Vitakészség

Medgyessy Péter nagyjából annyira vágyakozik a nyilvános vitára, mint Horn Gyula egy alapos életgyónásra. Ez a sokat emlegetett szellemi párbaj már Medgyessy miniszterelnök-jelöltté való megválasztása óta gyötrő fejfájásokat szerez kampánystábjának, hiszen a jeles pénzember adottságait és korlátait még a szocialisták is képesek voltak felmérni. Medgyessy szürke, humortalan, nehezen reagál, olykor hebeg, könnyen zavarba hozható, bizonytalansága kiül az arcára, nem az a kimondott vezértípus.
Még saját csapatának tagjai is úgy vélték: „Soha nem lesz olyan slágfertig, mint Orbán Viktor – töpreng, morfondírozik mondat közben. Azt a beszédet tudja jól elmondani, amit átírt” – közölte a Magyar Narancs tavaly nyáron. Azóta sokat fejlődött, már szemrebbenés nélkül állít kapitális hazugságokat, s tagadja le a csillagot az égről – talán Horn Gyulához járt kommunikációs tréningre –, de a vitához még ez is kevés. A televízió nyilvánossága előtt olykor igazat is kéne mondania, s arra nincs felkészítve. Ám a miniszterelnökkel folytatandó vitát nem lehet csak úgy lazán megtagadni, kifogások, ürügyek szükségeltetnek az elutasításhoz, a látszatra is adni kell. Medgyessy mint kihívó, feltételeket szabott, amelyek egy része jogos, némely pontja viszont gyermeteg módon keresi a kibúvó lehetőségeit. Kezdi a közszolgálati televízióra tett becsmérlő kijelentésével. Nem tudjuk, a „királyi tv” 1998-ban mennyiben volt objektívebb, pártatlanabb, mint manapság, de azt elmagyarázhatná Medgyessy média-szakértelmes, hogy egy élő, egyenes adásban miféle manipulációs lehetőségeket sejdít. Rosszindulatú és alantas oldalvágás ez a közszolgálati médiumok felé, aki nem hajbókol nekik, az ellenség. Ha Medgyessy számára a kereskedelmi csatornák testesítik meg a tárgyilagosságot, akkor Kovács Lászlót kellene kihívnia vitára. Garantált lenne a „tárgyszerűség”, az elvtársi légkör és a percenként bevágott, hosszan tartó és ütemes taps. Medgyessy szeretné kizárni a közönséget is, ami egyértelműen verbális képességeinek hiányosságaira utal. A nézők spontán reakciói csak összezavarnák, egy idő után azt sem tudná, hogy poénnak vélt elméncségein nevetnek, vagy szimplán rajta.
De a legfontosabb egy látszólag lényegtelennek tetsző kérdés: a vita időpontja. Orbán Viktor a kampány lezárásának, mintegy csúcspontjának és fináléjának gondolná a nyilvános televíziós vitát, míg Medgyessy azt szeretné, ha a vita is kampánytéma lenne. A szocialisták arra hivatkoznak, hogy a vita után közvetlenül jönne a kampánycsend, ezért nem maradna idő és lehetőség az elemzésre. Nos, normális, ép elméjű emberek a saját benyomásaik alapján is képesek dönteni, nincs szükségük az Ágh Attila-, Kéri László-, Lengyel László-féle üzemi háromszög magyarázataira. Sziporkázó elemzéseik velejét már most borítékolni tudjuk. Számukra Medgyessy minden szava vert arany, cseppentett méz lészen, ha pedig két órán keresztül bambán bámulna maga elé, mint a kuka, akkor mély intellektusát magasztalnák. Ehhez nem kell nyilvános tévévita, eddig is ezt tették, méghozzá nem is akárhol, hanem a kormány által „lenyúlt, egyoldalúvá nyomorított” médiumokban. Nem is értjük, hogy az MSZP miért ragaszkodik a fideszes túlsúly alatt nyögdécselő sajtó kommentárjaihoz? Mindenesetre Medgyessy nem hajlandó vitázni médiahátszél nélkül. Azt pedig megkapja, akkor is, ha elmarad a vita. Elég arra utalnunk, hogy a „független sajtó” 1998-ban is Horn Gyulát nyilvánította győztesnek.