumos választókerületben – szálltak ringbe, de közülük minden bizonnyal csak egyikük szerez majd mandátumot. Az ungvári 70. számú választókerületben ugyanis a csapi illetőségű Palkó László vállalkozónak – aki egyébként a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) támogatásával indul – a csaknem kéttucatnyi, a megyében jól ismert és elismert jelölt között a nullával egyenlő az esélye. Elemzők szerint számára már az is siker lenne, ha nem ő kapná a legkevesebb szavazatot. A további három jelölt – Kovács Miklós, a jelenlegi parlamenti képviselő, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Gajdos István, a beregszászi járási állami közigazgatás elnöke, a Kárpátaljai Magyar Szervezet Fórumának alelnöke és Jacura László nyugdíjas viszont ugyanott, a magyar többségű 72. sz. beregszászi választókerületben indul, következésképpen tehát egymással is meg kell küzdeniük. Kettőjüknek, Kovács Miklósnak és Gajdos Istvánnak mindenképpen, hiszen Jacura és a mintegy tucatnyi többi jelölt nem sok vizet zavar, mivel egyikük sem számíthat komoly támogatásra. Még a másik, ukrán nemzetiségű, a teljes ismeretlenségből előhalászott Kovács Miklós Mikola sem, jóllehet indulása vagy inkább indítása alighanem azzal a szándékkal történt, hogy a választók megtévesztésével szavazatokat vegyenek el a KMKSZ elnökétől. Kovács Miklós és Gajdos István sikerét vagy sikertelenségét azonban nem ilyen és ehhez hasonló turpisságok, alattomos fogások fogják eldönteni. Már csak azért sem, mivel az eddigi jelekből, illetve az érintettek és stábjaik tagjainak megnyilatkozásaiból ítélve mindkét oldal szinte kényesen vigyáz a játékszabályok betartására. Természetesen árgus szemekkel figyelik egymást, és bizonyára nem ok nélkül, ám a külső szemlélő számára mégis úgy tűnhet, mintha a jelöltek – akik mellett a többiek eltörpülnek és jelentéktelen figuráknak tetszenek csupán – szinte tudomást sem vesznek egymásról. Hiszen konkrétan nem foglalkoznak egymással, nem emlegetik sem egymás, sem egymás felmenőinek nevét, mégis mintha folyton ott lennének egymás sarkában, éreznék egymás közelségét, mintegy figyelmeztetésként, kettejük párharca – mert valójában nagyon is komoly küzdelemről, igazi férfias összecsapásról van szó – még korántsem dőlt el.
Ennek tudatában vannak az érintett jelöltek is, akik fáradhatatlanul járják a választási körzet településeit, hogy személyesen találkozzanak leendő választóikkal. Kovács Miklós érthető módon elsősorban a KMKSZ helyi alapszervezeteire, azok tagságára épít, amihez a keretet a most folyó beszámoló-választó gyűlések teremtik meg. Gajdos István viszont főképpen a települések értelmiségével, valamint a vállalkozói réteggel keresi a kapcsolatot. Kovács a függetlenségét, a KMKSZ önállóságát hangsúlyozza, Gajdos viszont az Egyesített Szociáldemokrata Párthoz való kötődést, amely Ukrajnában kétségkívül a legkövetkezetesebben és a leghatározottabban jeleníti meg a törvényt és ebben is a nemzeti kisebbségek érdekeit. Kovács érzelmi húrokat penget, a nemzeti öntudat és a nemzeti összefogás erősítését hangsúlyozza, míg Gajdos a magyarság gazdasági felemelkedését, életszínvonalának javítását, új munkahelyek megteremtését és mindenki számára nyugodt megélhetést nyújtó fizetés biztosítását tartja a legfontosabbnak. Kovács szerint a kárpátaljai magyarság fennmaradása az összefogáson és a szervezettségen múlik, míg Gajdos szerint a magyarság fennmaradása és talpraállítása elsősorban gazdasági kérdés. Csak úgy és oly módon lehet megtartani, illetve helyben marasztalni a kárpátaljai magyarságot, ha lehetőséget teremtenek számára a megélhetéshez, a boldoguláshoz. Nem lehet csak Budapesttől várni a segítséget, nem lehet csak Budapestre támaszkodni, szögezte le egyik interjújában. Így – folytatta – könnyen hozzá lehet szokni ugyanis ahhoz, hogy mindig mástól várják a segítséget, hogy ellenszolgáltatás nélkül pénzt, ruhaneműt, vagy élelmiszert adjanak nekik, hogy aztán már el se tudják képzelni az életüket könyöradományok nélkül. Mert a kárpátaljai magyarokat, akiket messze földön elsősorban szorgalmukról és munkaszeretetükről ismernek, nem ilyen emberek. Most valóban kevés a munka, s a kopijkák is csak csurrannak-cseppennek, ami sokakat arra kényszerít, hogy nyakukba vegyék a világot és sokszor megalázó, emberhez méltatlan körülmények közepette teremtsék elő a pénzt családjuk megélhetéséhez. Mindazonáltal mégsem kell Amerikába menni, ha Amerikát is idehozhatjuk. Nevezetesen azzal – fogalmaz Gajdos, aki mérnöki és jogi diplomája mellett maga is sikeres vállalkozóként kezdte politikai karrierjét –, ha minden lehetőt elkövetünk Kárpátalja, s ezen belül is a magyarok lakta Tisza-melléki részek gazdasági talpraállításáért.
Az, hogy valójában kinek az érvei hatnak majd erőteljesen a választókra, csak március utolsó vasárnapján, illetve húsvét első napján derül majd ki. Az azonban bizonyosra vehető, hogy legyen bármi is a döntés, kemény küzdelemre és igen szoros eredményre lehet számítani.